~A cockpitten kívül~

Sziasztok!:)) Jelentem megérkeztem. Nem tudom kinek hogy tetszett a futam de én határozottan elégedett vagyok vele. Seb fantasztikusan ment csak gratulálni tudok neki és a csapatnak is a remek munkáért. Most viszont kicsit gonosz leszek. Komment határt szabok. 5 kommi és holnap megkapjátok a frisst. Jó olvasást!:) Puszi mindenkinek♥♥

Sebi a futamon.♥♥

~Negyvenedik~ (Ez már a negyvenedik. El sem hiszem :O ♥)

Másnap reggel kicsit morcosan ébredtem. Egyrészt mert a szobába baromi meleg volt. Gondolom este lefelejtettük bekapcsolni a lég kondit. Másrészt szörnyen hányingerem volt. Próbáltam úgy felkelni az ágyból hogy ne ébresszem fel Sebet. Vettem egy gyors zuhanyt kerestem magamnak mára egy megfelelő ruhát.

Ruha.

 A mai napon úgymond csak "vendégként" leszek jelen a Red Bullnál. Nem dolgozom nem segítek Rockynak vagy a fiúknak. Csupán helyet foglalok egy széken mikor kezdődik a futam és úgy ahogy azt szoktam végigizgulóm az egész versenyt. épp a hajamat fésültem ki mikor két kar a derekam köré fonódott.
-Jó reggelt!-csókolt bele a nyakamba Seb.
-Neked is!-fordultam meg az ölelésben és adtam neki egy csókot.
-Gyönyörű vagy ma is!-nézett végig rajtam.
-Köszönöm!.pirultam-De neked is ideje lenne készülődnöd!
-Igenis!-szalutált majd megnyitotta a vízcsapot és vetkőzni kezdett. Tudtam ha benn maradok akkor el fogunk késni ezért inkább kimentem amit Seb nem díjazott. De Christian sem díjazná ha elkésnénk. Még egy sor nyavalygást levágott Seb majd elindultunk a büfébe. Rajtam kívül mindenki reggelizett. Én még csak rá se bírtam nézni az ételre. A szomszéd asztalhoz valami paradicsomos ételt vittek én pedig közel álltam ahhoz hogy a büfé közepére rókázzak. Seb persze mindezt aggódó tekintettel nézte végig. Miután sikerült megnyugtatnom hogy nem lesz semmi baj és már sokkal jobban vagyok elment átöltözni. 

Csoport kép.

Volt egy közös fotózás amin az egész mezőny részt vett. Én a háttérből figyeltem az eseményeket. Seb folyton mosolygott mint a teje tök vagy éppen Jenssel beszélgetett viccelődött. Persze voltak akik komor arccal csak bámultak előre. Ilyenkor Hamiltonra Alonsora és Räikkönenre gondolok. De tudjuk hogy az utóbbi szinte mindig ilyen. Aztán következett a szokásos parádé. 

A parádé. 

Mindenki kapott egy névvel ellátott autót. A felvonulás végén Seb nem hagyhatta ki hogy fel ne vigyen a kocsira.Befutott a tömegbe egyenesen hozzám kézen ragadott és az autó felé húzott.
-Te olyan hülye vagy!-nevettem mikor már az autóba álltam.
-Én is szeretlek!-csókolt meg mindenki előtt. Később csatlakozott hozzánk Michael is. Egy hosszú beszélgetés után magukra hagytam a fiúkat és átmentem Rockyhoz a garázsba.
-Ugye tudod hogy akkor sem engedem hogy dolgozz!
-Tudom és nem is azért jöttem. Csak meg akartam nézni hogy álltok.
-Egész jól. Úgy látszik sikerült megoldanunk a kocsi hibáit.
-Ez remek. Reméljük a versenyen is összejön a dobogós hely!-Rocky erre válassz kép csak bólintott. Már kevesebb mint fél óra volt vissza a futamig. Megkerestem Sebet hogy sok szerencsét kívánjak neki.
-Szerencse puszit nem kapok?-nézett rám-Tegnap sem kaptam!-durcizott be játékosan.
-De kapsz. És hogy még nagyobb szerencséd legyen a tegnapi adagodat is megkapod!-majd adtam az arcára két cuppanós puszit. Persze mielőtt elmentem volna még egy csókot is lopott. Visszamentem a fiúkhoz a boxban. A felvezető kör végigizgultam. A szívem a torkomban dobogott. Mikor kialudtak a lámpák az adrenalin elöntötte a testem és csak Sebre koncentráltam. A rajtot elég jól kapta el bár mindkét Mercedes bevágott elénk. Még mielőtt lehetett volna használni a DRS-t Seb megelőzte Rosberget. Egy kicsúszás után sikerült megelőznie Schumit is. Már a harmadik helyen autóztunk. Az izgalom kezdett kiszállni a testemből de mikor egy ütközés következtében beküldték a Safety Cart ismét az egekbe szökött a vér nyomásom. Egy jó taktika után bejöttünk a második helyre megelőzve Hamiltont. Lehetséges volt hogy Jens is megelőzi az én németem de az új rajtot nem tudtuk igazán jól elkapni és Jens is nagyon gyorsan ellógott. Az utolsó köröket végigizgultam de szerencsére Seb tartotta magát és megszerezte a második helyet. Annyira boldog voltam hogy még el is sírtam magam. Ez korábban nem volt rám jellemző de most kitört belőlem. Persze ezek öröm könnyek voltak. Boldogan szaladtam a dobogó alá és figyeltem Sebéket. A pezsgőből még én is kaptam egy keveset de csöppet sem bántam. Örültem annak hogy Seb ismét boldog és ismét az az öszínte mosoly ült ki az arcára. Végignéztem az interjúkat majd mikor vége lett elindultam Hozzá.
-Gratulálok!-ugrottam a nyakába Ő pedig megforgatott a levegőben.
-Köszönöm! Nélküled és a csapat nélkül nem ment volna! Várj te sírtál?-simított végig az arcomon.
-Igen de nyugi ezek csak öröm könnyek voltak!
-És mi lesz akkor mikor nyerek?-nevetett.
-Akkor már rendesen bőgni fogok!-nevettem én is vele.
-Lüszi!-jelent meg mellettünk Britta-Mennél helyettem Sebbel az interjúkra. Tudod nem vagyok valami fényesen!-fogta meg a gömbölyödő hasát.
-Persze. Te csak pihenj! Mi pedig már itt sem vagyunk!-fogtam meg Seb kezét majd egyenesen a riporterekhez vittem Őt. A kérdések nagy része a versenyre az időmérőre és magára az autóra irányult. Úgy 2 óráig lehettünk távol de nekem már minden bajom volt. Fájtak a lábaim a sok állás miatt a hátam is ki volt és ismét émelyegni kezdtem. 
-Kicsim minden oké?-kérdezte mikor már visszaindultunk a boxba.
-Csak kicsit émelygek de nyugi el fog múlni.
-Nem tetszik ez nekem!-csóválta meg a fejét-Nem gondolod azt hogy ideje lenne elmenned egy dokihoz?
-Tudom hogy nem ártana de egyszerűen nincs rá időm!-rántottam meg a vállam.
-Az egészséged fontosabb mint a munka. Holnap ezért el foglak rángatni egy orvoshoz!-jelentette ki ellent mondást nem tűrően.
-Rendben úgy sincs esélyem ellened!-adtam meg magam-Holnap elmegyek egy dokihoz.
-Szeretlek Kicsim!-karolta át a derekam.
-Én is Bajnok!-bújtam hozzá.
Visszaérve rögtön meg is lett az orvosom. Persze hogy Brittanak van itt egy ismerőse és persze hogy tud fogadni. Kicsit úgy érzem mintha Britta már előre tudta volna hogy nekem orvos fog kelleni. vagy csak ennyire hülye lennék? A büfében ülve a szerelők tűntek fel kezükben poharak és pia.
-Úgy látom buli lesz!-nevetett fel Heikki. Nem is tévedett. A fiúk mindenki kezébe nyomtak egy egy poharat ami valami alkohollal volt megtöltve. A valami alkohol tömény vodkát takart. Nekem ez az egy pohár is bőven elég volt úgy megszédültem tőle hogy hirtelen azt se tudtam fiú vagy lány vagyok-e?
-Mi az ünneplésnek az oka?-kérdeztem meg Bent.
-Elsőnek is az autó remekül működött másodjára sokat tanultunk ma harmadjára sikerült sokkal jobban megismernünk az RB8ast negyedjére Seb második lett és ötödjére Malajziában nyerni fogunk!-sorolta fel a dolgokat.
-Legyen így!-nevettem.
-Akkor igyunk a mai napra a sikerre és arra hogy legközelebb győzni fogunk!-mondott tósztot Stu majd koccintottunk közösen. Ezért nagyszerű a Red Bull. Jóban rosszban összetartunk. És ez csodálatra méltó.  De visszatérve a jelenbe. A zene felcsendül és mindenki bulizni kezdett. Ez most nem az a szokásos nagy buli volt. Ez csak egy amolyan kisebb. Itt most csak a szerelők és a pilóták meg persze a barátok,verseny mérnökök, sajtósok voltak jelen. Ez amolyan box parti. A végére csak páran ütötték ki magukat de Ők sem olyan vészesen. Éjfél lehetett mikor mindenki visszament a saját szobájába. Mivel már se kedvünk se energiánk nem volt lezuhanyozni ruhástól dőltünk be az ágyba és aludtunk el.