~A cockpitten kívül~

Sziasztok! Meghoztam a frisst. Most legkésőbb pénteken vagy szombaton netán vasárnap lesz friss a szabadedzések az időmérő és a futam miatt. Remélem ez a rész is elnyerni tetszéseteket. Jó olvasást! Puszi!♥

Itt olyan cuki:))♥♥

~Harminchetedik~

Kimentem én is a teraszra. Ő nem vett észre gondolom nagyon elmerült a gondolataiban. A kezeimet az övére helyeztem. Rögtön rám kapta a tekintetét amiből csak szomorúságot bánatot lehetett kiolvasni. Közelebb mentem hozzá és jó szorosan megöleltem. Tudtam hogy most ez kell neki. Nem tudom meddig ölelhettük egymást de egy idő után Ő szólalt meg először.
-Hogy jutottál be?-kérdezte alig hallhatóan.
-Elkértem a pótkulcsokat. De tudod hogy milyen nehéz dolgom volt? A recepciós olyan modortalan volt azt hittem felképelem! Sokkal jössz te nekem ezért!-próbáltam felvidítani.
-Szeretlek tudod?-nézett a szemembe.
-Tudom. És én is téged! Tiszta szívemből!
-Haragszol még rám?
-Már nem!-ráztam meg a fejem-Soha nem haragudtam rád csak nem tudtam megérteni mért hagytál itt. De mára már felfogtam.
-Örülők hogy megbocsájtottál!-jelent meg az arcán egy halvány mosoly én pedig adtam neki egy apró csókot.
-Hannavál mi lesz?-tettem fel azt a kérdést ami már régóta nyomasztott.
-Tőle már nem kell tartani.
-Mi? Nem értelek?-néztem rá furán.
-Elküldtem. Nem bírtam volna tovább nélküled!-csókolt meg.
-Ez hízelgő!-nevettem fel-Tudod hogy mindenki halálra izguljak magát miattad? Le kéne szoknod arról hogy bezárkózol a szobádba. Elég gyerekes!
-Értetem!-szalutált vidáman.
-Kimegyünk?-böktem a fejemmel az ajtó irányába.
-Mennyünk!-fogta meg a kezem majd kimentünk a szobából. Ahogy kiértünk mindenki fellélegezett de talán Christian könnyebbült meg a legjobban.
-Többet ilyet ne csinálj te hülye német!-ütött viccesen a vállába Britta.
-Nyugi nem fogok!-mosolygott.
-Hálám üldözni fog Lüszi!-mosolygott rám Christian-És te Sebastian! Ha még egyszer ilyet csinálsz kitekerem a nyakad. Több ilyen ne forduljon elő. Ja és ma még lesz egy megbeszélés is. Ne késs le mert tényleg leszedem a fejed!-mosolyodott el majd eltűnt a folyosó végén.
-Beköltözöl hozzám?-nézett már rám a németem.
-Túl gyors vagy te nekem!-nevettem fel-Persze hogy odaköltözöm hozzád! 
-Szeretlek!-húzott magához és adott egy csókot.
-Újra dúl a láw?-jelent meg mellettünk Andi.
-Igen!-mondtuk szinte egyszerre.
-De jó!-ugrált örömében-Tudjátok elég sokáig tartott mire rádöbbentetek arra hogy ti egymásnak vagytok teremtve!
-Tudjuk de azért rájöttünk!-mosolyogtam.
-Srácok! Fél óra múlva sajtó tájékoztató a tengerparton!-jelent meg Britta.
-A tengerparton?-néztem Sebre.
-Változatosak akarunk lenni!-vigyorgott.
-Akkor induljunk! Még át kell öltöznöm!-húztam a szobám felé.
-Nők!-forgatta meg a szemeit.
Felvettem egy egyszerű farmert felé pedig egy fürdőruhát és egy farmer mellényt. Felkaptam pár kiegészítőt és a sarumat majd kiléptem a szobából. Seb az ágyon babrált a telefonjával.

A ruha.

 

-Tetszik?-fordultam meg előtt.
-Gyönyörű vagy. Ne csodáld ha egész végig rajtad fogom legeltetni a szemeimet.
-Lesznek ott nálam szebb nők is! Engem majd észre se fogsz venni.
-Nálad nincs szebb nő a világon!-húzott magához és adott egy lágy csókot. Lassacskán elindultunk nem akartunk elkésni. Mark gárdája is jött. 
-Képzeld!-kezdett bele Seb mikor már közel jártunk a parthoz-Megvan a kocsi neve!-mosolygott mint a tejbe tök.
-És mi az?-kiváncsiskodtam.
-Abbey!
-Egészségedre Bajnok! De mi is a neve?
-Abbey!
-Mármint ez a neve?? Ja azt hittem hogy tüsszentettél!-nevettem a saját hülyeségemen-Egyébként szép név!-vettem komolyra a figurát.
-Jobb mint az Everybody’s Wife.
-Igaz!-kuncogtam. Közben megérkeztünk az St. Kilda part részhez ahol már egy csomó újságíró,fotós és rajongó gyülekezett. Én próbáltam elrejtőzni a tömegben. Sebbel most Britta volt. Elsőnek csak interjúnak adtak a riportereknek majd beálltak játszani. A játék nevét nem tudtam megjegyezni nekem túl kimondhatatlannak tűnt. Seb miután megtanulta hogy hogy is kell ezt játszani ütöttek párat Markkal. Elég viccesek voltak.
 

 
 
Azt azért jól lehetett látni a beállásoknál hogy Sebnek határozottan jobb hátsója van mint Webbernek. Az ütögetés után Seb kiszúrt engem a tömegben és megindult felém. 
-Mit szeretnél?-néztem rá nagy szemekkel.
-Gyere velem!-nézett rám és felém nyújtotta a kezét. Én belementem a dolgokba. Én is ütöttem párat de hamar leszúrtam azt hogy ez a sport sem nekem való. 
-Szerinted hideg a víz?-mentem oda Brittahoz.
-Ha végeztünk és a nép is feloszlott megnézheted!-nevetett majd arrébb ment. A sajtó tájékoztató még vagy fél óráig tartott. Miután leléptek az újság írok levettem a cipőm és kicsit közelebb mentem a vízhez ami full hideg volt. Hirtelen valaki felkapott és a vállára tett.
-Hé! Sebastian tegyél le!-ütöttem a hátsóját.
-Tudom hogy odavagy a hátsómért de akkor sem teszlek le!-tiltakozott.
-Be kell hogy valljam tényleg jó a hátsód de könyörgöm tegyél le.
-Na jó rendben!-állított a lábamra.
-Köszönöm!-igazítottam meg a ruhám.
-Sétálunk?-vetette fel az ötletet az én németem.
-Ühüm!-bólogattam és megfogtam a kezét. Végig sétáltunk egy hosszabb részt majd leültünk a homokba és néztük a naplementét.
-Nem tetszik a cipőd!-jegyeztem meg és közben hozzá bújtam.
-Ez hogy jött ide?-mosolygott.
-A nap pont rá világít és kiszúrta a szemem.
-Akkor legközelebb a kéket veszem fel!
-Meg ne próbáld.  Sőt most hogy jobban megnéztem egész jó kis cipő!
-Most már tetszik mi?
-Igen.
-Galambjaim indulnunk kéne!-kiabált Britta.
-Megyünk!-kiabáltam vissza. Seb felsegített a homokból majd kocsiba ültünk és visszamentünk a szállodába.