~A cockpitten kívül~

Sziasztok. Sikerült összeraknom egy részt bár több napra volt hozzá szükségem. Mostanában elég kevés időm van írni de igyekszem. Most viszont gonosz leszek. Komment határt szabok. 4 komment és hozom a frisst. Jó olvasást. Puszii♥♥

Napi Sebii.♥♥
4 nap és Forma 1♥♥

 

~Harminchatodik~

-Te normális vagy? Az első adandó alkalommal kikotyogód hogy nem vagyunk együtt. Arra készülj hogy a média ránk fog szállni. És ennek Hanna sem fog örülni!
-Kit érdekel Hanna?-pattant fel a székéről-Engem csak te érdekelsz és az hogy biztonságban tudjalak!-fogta meg a kezem.
-Ne csináld ezt Seb!-rántottam el a kezem.
-De mégis mit?-fogta meg ismét a kezem.
-Ezt az egészet. Mi most nem vagyunk együtt neked ott van Hanna én pedig jelen állás szerint nem hiszek neked. És ennek meg van az oka.
-Tudom..de én teljes szívből szeretlek!-simított végig az arcomon.
-Tudod hogy én is...de te most Hannaval vagy és nem velem. És ez most meghatároz sok mindent.
-Elhiszed hogy csak miattad vagyok vele?-suttogta közel az ajkaimhoz.
-Nem tudom hogy mit higgyek..próbálok neked igazat adni de ez még nem megy. Még kell egy kis idő hogy mindent helyre tegyek magamban.
-Megértem..de én örökre szeretni foglak!-vallotta be és adott egy csókot de én ezt nem viszonoztam.
-Sajnálom..ez még korai!-toltam el magamtól.
-Rendben..vigyázz magadra!-adott egy puszit az arcomra és elment. Be kell hogy valljam kezdtem elhinni neki hogy csak miattam csinálta ezt az egészet. De azért nem akarok neki ennyire könnyen megbocsájtani. Összekaptam magam és visszamentem a papírok felett ücsörgő Rockyhoz.
-Na végeztetek?-vigyorgott mint a vadalma.
-Aha!-bólogattam-Bár nem ment minden zökkenő mentesen.
-Gondoltam. A riporterrel voltak gondok igaz?!
-Igaz. utálom őket. Nem tudják megérteni hogy a magánélet az magánélet. Komolyan lassan már ott tartunk hogy egy híres embernek nem lehet magánélete.
-Már ott tartunk! Egyébként Bernie erre járt és keresett.
-Akkor megkeresem. Jó munkát Rocky!-hagytam ott a mérnököt. Apa hagyott nekem üzenetet a recepción ezért rohantam a pályára ahol nem csak apa volt hanem egy riporter is. Úgy látszik ma riporteres napom lesz.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen.
-Üdv! Clark Kent!-nyújtotta felém a kezét amit én el is fogadtam-Szeretnénk egy amolyan apa lánya interjút készíteni. Benne lenne Ön is?-ránéztem apára majd végül belementem a dolgokba. Leültünk az egyik csapat pittjére és kezdődhetett az interjú.
Riporter: Ha a tesztek alapján kellene az erő sorrendet felállítani Önöknek melyik csapatok lennének az elsők?
Lüszi Ecclestone: Nyilvánvaló hogy a tesztek alapján nem állíthatunk fel valós helyezéseket de ha mondanom kell valamit akkor Red Bull Mclaren és Lotus lenne a tippem.
Berie Eccletone: Én a Mercedest sem írnám le. A Red Bull nagyon erősnek tűnik főleg Sebastian Vettelel. Szerintem az élen Red Bull Mclaren párharc lesz amibe néha bele fog szólni a Mercedes és a Lotus is. És talán majd az első pár verseny után a Ferrarinak is lesz beleszólása.
Riporter: Idei világ bajnoki tipp?
Lüszi Ecclestone: Remélem hogy Sebastian Vettel!-mosolyodtam el.
Bernie Ecclestone: Én is egyetértek a lányommal. Sebastiant idén is nagyon nehéz lesz legyőzni de talán nem lehetetlen. És persze remélem hogy nem öli meg a bajnokságot mint tavaly!-nevette fel apa és vele együtt én is.
Riporter: Lüszi. Egy biztos forrás szerint te és Sebastian jelenleg nem alkottok egy párt? Mi igaz ebből?
Lüszi E.: A hírek igazak..vannak problémáink a kapcsolatunkban de szerintem ez idővel megoldható.
Riporter: Szóval akkor van esély a békülésre?
Lüszi E.: Arra mindig van!-mosolyogtam-De majd meglátjuk mit hoz a sors.
Riporter: Szerelmes Sebastianba?
Lüszi E.: Ha nem lennék belé szerelmes akkor nem itt lennék. Tiszta szívből szeretem és remélem hogy Ő is engem..
Riporter: Rendben köszönöm hogy ilyen készségesek voltak. Viszlát!
Még váltottam pár szót apával majd visszamentem a szobámba. Leülte az ágyra és csak bámultam a semmibe. Hirtelen kopogásra lettem figyelmes. Felkeltem hogy ajtót nyissak vendégemnek.
-Téged melyik szél fúj erre?-néztem a szőke németre az ajtóban.
-A passzát!-vigyorgott de ez a vigyorgás most nem volt olyan őszinte-Csak beszélni szerettem volna veled.
-És miről?
-Ha beengedsz elmondom.
-Nos nem tudom...na jó gyere!-nyitottam ki az ajtót és megvártam míg befárad azon-Helyezd magad kényelembe. Kérsz valamit?-játszottam a kedves háziasszonyt.
-Nem köszönöm!-vigyorgott töretlenül.
-Tudod már kicsit idegesítő ez a vigyorgás!-szúrtam oda neki.
-Kedvességed még mindig határtalan.
-Tudom. De ezért szeretsz nem?-ültem le fele szembe.
-És még millió egy dologért!-simított végig az arcomon.
-Ehh. De mért is jöttél?-tereltem vissza a témát.
-Elfelejtettem!-rántotta meg a vállát.
-Ravasz vagy!-vigyorogtam most már én is.
-Tudom de ezért szeretsz nem?-ez olyan ismerős.
-Ki mondta hogy szeretlek?-húztam az agyát és közben felkeltem ülő helyemről.
-Bizonyítsd be hogy nem szeretsz!-termett előttem és olyan közel jött ahogy csak tudott. Egyszerűen megbabonázott a szemeivel. Ahogy belenéztem elvesztem. Szinte azt se tudtam hogy hol vagyok. A fejünk vészesen közeledett egymáshoz. A szívem már a torkomban dobogott. Az eszem azt súgta hogy ezt nem szabad de a szívem ellenkezett vele. És most a szívemre hallgattam nem az eszemre. Lágy csókba forrtunk össze és ha akartam volna se tudtam volna ellenkezni. Ahogy Seb érzékelte hogy nem szakítom meg a csókot így egyre bátrabb lett. Kezei a derekamra kúsztak majd a popsim alá. Megemelt és felültetett a konyha bútorra. Lábaimat a dereka köré fontam és így csókoltam tovább. Közben a keze bekúszott a pólóm alá. Kezdtünk belejönni a dolgokba de ekkor hangos kopogásra lettünk figyelmesek. Elsőnek nem figyeltünk a dörömbölésre de mikor egyre hangosabb lett az kicsit észbe kaptam és próbáltam megszakítani a csókunkat.
-Hagy! Majd elmegy!-beszélt két csók közt Seb de a dörömbölés nem maradt abba.
-Lüszi. Baj van! Nyissátok ki!-dörömbölt az ajtó másik felén Heikki.
-Seb! Ajtót kéne nyitni!-próbáltam leállítani ami nagy nehezen de sikerült. Kicsit rendbe szedtük magunkat majd elmentem ajtót nyitni.
-Hanna itt van!-esett szinte be az ajtón a személyi edző.
-MI???-emelkedett vagy 10 oktávot Seb hangja.
-Jól hallottad. Az előbb érkezett és már összeveszett Brittaval és Andival.
-Mért vesztek össze?-maradtam nyugodt.
-Mert Hanna sehol nem találta Sebet. Már ide tartott de a fiúk elcsalták.
-Majd én elintézem!-indult meg rögtön Seb de én még utána mentem.
-Seb! Vigyázz magadra!-bújtam hozzá.
-Engem ne félts! Szeretlek!-adott egy gyors csókot majd elment. Visszamentem a szobába ahol még mindig ott volt Heikki.
-Ugye nem lesz baja?-utaltam Sebre.
-Nyugi tud magára vigyázni. De az a legfontosabb hogy szeret.
-Tudom. És én is Őt!
-Ezt neki is megmondtad?
-Utaltam rá!-vigyorogtam.
-Akkor mondd is meg neki. De ne most. Szerintem egy darabig maradj még itt legalább addig még Hanna kicsit lenyugszik.
-Rendben. De ígérd meg  hogy vigyázol Sebre.
-Megígérem! Szia!-ölelt meg majd elment én pedig gondosan bezárkóztam. befeküdtem az ágyamba magamra húztam a takarom és kicsit ledőltem aludni. A telefonom csörgésére kezdtem ébredezni. Csukott szemmel megkerestem a kis készüléket majd felvettem azt.
-Halló?-szóltam bele álmoskásan.
-Gyere ki itt vagyok az ajtód előtt!-szólt bele Andi majd le is tette. Kipattantam az ágyból és szinte kiestem az ajtón.
-Mondjad mi történt. Mindent tudni akarok!
-Hanna fél óránként rendezte a jeleneteket. A fiúk már alig tudták leállítani. Már Christiannak is nagyon elege van belőle. Seb már teljesen kivan. Már az ajtót is magára zárta. A fiúk pedig kivették a pályáról Hannát. És ami azt illeti már ahhoz is közel jár hogy kitiltsák. Több vendég is panaszkodott rá.
-Jó-jó de Seb ugye jól van?
-Amikor utoljára láttam akkor még jól volt. De most megint ott tartunk hogy nem akar ajtót nyitni. Egyébként Christian küldött.
-De mért?
-Hogy valahogy imádkozd ki onnan Sebet. Meg kell hogy tudjuk nincs-e valami baja?!
-Rendben akkor mennyünk!-lementünk Seb pihenő szobájába de hiába kopogtam és könyörögtem azért hogy nyisson ajtót nem tette meg. Kezdtem kétségbe esni.
-Heikki!-fordultam a személyi edző felé-A szobának van pótkulcsa igaz?-fogalmazodott meg bennem egy terv.
-Úgy tudom hogy van.
-Rendben akkor elkérem a recepcióstól!-leszaladtam a lépcsőn mert a lift nem akart lejönni a 8dik emeltről.
-Jó napot. Sebastian Vettel pihenő szobájának a kulcsát szeretném elkérni!-álltam meg a recepciós előtt.
-Azt sajnos nem adhatom ki.
-De nagyon fontos lenne.
-Ismeretleneknek akkor sem adhatom ki.
-Nem vagyok ismeretlen. Itt dolgozom és Sebastian a barátom.
-Ugyanezt mondaná egy örült rajongó is!
-Adok én magának mindjárt olyan örült rajongót hogy azt se tudja hogy fiú-e vagy lány!-mosolyogtam rá bájosan de legszívesebben felpofoztam volna.
-A hölgy igazat mond!-jelent meg mellettem Christian-Kérem adja neki oda a kulcsokat!-a recepciós nem tétlenkedett rögtön a kezembe nyomta a kulcsot. Küldtem egy hálás pillantást Chrsitian felé majd visszamentem az emeltre.
-Hogy kaptad meg? Nekem eddig nem sikerült elkérnem attól az idegesítő pasastól!-forgatta meg a szemeit Heikki.
-Kellett Christian segítsége! De most segíts. Nem tudom kinyitni ezt a hülye ajtót!-rúgtam bele. Heikki persze közel sem szerencsétlenkedett annyit mint én. Kivettem a zárból a kulcsot vettem egy mély levegőt majd benyitottam. Bent szerencsére semmi nem volt összetörve vagy felforgatva. Legalább nem kell új berendezést venni. Kicsit körbenéztem de Sebet nem találtam sehol. Az ablakból beszűrődött a hideg levegő. Gondolom Seb is kinn van az erkélyen. Odamentem az ajtóhoz ahol kiszúrtam a nekem háttal álló németet...