~A cockpitten kívül~

Sziasztok! Itt vagyok nem tűntem el:D Csak mostanában kicsit sok a dolgom. Ez a rész sem lett túl hosszú de nézzétek el nekem. Viszont szeretném a véleményeteket kérni. Most ezt a részt nem érzem túl jónak(nem ez az első ilyen rész) De bízom benne hogy nektek tetszik. Jó olvasást! Puszi mindenkinek. ♥

Egy mosoly mára :))♥

~Harmincötödik~

"Kedves Lüszi! Amikor ezt a levelet olvasod én már Németországban leszek. Sajnálom hogy szó nélkül jöttem el de muszáj volt..tudod a dolgok és az emberek változnak..remélem megértesz..nem azért jöttem el mert nem szeretlek..sőt nagyon is szeretlek...de...amint már mondtam az idő az emberek és a körülmények változnak..nekem most meg kellett hoznom egy komoly döntést..remélem tudod hogy nekem te vagy a legfontosabb és mindig is te leszel de nem engedhetem hogy bajod essen. Ezért is döntöttem úgy ahogy..Hanna ajánlott nekem egy alkut..amiben se neked se senki másnak nem esik baja..és én elfogadtam ezt az alkut..gondolom sejted miről van szó. Muszáj volt visszamennem Hannahoz. Tudom hogy ez neked most neked nagyon-nagyon fáj de hidd el..így lesz a legjobb. Vigyázz magadra Kicsim! Szeretlek! Csókol: Sebastian.."
Tudtam..tudtam hogy ez lesz..szinte éreztem.  A könnyeim utat törtek maguknak és szélsebesen folytak le az arcomon. A levél kiesett a kezemből és valahol a padlón landolt. Csak az járt a fejemben hogy elment..elment. Lehet hogy örökre? Nem akartam gyengének tűnni bármennyire is az voltam. A szívem darabokra volt törve de ezt nem akartam kimutatni. Elég ha én tudom. Nem kell másnak a sajnálata..köszönöm szépen megvagyok én anélkül is. A levelet összeszedtem a földről és a táskámba tettem. Tudtam hogy odakinn már sokan várnak..tudtam hogy azt fogják gondolni összetörtem és meghátráltam..de ez most nem így lesz. Most erős és kitartó maradok. Letöröltem az elkenődött sminkem vettem egy mély levegőt majd az ajtóhoz sétáltam. Egy kicsit haboztam még de végül kinyitottam azt és kiléptem. A szoba előtt nagy meglepetésre nem állt senki. Lementem a recepcióra és kértem magamnak egy saját szobát. Nem akartam Seb szobájában maradni hisz ott minden rá emlékeztetne, de ugyanakkor Andit sem akartam zavarni a nyavalygásommal és a kibírhatatlanságommal. Ezért kértem egy saját szobát ahol csak én vagyok egyedül. Miután megkaptam azt a Sebbel közös szobánkba mentem. Az emlékek feltörtek bennem és ismét könnyekkel teltek meg a szemeim. Nem hagytam hogy a gyengeség uralkodjon rajtam ezért vettem egy mély levegőt kihúztam a szekrényből a bőröndöm és beledobáltam az összes holmimat. Átcipekedtem az új szobámba. Jól bezártam magam mögött az ajtót és bedőltem az ágyba. Az álom elnyomott így nem kellett semmin sem gondolkodtam. Pont ez kellett most nekem. Már csak arra ébredtem meg hogy az eső odakinn zuhog és villámlik is. Pont a hangulatomhoz igazodik ez is. Felültem az ágyba és csak bámultam a semmibe. Hirtelen hangos kopogás zavart meg. A kopogás egy idő után sem múlt el. Már kezdtem ideges lenni.
-Ki az? És mi a szart akar? Kicsit sem érek rá és nem vagyok túl rózsás kedvemben se!-szóltam ki nem épp kedvesen.
-Ha kinyitod mindent megtudsz!-szólt egy semleges hang. gy nem igazán tudtam beazonosítani a tulajdonosát de annyi szent hogy férfi az illető. Erőt vettem magamon és kiszálltam a pihe puha ágyikómból. Elvánszorogtam az ajtóig de azt nem nyitottam ki.
-Ki vagy és mit akarsz?-kérdeztem az ajtónak támaszkodva.
-Mondtam már. Kinyitod és megtudod!-szólt vissza titokzatosan. Hezitáltam azon hogy kinyissam vagy ne? Mi van ha a nagy fönők az és ki akar rúgni? Vagy az is lehet hogy Hanna bérelt fel valakit? Vagy netán valaki megsajnált és részvétét akarja nyilvánítani. Na akkor biztos hogy elküldőm melegebb éghajlatra. Végül döntöttem. Kinyitom az ajtót.
-Mi van?-fordultam a vendégünk felé de úgy meglepődtem hogy még a szám is tátva maradt.
-Nem rám számítottál igaz!-nem kérdezte kijelentette.
-Mért jöttél? Hogy lásd mennyire padlón vagyok?-kérdeztem Tőle semleges hangon.
-Személyesen is szerettem volna beszélni veled..Lüszi..én ezt az egészet nem így akartam..hinned kell nekem.
-Tudod Seb..az a baj hogy én már nem hiszek neked. Azt ígérted hogy  Hanna soha nem fog közénk állni és hogy te mindig itt leszel nekem. Erre föl mit történik? Az első akadálynál visszamentél Hannahoz és engem itt hagytál.
-Ez nem így van..minden miattad tettem..csakis miattad..mert szeretlek!-jött közelebb de ahogy Ő közeledett felém én úgy hátráltam.
-Sajnálom Seb..én már nem bízom benned..eljátszottad a bizalmadat..most pedig-emeltem fel a fejem és néztem a szemébe-Menny el.
-Tényleg ezt akarod?-jött még egy lépést előre én pedig már a falba ütköztem. Nem tudok már hova menekülni előle.
-Igen!-hajtottam le a fejem.
-Mondd a szemembe és akkor elmegyek!-emelte fel az állam kényszerítve arra hogy a szemébe nézzek.
-Ne csináld ezt Seb. Csak menny el!
-Addig nem amíg nem mondd a szemébe hogy tűnjek el!-erősködött.
-Jó! Rendben! Tűnj el Sebastian! Tűnj el!-kiabáltam magamból kikelve-Remélem most boldog vagy!-csaptam be utána az ajtót. Összeroskadva sírtam a padlón. Kellett neki idejönni és végleg összetörni a szívem..visszamásztam az ágyba magamra terítettem a takarómat és sírdogáltam..fájt..elképesztően fájt. 

××

Már vasárnap van tehát ma indulunk Melbourneba. Már nagyon várom az idény kezdést és egyben nagyon izgatott is vagyok. Ebben a pár napban egyedül gubbasztottam a szobámban és gondolkodtam vagy csak bámultam ki a semmibe. Látogatókat nem fogadtam pedig többször is járt erre Andi, Britta és még maga Chrsitian Horner is. Lehet hogy kicsit kétségbe vonták a dolgozói képességemet de nem kell aggódni. Én szét tudom választani a munkát és a magánéletet. A bőröndjeim már az ajtó előtt álltak csak éppenséggel azt nem tudtam hogy mit vegyek fel. Előhagytam pár ruhát de választani nem tudtam ezért feltúrtam az egyik bőröndömet. Nagy kutakodás közepette sikerült megtalálnom a megfelelő ruhadarabokat.

Ruha.

Gyorsan magamra kaptam és elindultam a repülőtérre. Odaérve vettem egy mély levegőt és kiszálltam a kocsiból.  Kiszedtem a csomagjaimat és megálltam a hátsó sorban. nem akartam hogy mindenki engem figyeljen.
-Szia!-állt meg előttem Andi. elég gondterheltnek tűnt.
-Szia!-köszöntem halkan.
-Jaj te csaj!-ölelt meg-Azt hittem el sem jössz.
-Sajnálom hogy nem nyitottam ajtót csak szükségem volt egy kis egyedüllétre.
-Megértelek. De azért kiszólhattál volna hogy nyugi te hülye jól vagyok!-mosolyodott el halványan a végére.
-Tudom hülye voltam. De valljuk be mindig is az voltam!-mosolyodtam el én is egy kicsit.
-Igaz. Induljunk mert itt hagynak minket!
Megfogtam a csomagjaimat és megkezdtük a felszállást. A felszállásnál pont kiszúrtam Sebet. Ő is elég nyúzottnak tűnt. Azok a tengerkék szemek már nem úgy ragyogtak ahogy azelőtt. Pár másodperc után elkaptam róla a tekintetem. Az utazásnál szerencsére nem kerültünk még csak egy légtérbe sem. Az utat végigbeszéltem Brittaval és Andival. Néha kicsit rosszul éreztem magam..eléggé hányingerem volt de jobb ha erről nem tud senki. A gép leszállt mi pedig összeszedtük a csomagjainkat.
-Üdvözültjük Önöket Ausztráliában!-jelent meg a pálya készítője. Mindenkit körbevezettek majd mindenki megkapta a szobája kulcsát. Persze hogy volt valaki olyan kedves és egymás mellé rakta a szobánkat Sebbel. Ráadásul csak mi vagyunk azon az emelten a többiek egyel vagy kettővel lejjebb vannak. Sokan kiszálltak az első emeleten. Mire felértünk a harmadikra már csak ketten voltunk. Ahogy megállt a lift szinte menekültem a szobámba. A szoba kulcsommal azonban meggyúlt a bajom. Sehogy nem akart az a rohadt ajtó kinyílni.
-Had segítsek!-jött oda mellém Seb.
-Nem kell megoldom!-ellenkeztem.
-Komolyan had segítsek!-a kezébe nyomtam a kulcsot Ő pedig 2 másodperc alatt kinyitotta azt a nyamvadt ajtót. Legszívesebben megrugdostam volna azért mert nekem nem nyílt ki.
-Köszönöm!-vettem ki a kezéből a kulcsot és bementem a szobába de Seb még mindig az ajtóban állt.
-Meddig akarsz még az ajtómban állni?-kérdeztem rá.
-Amíg nem beszéltük meg a dolgokat!
-Akkor még egy darabig ott fogsz állni!
-Márpedig addig nem megyek el amíg nem beszéltük meg a dolgokat!-jött be és zárta be maga után az ajtót.
-Nincs mit megbeszélnünk!-jelentettem ki.
-Szerintem meg van. Lüszi én szeretlek!-jött közelebb.
-Tudod ezt egyszer már mondtad..de ha szeretnél akkor nem Hannavál lennél hanem velem..ezt a beszélgetést pedig zárjuk le egyszer és mindörökre.
-Azt hiszed hogy nekem könnyű ez az egész?
-Igen pontosan ezt hiszem! Most pedig viszlát Sebastian!-nyitottam ki az ajtót. Nagy nehezen de megmozdult én pedig becsuktam utána az ajtót. Na az ilyen beszélgetéseket kell jó nagy ívben elkerülnöm. Vettem egy gyors zuhanyt majd bedőltem az ágyba. Reggel elég nyúzottan ébredtem. Nem volt kedvem kimenni a pályára. Előkerestem egy Red Bull felsőt és egy csőnacit. A hajamat felkötöttem felkaptam a táskám és indultam a pályára.
-Szia Rocky!-ültem le a verseny mérnök mellé.
-Jé téged is lehet látni?! Sebbel nem találkoztál? Már vagy 10 perce itt kéne lennie de se híre se hamva.
-Mi közöm nekem Vettelhez? Gondolom elaludt vagy tudom is én!-lettem ideges.
-Jól van azért le ne edd a fejem. Egyébként megnézhetnéd hogy nincs-e a szobájában.
-Rocky basszus te süket vagy? Mondom hogy nem érdekel Vettel és nem fogok felmenni hozzá. 
-Pedig muszáj lesz. Te vagy a sajtosa neked kell elrángatnod egy interjúra.
-És ilyenkor hol van Britta?
-Megbeszélésen. De ha nem sietsz el fogtok késni. Hajrá!-vigyorgott mint a tejbe tök. Még puffogtam egy sort majd visszalifteztem a harmadikra. Megcsörgettem Sebet és bentről mozgolódást hallottam. Akkor elaludt. Visszalifteztem a hallba és egy sor könyörgés után a recepciós csaj kiadta Seb szobájának a pótkulcsát. Bementem a szobába ahol minden félhomályban úszott.  Seb nagyba aludt.
-Sebastian Vettel!Ha nem leszel kész 2 percen belül neked annyi!-kiabáltam Seb pedig majdnem leesett az ágyról.
-Neked is jó reggelt!-morgott.
-Nekem egészen idáig az volt!-mosolyogtam bájosan-De komolyan mondom. Pattanj ki az ágyból dolgunk van!-Ő még morgott egyet majd nagy nehezen felkelt az ágyból. Mondjuk lehetett volna annyi eszem hogy kimegyek a szobából. De nem..végig kellett néznem ahogy egy  szál bokszerben elmegy a mosdóig. 
-Indulhatunk!-jött ki a fürdőből.  Rögtön az interjúra vittem Sebet mert már így is késésben voltunk. A riporter elsőnek teljesen normálisnak tűnt aztán rá kellett jönnöm hogy nem jobb mint a többi.
Riporter: Önök együtt vannak még?-tette fel azt a kérdést amitől annyira féltem. Seb rám nézett de én is tanácstalan voltam.
SV: Jelenleg van egy kisebb hullám völgy a kapcsolatunkban!-válaszolt Seb én pedig majdnem fejbe csaptam. Ezzel a kijelentéssel most teljes mértékben ránk irányítja a médiát.
Riporter: Miféle hullám völgy?-nézett már rám is.
LE: A pilótának nem kötelessége olyan kérdésre válaszolni amelyet túl személyesnek érez. Ez legyen az Ő és az én dolgom. Van még kérdése?-mosolyogtam bájosan de legszívesebben megrugdostam volna. De ezért még Seb is kapni fog.
Riporter: Nem nincs több. Köszönöm hogy szakítottak az interjúra időt. Sok sikert az idényhez. Viszlát!-pakoltak össze majd elmentek...