~A cockpitten kívül~

Sziasztok Drágáim! Itt is vagyok a frissel. A mai nap egyel talán nem úgy alakult ahogy azt vártam. Sebnek és a Red Bullnak rengetek problémája volt ami az én kedvemet is lerombolta..másrészt a tegnap esti Barca meccs sem vidított fel egy kicsit sem..De azért itt vagyok. Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást. Puszii mindenkinek:))♥♥

A mindig mosolygós Seb!:))♥

Ez az a jelent amin totál kiakadtam.

~Harmincharmadik~

A szőke nő szerencsére nem szúrt ki..csak én láttam őt..és ez így volt jó..legszívesebben odamentem volna és megtéptem volna de nem tettem..nem süllyedek le az Ő szintjére..Elővettem a telefonomat és kikerestem Hanna telefon számát..hogy honnan van meg? Egyszerű. Mielőtt eljöttem volna megkerestem Seb telefonjába a számát...tudom hogy nem szép dolog de ez van.
"Tudom hogy ki vagy...és nem adom meg neked azt az örömöt hogy győzz...nem annál keményebb fából faragtak engem..és csak hogy tudd..figyellek...most is látom minden mozdulatodat...ne félj én nem vagyok olyan mint te"-pötyögtem be a készülékbe majd elküldtem azt. Hanna rögtön előszedte a telefonját és elolvasta az üzenetem. Közben én felkeltem ülő helyemről és bementem egy szemben lévő bevásárló központba. Nem mentem túlságosan be csak épp úgy hogy lássam Hannát. A mosoly ami eddig az arcán volt lefagyott. Pont ezt akartam elérni. Kimentem az üzletből majd visszaindultam a pályára. Visszaérve az edzésnek már javában vége volt. A kijelzőkön láttam az eredményt ami nem dobott fel. Webber csak a 8dik lett. Remélem azért Sebnek holnap jobban fog menni. Fellifteztem a szobánkba ahol Seb járkált fel alá.
-Seb! Megjöttem!-tettem az esernyő tartóba az esernyőt.
-Remek. Mondjuk szólhattál volna személyesen is hogy elmész. Nem tudok rólad semmit azt se hogy hova mész kivel vagy mért?! És 2 óra után belibbensz és bejelented hogy megjössz. Hát köszi!-beszélt ingerülten. Nem volt kedvem a magyarázkodáshoz ezért egy egyszerűbb módot választottam. Elé léptem és megcsókoltam. Lágyan szerelemmel. Ő rögtön magához húzott és elmélyítette a csókunkat.
-Sajnálom Seb de muszáj volt elmennem. Ki kellett szellőztetnem a fejem!-válaszoltam a csók után.
-Legközelebb legalább azt mond meg hogy hova mész és meddig leszel rendben?
-Rendben! De ne félj tudok vigyázni magamra.
-Tudom de akkor is féltelek a baleseted óta!-karolt át.
-Érthető. Seb!-fogtam meg a kezét.
-Hm?
-Köszönök..mindent..köszönöm hogy itt vagy nekem!
-Szeretlek kicsim!-simított végig az arcomon és adott egy csókot. Egy közös zuhanyzás után leültünk a tévé elé és megnéztük a Barcelona meccset. Kicsit felhúztam rajta magam..nem értettem hogy hogy lehet ilyen köcsög a bíró??? Kiállította Piquet!!! A kezemben lévő mogyoróval kezdtem dobálni a tévét és még hozzá csúnyán is beszéltem.
-Hé nyugi!-nevetett Seb.
-Marhára vicces..hogy lehet ilyen csökött egy bíró?? Most komolyan?
-Úgy is nyernek nyugi!-fogta meg a kezem. Végül tényleg Sebnek lett igaza 3-1-re nyert a Barcelona.
-Mi lesz a mogyorókkal?-mutatott  tévé alatt kupacokban álló mogyoró halomra.
-Majd holnap felszedem!-legyintettem. Kicsit még azért rendbe pakoltunk majd álomra hajtottuk a fejünket.
Másnap reggel fél 8kor keltünk. Seb gyorsan összekapta magát de nekem már nehezebb dolgom volt. Nem tudtam eldönteni hogy mit vegyek fel.

A ruha.

Mivel ma kicsit bohókás kedvem volt még egy Hello Kittys kiegészítőt is kerestem. Miután a napszemüvegemet is felvettem (bár meg kell jegyezni a nap nem sütött annyira de hát ez van) elindultunk Sebbel a büfébe. Kértünk magunknak egy gyors reggelit és miután elfogyasztottuk a boxhoz indultunk de előtte még kértem magamnak egy nyalókát.
-Szia Rocky!-ültem le kedvenc verseny mérnököm mellé.
-Helló Kicsi lány. Gyerek nap van ma vagy mi?-nézett rám.
-Most mért?
-Nyalóka Hello Kittys kitűző. Nem vagy beteg?-tette a kezét a homlokomra.
-Én nem de te mindjárt az leszel!-ütöttem meg a kezét.
-Hé. Nekem még szükségem van a kezeimre. Mást üss!-fogta meg az említett testrészét.
-Az a baj hogy az épületben nincs több dilis francia.
-Ezt megjegyeztem.
Seb közben már teljes harci díszben tért vissza a boxba.
-Sok szerencsét!-pusziltam meg az arcát.
-Köszönöm!-csókolt meg.
-Seb be kéne szállnod!-szólt Stu.
-Megyek! Szeretlek!-adott még egy csókot majd beszállt az RB8-ba. Kiengedték az első installációs körre aztán vissza is hozták. Nagy esernyőkkel takarták el a kocsi hátsó részét majd végül betolták. Ezek után még 6 kör következett majd egy hosszú megbeszélést tartottunk. A média folyton rajtunk lógott.  Seb 1 órára egy fontos megbeszélést hívott össze. Nem tudom mi lesz itt. Jelenleg nem megy olyan jól a szekerünk. Seb csak a 10dik azaz az utolsó.  Rockyval egy folytában a meglévő adatokat elemezzük de valami akkor sem stimmel az autóval.
-Biztos hogy jó alkatrészeket kaptunk meg?-néztem a verseny mérnökre.
-Persze hogy biztos. Nem tudom hogy mi van. De talán az ebéd szünet után jobban megy majd . Mindenkinek jót fog tenni egy kis szünet!-sóhajtott a francia. Seb közben visszaért a garázsba. Rögtön rohantak a fiúk és betolták. Már csak pár perc volt vissza a hivatalos ebéd szünetig ezért kihívattam a cockpittből Sebet.
-Vélemény a kocsiról?-néztem rá.
-A tapadás nem olyan jó. A fékek jól műkődnek a hűtés is jó és a KERS-sel sincs problémám. Egyedül a tapadás nem megfelelő!-húzta a száját.
-Oké akkor ezen fogunk dolgozni!-fordultam vissza és újra nekiláttunk elemezni az adatokat. Kezdtem kicsit megijedni. Tegnap sem mentünk olyan jól és ma is vannak problémáink.
-Seb-fordultam hozzá-Mért hívtál össze egy rendkívüli sajtó tájékoztatót?
-Majd megtudod!-mosolygott közben pedig lepakolta a sisakját. Komolyan nem értem hogy hogy tud még ilyenkor is mosolyogni.
-Rocky. Szerintem hadijuk. Majd még folytatjuk. Gyere ebédeljünk!-vettetem fel az ötletet.
-Legyen!-tette le a tollat ami eddig a kezében volt. Az egész csapat tömegesen ment ki a büfébe és mindenki rendelt magának ebédet. Én gyorsan megettem a magam részét majd bementem a Red Bull irodájába. Előhalásztam egy tavalyi teszt lapot és azt kezdtem elemezgetni. Nagyon aggasztott hogy Seb neve mellett csak 15 nyamvadt kör áll. 15. És már vége a délelőttnek. A munkából a telefonom pittyegése zavart meg. Két SMS-t is kaptam. Az egyik Sebtől jött miszerint pár perc és kezdődik a sajtó tájékoztató. A másik egy ismeretlen feladótól.  Remegő kézzel nyitottam meg az üzenetet majd olvasni kezdtem.
"Látom ma nem úgy megy ahogy azt terveztétek. Sajnálni nem tudlak csak Sebet..de ez van..és ne feledd..ma még találkozunk..H."
Már megint Ő. És honnan tudja hogy rosszul állunk? Mi az hogy ma még úgy is találkozunk? Esküszöm ez a nő nem normális. Tuti hogy elmebeteg.  Kitöröltem az üzenetet összeszedtem magam de nem volt erőm lemenni a sajtó tájékoztatóra. Egyszerűen annyira padlón voltam az üzenet után hogy attól féltem valaki kiszúrja ezt..elvégre még mindenki azt hiszi hogy amnéziám van..Visszamentem a Sebbel közös szobánkba. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom. Muszáj lesz lenyugodnom. A telefonom egy folytában csörgött gondolom Seb keresett. Egyszerűen nem bírtam megmaradni tovább a pályán. Szó nélkül elrohantam. Senki sem láthatott. Se egy fotós se egy újságíró. Ilyenkor mindenki elmegy ebédelni vagy fotókat készíteni. Még magamnak sem mertem bevallani de nagyon féltem..féltem hogy Hanna megszerzi magának Sebet. Féltem hogy a szeretteimnek baja esik..inkább velem történjen valami mint a családommal..vagy Sebbel. Azt nem élném túl ha Sebbel történne valami..annak csak én lennék az oka senki más. A könnyeim ezután a gondolat sor után csak úgy potyogtak le az arcomról. Nem akartam megakadályozni..most ez kellett nekem semmi más. Miután már elegem lett a sétálásból egy köre ültem le és figyeltem a tájat.  telefonomon már bekapcsolt a hang posta és akarva akaratlan meghallottam az egyik üzenet tartalmát.
"-Lüszi nem tudom hogy merre vagy de szükségünk van rád. Mi itt vagyunk neked..tudod nekünk bármit elmondhatsz..gyere vissza és közösen mindent megbeszélünk..Sebnek szüksége van rád...már azt fontolgatja hogy nem ül kocsiba és megkeres...Adrian és Chrsitian is tiszta ideg..könyörgöm gyere vissza..semmi sem úgy alakul ahogy azt terveztük" -fejezte be Andi a mondandóját. És igaza volt. Miattam Seb nem tud a versenyzésre koncentrálni..ezt nem csinálhatom. Felpattantam ülő helyemről és sietősen indultam vissza a pályára. Az ebéd szünet vége előtt 5 perccel estem be Seb boxába.
-Seb?-néztem körbe.
-A pihenő szobájában Brittaval-válaszolt Stu. Átszeltem a boxot és Seb szobájáig meg sem álltam. Kopogtattam és megvártam míg valaki ajtót nyit. Egy ideges Sebastian nyitotta ki az ajtót..mit nyitotta majdnem kiszedte azt a tokjából.
-Sajnálom!-csak ennyit bírtam kinyögni..a torkomban ugyanis egy hatalmas gombóc keletkezett..Ő direkt megkért hogy szó nélkül soha ne mennyek el..erre tessék..az első adandó alkalommal szó nélkül lelépek..marha ügyes vagyok mondhatom.
-Megkértelek hogy soha ne csinálj ilyet..erre tessék..ezek után mit várjak tőled??-vágta mérgesen a fejemhez majd elsétált mellettem. Teljesen igaza volt..csak én lehetek ilyen barom senki más..és lehet hogy ezzel mindent elrontottam..a könnyeim utat törtek maguknak. Britta jött ki a szobából és szó nélkül megölelt. Én pedig csak zokogtam. bementünk a szobába leültem az egyik székre és törölgetni kezdtem a szemem.
-Mindent elrontottam!-mondtam halkan de Britta tökéletes értette minden szavam.
-Ugyan! Hidd el nem lesz semmi baj..csak le kell nyugodnia!-bökött a fejével kifelé..Sebre gondolt.
-Nem Britta ez csak az én hibám..túl gyenge vagyok..én ezt nem biztos hogy végig tudom csinálni..nekem ez már sok.
-Nem értelek Lüszi. Mit nem bírsz végigcsinálni?
-Tudod vannak dolgok amikről még Te sem és Ő sem tud..
-Miféle titkok?-lett kíváncsi.
-Tudod van pár dolog amit nem mondtam el..tudom ez nem szép de megtettem..Tudod az amnézia...tegnap visszajött minden emlékem és ezt nem mondtam el senkinek..hagytam hogy tovább aggódjanak értem..hogy lehettem ilyen hülye?-tettem fel magamnak a kérdést.
-Hé nyugi ez nem olyan nagy bűn..de jobb lesz ha ezt Seb is tudja..beszélj vele.
-Szerintem látni se akar..de tudod Britta..ez még nem minden. Hanna...
-Mi van Hannaval?
-Tudod...Hanna megszállottan üldöz..Ő akart múltkor elütni..és most is azért mentem el mert küldött egy SMS-t amiben megfenyegetett. Szó szerint.
-Jézusom Lüszi ezt mért nem mondtad el Sebnek? Joga lett volna tudni.
-Tudom de nem akartam ezzel terhelni..így is elég neki ami itt van..most is a váltó miatt ücsörög a boxban..nem kell neki még az én nyűgöm is.
-Tudod hogy nem vagy neki nyűg. Ő szeret téged és az meg nem a te hibád hogy a váltó nem működik.
-De felelősnek érzem magam..
-Beszélj vele..én megpróbálom kicsit lenyugtatni..
Britta magamra hagyott a szobába. Eldőltem az ágyon és bámulni kezdtem a plafont. Próbáltam kicsit rendbe szedni magam. Beszélnem kell Sebbel. Kimentem a szobából és a paddockon keresztül indultam meg Seb boxához. De már messziről kiszúrtam hogy nem fogok bejutni ugyanis elvan barikádozva az egész. Visszafordultam és a büfén keresztül eljutottam Seb boxához.  A fiúk sürögtek forogtak szerelték az autót. Ránéztem Stura hogy mi a helyzet.
-Váltó hiba!-válaszolt letörten. Ez hiányzott nekünk..körbenéztem és kiszúrtam Sebet az egyik tároló tetején ült és nézett ki a fejéből..vettem egy mély levegőt és leültem mellé. Nem szóltunk egymáshoz mindketten bámultunk ki a fejünkből. Végül aztán én törtem meg a csendet.
-Sajnálom...tudom hogy ez nem sokat jelent de tényleg tiszta szívből megbántam hogy nem szóltam mielőtt leléptem..
-Mégis mért?-kérdezte semleges hangon és közbe rám se nézett.
-Nagyon kibuktam...tudod Ha..-ekkor azonban félbeszakítottak.
-Két kamion elindult vissza Milton Keynesba. Nem biztos hogy ma már pályára gurulunk!-szólt Christian. Seb leszállt a tárolóról és kifele indult.
-Seb! Várj-mentem utána-Beszéljük meg!
-Nem tudom hogy van-e valami megbeszélni valónk!
-Tényleg így gondolod?-álltam meg vele szembe.
-Nem tudom hogy mit gondoljak..-rázta meg a fejét majd otthagyott.  Elkeseredve ültem vissza a tárolóra. Egyre reménytelenebbnek tűnt minden..az is hogy meg tudom Sebbel normálisan beszélni a dolgokat és az is hogy ma pályára gurul..komolyan ilyen kilátástalan helyzetben már nagyon rég voltam.
-Bent van a pihenő szobájába és őrjöng. Csak te tudod leállítani. Kérlek segíts!-jött oda mellém Britta.
-Nem hiszem hogy rám lenne szüksége..tudod nem tudtuk megbeszélni a dolgokat..
-Egy próbát megér!-fogta meg a kezem és húzni kezdett Seb szobájáig. Bementem a szobába ahol nem túl szép látvány fogadott. A szék össze volt törve a papírok szana-szét a földön és az asztal is eléggé arrébb volt rakva. Seb láthatólag nem a nappaliban volt hanem a fürdőben. Besétáltam és megpillantottam Őt. A tükörben találkozott pillantásunk.
-Mért jöttél?-szólt oda flegmán.
-Beszélnünk kell. 
-Hallgatlak!-fordult felém. Ez könnyen ment ami fura volt.
-Tudom hogy szólnom kellett volna hogy elmentem de akkor abban a pillanatban teljesen kétségbe voltam esve. Tudod van amit nem mondtam el..például azt hogy tegnap óta már tökéletesen emlékszem mindenre..elmúlt az amnéziám..
-És ezt mikor akartad velem közölni?-lett ideges-Én halálra izgulóm magam miattad te pedig már makk egészséges vagy.
-Tudom hogy el kellett volna mondanom de nem volt hozzá bátorságom..és van ezen kívül még más is.
-Persze mit hallgattál még el. Mondd csak!-járkált fel alá.
-Azt mondtam hogy nem tudom ki akart elütni..pedig pontosan tudom ki volt az..és miatta mentem el tegnap is és ma is. Teljesen kiakadtam és muszáj volt kiszellőztetnem a fejem.
-És beavatsz abba is hogy ki volt az vagy titok?
-Hanna!-válaszoltam szűkszavúan és a könnyek utat törtek maguknak..nem bírtam már tovább tartani magam..elegem volt a sok fenyegető levélből, Hannaból, és az egész mai problémánkból. Seb átszelte a közöttünk lévő távolságot és szorosan magához húzott. Úgy kapaszkodtam belé ahogy csak tudtam. Szükségem volt rá.Kicsit elhúzódott tőlem hogy a szemébe nézhessen.
-Sajnálom hogy nem hallgattalak meg. Szeretlek és nem tudom hogy mi lenne velem nélküled. Szükségem van rád. 
-Nekem is rád!-bújtam hozzá ahogy csak tudtam.Azt is sajnálom hogy nem körözgetsz a pályán. És persze azt is hogy szó nélkül léptem le.
-Shh!Nincs semmi baj. Felejtsük el rendben?-nézett bele a szemembe.
-Rendben. Szeretlek Seb!
-Én is Lüszi!-csókolt meg. Lágyan szerelmesen. És ezt követte még pár ugyanilyen csók. Kéz a kézben távoztunk a fürdőszobából.
-Mit műveltél a berendezéssel?-néztem rá.
-Tudod ideges voltam és kicsit átalakítottam!-vakarta meg a szőke buksiját-Majd később rendbe hozzuk. 
-Rendben. És mi lesz? Ma már autóba sem ülsz?
-Őszintén. Csekély erre az esély. a hibát nem tudták megoldani a fiúk.
-Sajnálom tudom hogy ez nagyon fontos lett volna neked.
-Ugyan majd megoldjuk!-mosolygott.
-Imádom amikor mosolyogsz!Olyankor nekem is mosolyogni támad kedvem!-vigyorogtam én is bőszen.
-Akkor mindig vigyorogni fogok!-nevetett.
-Tedd azt. Mi lenne ha felvidítanánk egy kicsit a többieket is??
-Benne vagyok!-elindultunk Seb boxa felé ahol a fiúk leptek meg minket nem fordítva.
-Kész a kocsi az utolsó 10 percre pályára mehetsz. Készülődj!-jött elénk Heikki.
-Hajrá Seb!-adtam neki egy puszit majd útjára engedtem. 5 perc alatt visszaért és már ült is be a kocsiba a szerelők pedig kiengedték....