~A cocpitten kívül~

És tessék. Itt a friss. Nem tudom h ti hogy vagytok a focival de én nagy Barca van vagyok és már teljesen be vagyok zsongva a mai meccstől. :$$$ Köszönöm mindenkinek aki irt kommentet nagyon jól estek. És örülők h tetszik a történetem. Jó olvasást. Puszi♥♥

Ezt ma találtam:$$ Dilisek:$$♥

~Huszonegyedik~

Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. A hasam is forgott gondolom az alkohol miatt. Visszagondoltam a tegnap éjszakára és egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Viszont ez a mosoly hamar eltűnt mert a gyomrom tényleg a feje tetejére állt és rohanhattam a mosdóba. Miután minden kijött belőlem visszamentem a szobába és fel öltöztem. Kimentem az erkélyre ahol eddig még nem is jártam. Már már elfelejtettem hogy Sebnek erkélye is van. Mélyeket lélegeztem a friss levegőből mert még mindig hányingerem volt. Két kezet éreztem meg a derekam körül. Rögtön tudtam hogy Ő az.
-Jó reggelt!-adott egy puszit a fejemre-Hogy aludtál?
-Remekül. És te?-néztem fel rá.
-Én is. Hogyhogy fenn vagy ilyen korán?
-Volt egy köröm a mosdóban és hát nem tudtam volna már visszaaludni. Meg most sem vagyok a toppon.
-A pia miatt??
-Ühüm. Legközelebb nem iszom!
-Szerintem inkább reggelizned kellene.
-Lehet! Reggeli együtt?
-Benne vagyok!
Hozattattunk fel reggelit a szobába majd elfogyasztottuk azt. Mivel a mai már nem volt szabadnap se nekem se Sebnek ezért tíz óra után mindkettőnk ment a maga dolgára. Seb a szimulátor szobába míg én Andi keresésére indultam. Szerencsére az éjszakát a közös szobánkban töltötte. Elhúztam a függönyöket hogy világosság jöjjön be.
-Andi!-kiáltottam el magam-Ébredj hasadra süt a nap!
-Azt kötve hiszem!-morgott.
-Dolgunk van úgyhogy pattanj ki az ágyból.
-Csak még 2 percet kérek!-húzta magára a takarót.
-Nincs két perc. Baktass el a mosdóig!
-Jó-jó megyek már! Csak adj fél órát míg összekapom magam!-majd bement a fürdőbe. Addig én kicsit összepakoltam a szobába majd leültem a számítógép elé. Közben Andi is végzet a dolgaival így nekiálltunk a munkának.
-Milyen volt a tegnap estéd Sebbel miután elmentetek?-érdeklődött.
-Remek!-mosolyodtam el.
-Azt gondoltam!-kuncogott-Most már tényleg komoly a kapcsolatotok?
-Igen. Most már az!
A munkával sikerült délre végeznünk. Lementünk az ebédlőbe kértünk magunknak salátát majd leültünk Sebékhez.
-Milyen volt a cockpittben?-kérdeztem rá.
-Jó. Már várom a tesztet Barcelonában.
Az ebéd után nekem el kellett rohannom egy tárgyalásra. Igazából apámnak kellett volna megjelennie de neki sok volt a dolga így én megyek. A sofőr elvitt a megbeszélt helyre majd beültem a tárgyalásra. Leginkább a FOTA-ról volt szó és annak fontosságáról de szoba került a PIRELLI is mint gumi gyártó. Sokak meg vannak győződve hogy jobb lenne ha visszajönne a BRIDGESTONE-s gumi de az FIA ragaszkodik a PIRELLI-hez. Miután én is elmondtam álláspontom a vezetőség feloszlatta a megbeszélést. Mire visszaértem a szállodába már fél 8-is elmúlt. Beszálltam a liftbe ami felvisz a 3-dik emeletre. A liftben rám jött a hányinger ami fura volt. Mindig bírtam a liftet most meg hányingerem lesz?? Bajok lesznek itt. Beszóltam Andinak hogy ma is Sebnél alszom. Átvittem pár holmit Seb szobájába majd egy gyors zuhany után bedőltem mellé az ágyba. Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. A torkom is fájt ami arra utal hogy tuti beteg leszek.
-Biztos hogy jól vagy?-kérdezte meg Seb indulás előtt.
-Persze nyugi. Mehetünk?
-Felőlem!-megfogta a kezem majd együtt indultunk le a hallba. Mire leértünk már hányingerem is volt. A reggelimre rá se bírtam nézni.
-Nem lesz ez így jó!-csóválta meg a fejét Seb-Nem kéne pihenned?-nézett rám lágyan.
-Nem!-ráztam meg a fejem-Veszek be egy fejfájás csillapítót és jobban leszek.
-De ha nem akkor megígéred hogy pihensz egy kicsit?
-Akkor meg!
-Rendben. Most mennem kell. Vigyázz magadra! Szeretlek!-csókolt meg.
-Rendben. Te is. És én is szeretlek!
Kértem a pultos lánytól egy fejfájás csillapítót majd bementem a dolgozó szobámba és leültem dolgozni. A fejfájásom azonban nem csillapódott.
-Jól vagy?-pillantott fel a papírok közül Andi.
-Megvagyok.
-Biztos? Olyan falfehér vagy. Nem vagy te lázas véletlenül?
-Nem!-ráztam a fejem.
-Na had nézzem!-nyomta a fejemre a tenyerét-Jézusom. Te tűzforró vagy. Ágyban a helyed.
-Dehogyis. Remekül vagyok.
-Aha persze ezt nem veszem be. Most le fogsz feküdni és pihenni fogsz amíg le nem megy a lázad.
-Azt lesheted. Rengeteg dolgom van és nem fogok az ágyban feküdni. Nem az én stílusom.
-Majd én megcsinálom a munkát amiatt ne aggódj. De te pihenni fogsz. Na gyere!-fogta meg a kezem majd elráncigált a szobánkba.
-Maradj itt hozok egy láz mérőt és egy láz csillapítót!-majd elviharzott. Két perc múlva egy láz mérővel és egy gyógyszerrel a kezében tért vissza.
-Itt is vagyok. Ja és Seb is mindjárt itt lesz. Tessék ezt vedd be!-nyomta a számba a láz mérőt.
-Mi az hogy itt lesz Seb?? Szóltál neki??
-Nem látta maga!-rántott vállat-Látott idejönni a láz mérővel. És azt mondta hogy két perc múlva itt lesz. Mondtam!-mutatott az ajtó irányába ahol Seb robogott be.
-Kicsim. Jól vagy?-ült le mellém és megfogta a kezem.
-Jól vagyok!-bólogattam hevesen.A láz mérő csipogni kezdett jelezve hogy megmérte a lázam.
-Na mennyi?-kiváncsiskodott Andi.
-Nos..őő..nem sok!-habogtam mert ahogy ránéztem majdnem elájultam.
-Azon belül?
-Nos..hát...39,3!-hajtottam le a fejem.
-És még nincs lázad! Ezt vedd be gyorsan!-nyomta a kezembe a gyógyszert. Én be is vettem majd kaptam a homlokomra egy jeges zacskót is. A láz miatt el is aludtam. Nem tudom hogy mikor ébredhettem meg de már elég sötét volt kinn. Határozottan jobban éreztem magam. Felültem az ágyon ahol egy levelet találtam. Felbontottam majd elolvastam.
"Remélem jobban vagy! Sajnos el kellett mennem egy megbeszélésre de amint végzek sietni fogok hozzád. Remélem jobban vagy! Szeretlek! Seb!"
Elmosolyodtam. Olyan aranyos volt tőle ez a levél. Látszik hogy aggódik értem. Felkeltem és vettem egy gyors zuhanyt. Átöltöztem egy kényelmes melegítőbe és egy pólóba. A hajamat felkötöttem és megmértem a lázam. 37,5. Kicsi hőemelkedés. vettem be még egy láz csillapítót majd kimentem a szobából és meg sem álltam a dolgozó szobáig. Andi szorgosan gépelt és amikor megpillantott kicsit meg is lepődött.
-Hát te?
-Már jobban vagyok. Lázam sincs így hát beállok dolgozni!-mosolyogtam.
-Azt lesheted. Az előbb majdnem 40 C°-os lázad volt most pedig dolgozni akarsz? Jól vagy te összerakva csajszi?
-Most mért? Már jól vagyok. Attól csak nem lesz bajom ha beülők pár órára. Léci.
-Nem!-rázta a fejét-Most szépen visszamész a szobába és pihensz. Seb szív rohamot kap ha megtudja hogy itt vagy. Tudod milyen ideges volt mikor elhívták? Alig akart elmenni mellőled.
-Tényleg?-mosolyodtam el.
-Tényleg. Ja és Bernie is volt benn nálad. Azt mondta majd még holnap is visszanéz. Ő is aggódott érted. Úgyhogy húzzál gyorsan vissza az ágyadba csajszi.
-Jó-Jó. Megyek. Szia!-köszöntem el majd visszamentem a szobába és befeküdtem az ágyamba. Kicsit hiányzott hogy nincs mellettem Seb. Sőt nagyon hiányzott. Most már biztos hogy fülig beleszerettem. Már le se tagadhatom, de nem is akarom. A láz csillapító idővel elvesztette az erejét és egyre jobban éreztem hogy a láz eluralkodik rajtam. Felkeltem az ágyamról ami nem volt túl jó ötlet ugyanis megszédültem és majdnem elestem. Hangsúlyozom csak majdnem. Valaki elkapta a derekamat.
-Kicsim jól vagy?-kérdezte aggódva Seb.
-Nem igazán!-ráztam meg a fejem.
-Úr isten te égsz a láztól!-kapott fel majd lefektetett az ágyamra-Mindjárt hozok egy láz csillapítót rendben?
-Ühüm!-bólogattam. Seb pár perc múlva visszaért egy láz csillapítóval amit én rögtön be is vettem. A láz megint álomba szenderített. Hangokra kezdtem ébredezni. Seb beszélgetett Andival.  Mikor észrevették hogy ébren vagyok rögtön odajöttek mellém.
-Hogy aludtál?-simogatta meg az arcom Seb.
-Egész jól. De mennyi az idő?
-Fél 11!-válaszolt Andi.
-Nem kéne nektek már aludni?-néztem rájuk.
-De én már megyek is. Ha bármi van szóljatok rendben??-nézett ránk Andi.
-rendben. És köszönök minden!-mosolyogtam rá.
-Ugyan!-legyintett-Ez a barátnők dolga. Jó éjt!-ment el.
-Itt maradsz?-néztem Sebre.
-Ha nem zavarok akkor nagyon szívesen!
-Tudod hogy te soha nem zavarsz!
Bebújt mellém szorosan átölelt és belecsókolt a nyakamba. Én nagyon szorosan bújtam hozzá. Imádtam a közelségét. Hamarosan egyenletessé vált a levegő vétele ebből tudtam hogy neki sikerült elaludni. Nem úgy mint nekem...