~A cockpitten kívül~

Sziasztok. Meghoztam a frisst ami képekben gazdag lett. Remélem tetszeni fog és kapok pár hozzászólást. Jó olvasást! Puszii♥

Sebii a meccsen♥

~Huszonkettedik~

Hiába próbáltam elaludni egyszerűen nem ment. A fejem is kezdett fájni. Mivel nem akartam Sebet felébreszteni ezért óvatosan kibújtam mellőle majd kerestem egy fejfájás csillapítót. Visszafeküdtem az ágyba és néztem ki a fejemből. Végül aztán csak sikerült elaludnom. Reggel a nap cirógatására ébredtem. Várjunk csak! Nap? Mikor tegnap még -10 fok volt. Kinyitottam a szemem és láttam hogy nem tévedek. Valóban kisütött a nap. Felültem az ágyba és észrevettem hogy Seb már nincs mellettem. Felkeltem felvettem a köntösöm és elcsoszogtam a konyháig ahol Seb ügyködött.
-Hát te?-álltam meg mellette.
-Jó Reggel Kicsim!-puszilta meg a homlokom-Reggelit próbálok összerakni több kevesebb sikerrel!-vakarta meg a szőke fejét.
-Segítsek?
-Nem ártana!-mosolyodott el. Segítettem neki elkészíteni a rántottát majd leültünk és elfogyasztottuk.
-Van étvágyad! Ez jó jel!-mosolygott.
-Csak ki tudja meddig.
-Lázadat mérted már?
-Még nem!-ráztam a fejem.
-Akkor itt az ideje!
-38,3!
-Az nem túl jó. Tessék egy láz csillapító!-adta a kezembe én pedig bevettem azt.
-Sok dolgod van ma?-néztem rá.
-Van egypár. De azok ráérnek. Te fontosabb vagy!-húzott magához-Szeretlek!-csókolt meg.
-Én is!-bújtam oda hozzá. Közösen lezuhanyoztunk aztán nekiálltam takarítani. Nem bírtam már az ágyban feküdni.
-Valamikor majd be szeretnélek mutatni a szüleimnek!-jelent meg mögöttem.
-És mikor?-néztem fel rá.
-A teszt után?
-Én benne vagyok!-mosolyogtam rá.
-Örülök hogy így állsz hozzá!-puszilt meg.
-Ez természetes!-mosolyogtam-És mikor utazunk Barcelonába?
-Holnap.
-És van valami terved vasárnapra?-néztem rá.
-Az van!-mosolyodott el-Múltkor mondtad hogy szereted az FC Barcelonát.
-Igen ez így van!
-Akkor vasárnap élőben megnézzük az Fc Barcelona-Valencia meccset.
-Tényleg?
-Igen!
-Sebi!-ugrottam a nyakába-Ezt el sem hiszem. Köszönöm!-csókoltam meg.
-Semmiség.
-De hidd el hogy ez nekem nagyon sokat jelent. És még egyszer köszönöm!-bújtam hozzá. A nap folyamán meglátogatott Christian, Britta és Rocky is. Seb szerelői is szerettek volna látni de sok dolgunk volt. Sebnek is mennie kellett 1óra után. Andi ma még ide se dugta az orrát gondolom annyi munkája van. Rossz érzés volt az hogy nem segíthettem neki ami frusztrált is. Apa is meglátogatott a nap folyamán.
-Jobban vagy már lányom?-ült le mellém.
-Igen már sokkal köszönöm! Örülők hogy meglátogattál.
-Ez természetes. Tegnap is voltam itt de akkor aludtál így nem akartalak zavarni.
-Megértem. És mesélj. Meddig leszel itt Keynesbe?
-3 nap múlva utazom Barcelonába. És te meddig maradsz?
-Holnap megyünk Barcelonába.
-Értem. És Andi merre van?-nézett körbe.
-Dolgozik. Bevállalta az én feladataimat is. Pedig nem kellett volna neki. Én is tudnék dolgozni.
-Csak segíteni próbál.
-Tudom és hálás is vagyok érte.
-És megvagytok Sebastiannal?-kérdezett rá.
-Igen. Képzeld. Vasárnap elvisz egy Barcelona meccsre.
-Akkor régi nagy vágyad teljesül.
-Igen!-mosolyogtam. Apa tudta hogy nagyon szeretem az FC Barcelonát de eddig még soha nem voltam egyik meccsükön sem. Valahogy nem volt időm elmenni vagy kedvem nem volt. Még beszélgettünk egy keveset apával aztán Ő kapott egy sürgős telefont és mennie kellett. Mivel nagyon unatkoztam inkább bekapcsoltam a laptopomat és nézelődni kezdtem a világ hálón. Persze Tamaráról is találtam egy cikket és egy képet amin épp fehérneműt válogat. Lehet valaki ennél nagyon szuka? Szerintem nem. Miután kidühöngtem magam áttértem egy kicsit a Barcelonára. Visszanéztem pár meccset amitől újra lázba jöttem. Már vagy 4 hónapja nem néztem focit ami nagyon sok. De most bepótoltam. Reméltem hogy vasárnap Gerard Pique is pályára lép ugyanis Ő az egyik kedvencem a Barcából. De persze a többieket is nagyra tartom. Miután már a laptopom sem kötött le nem tudtam hogy mit csináljak. Már a bőröndömbe is elpakoltam vagyis ki se pakoltam mikor idejöttünk de mindegy. Küldtem egy SMS-t Andinak aki pár perc múlva már a szobába volt.
-Szia Csajszi. Hogy vagy? Lázad?
-Szia. Megvagyok. Utoljára 38,3 volt.
-Az még kicsit sok. Gyógyszert vettél be?
-Igen.
-Mikor mérted utoljára??
-Úgy 2 órája.
-Akkor itt az idő hogy újra megmérd. Tessék!-nyomta a kezembe.
-Tisztára olyan vagy mint egy nővérke. Komolyan nem is értem mért nem ennek tanultál.
-Azért mert felvettek marketingesnek!-nevetett-És különben sem bírom a vért.
-Ahogy én sem!-értettem vele egyet. Közben a láz mérő is csipogott.
-37,3!-olvastam le.
-Az már tűrhető de még mindig nem tökéletes. Pihenj!-utasított.
-Igenis!-emeltem a homlokomhoz a kezem-Tudod hogy holnap jössz velem Barcelonába igaz?
-Ez nem volt a tervben!-nézet rám.
-Tudom de most benne lesz. Megérdemled a kikapcsolódást és Barcelonában remekül ki lehet.
-Akkor össze is pakolok!-majd a bőröndjébe kezdte el dobálni a holmijait. Seb is visszaért a megbeszélésről aminek nagyon örültem.
-Összepakoltál már?-néztem rá.
-Már igen!-bólogatott.
-Van valami terved estére?
-Megnézhetnénk a Verdák 2őt!-vetette fel az ötletet.
-Én benne vagyok!-egyeztem bele.
-Én is!-kiabált a konyhából Andi. Csináltunk pattogatott kukoricát addig Andi megkereste a DVD-t leültünk a kanapéra, vagyis én Seb ölébe ültem és nézni kezdtük a mesét. Seb is szerepelt benne mármint csak a hangja amin el is mosolyodtam. Komolyan többet kellene gyermek műsorokban szinkronizálnia. Miután vége lett mindenki elvonult aludni. Bebújtam Seb ölelésébe és így léptem át álom földjére. Reggel kopogásra ébredtünk. Nagy nehezen erőt vettem magamon és ajtót nyitottam.
-Elaludtatok igaz?-mosolygott az ajtó másik végén Britta.
-Igen!-bólogattam.
-Akkor egy-kettő. Fél óra múlva indul a repülő. Seb te pedig ne morogj!-hallotta meg a párom hangját.
-Ezt persze meghallod de amikor ott ülők melletted és szólongatlak azt nem!-morgott tovább én pedig halkan felkuncogtam.
-Ezt is hallottam Vettel!És meg is jegyeztem!-kiabált Britta.
-Jól van gyerekek véget ért a mese délután!-szakítottam félbe a beszélgetést-Adj 20 percet és kész leszünk rendben?
-Rendben. Akkor lent a hallban. Sziasztok!-kiáltotta el magát. Sebet elküldtem zuhanyozni én addig felébresztettem Andit és kerestem magamnak ruhát. Seb után Andi ment zuhanyozni aztán én. Felvettem egy nadrágot egy fehér ing szerűséget arra egy vaj színű kabátot a hajamat kiengedve hagytam és tettem fel egy sapkát is. Előkerestem az egyik magassarkúmat a táskámat és a napszemüvegemet.

A ruha.

 Indulásra készem álltunk mindannyian. lementünk a lifttel a hallba ahol már majdnem mindenki ott volt.
-Akkor mindenki itt van?-tette fel a kérdést Christian mire mindenki egy egybehangzó Igennel válaszolt. Felszálltunk a repülőgépre majd elindultunk Barcelona felé. Az utat végigaludtam ami egyel talán nem volt rám jellemző. A csapat tagok nagy része szállodába ment kivéve minket hármunkat. Apunak van a pályához közel egy háza így mi ott szálunk meg ezen a héten. A lakáshoz érve Seb bevitte a csomagjainak addig én körbevezettem a kertben Andit. Ő csak ámult és bámult. Kicsit meglepte hogy van egy hatalmas medence a kertben ami hozzáteszem fűthető. A lakásról inkább nem beszélnék. Megmutattam Andinak a szobáját majd összedobtunk ketten egy kis ebéd szerűséget. Megebédeltünk majd leültünk beszélgettünk egy keveset. Fél 7-kor indultunk el Sebbel a Camp Nou-ba. Viszonylag hamar odaértünk. Benn már várt ránk egy szőke lány aki körbevezet.
-Üdvözlöm Önöket a Camp Nou-ba. Én Alexandra Mayer vagyok az idegen vezetőjük. Ha nem lenne probléma akkor szerintem tegeződjünk!-bemutatkoztunk a hölgynek majd befelé vettük az irányt. Elsőnek a lelátóra mentünk ki aztán felmentünk a pályára is. Megnéztük a pihenő szobákat majd később a játékosokkal is lesz lehetőségünk találkozni.

A ruha amiben megjelent Lüszi a meccsen.

-Szerinted mennyi lesz a meccs végeredménye?-nézett rám Seb és elfoglaltuk a helyünket.
-4-2! Legyünk pozitívak!-mosolyogtam-Szerinted?-fordultam felé.
-3-2! Csak a vicc kedvéért!-mosolygott mint a tejbe tők-Kedvenc játékosod?-érdeklődött.
-Sok van. Úgy alapból az összes Barca játékost szeretem. De ha választanom kell akkor egyértelműen Gerard Pique és David Villa. Neked?
-Xavi!-mosolygott. A meccs kezdetét vette. Boldog voltam hogy láttam élőben játszani Piquet. Az első Valencia gólnál kicsit elszomorodtam. Látszott hogy részben Pique hibája volt a gól de szerintem egyértelműen nem az Ő hibája volt. Aztán jött a kontra. Messi gólt lőtt. A tömeggel együtt sikítottunk mi is és közben fotóztuk a játékosokat. A 44dik perc környékén aztán Messi duplázott. Majd jött a pihenő. A kamerák ránk vándoroltak így lőttek a titkolózásnak.

Sebii a meccsen.

-Szerintem levették hogy együtt vagyunk!-kuncogtam majd odabújtam Sebhez és próbáltam magam takarni.
-Várható volt!-mosolygott majd adott egy lágy csókot. A kamera szerencsére ezt már nem vette bár a fotósok szerintem rajta voltak a dolgon. A szünetben odajött Sebhez pár ember. Autó grammot kértek vagy fotozkodtak. Mire kezdődött a második félidő már feloszlott a tömeg is. A Barca nagyon benne volt a játékban és jött a következő gól. Ismét Messitől. Így mester hármast ünnepelhetett. Persze én inkább Piquere figyeltem ami Sebnek is feltűnt. Nem díjazta nagyon a dolgot de majd valahogy kiengesztelem. A Barca játékosok folyamatosan gól közelben voltak. Hol Alexis hol Fabregas. Aztán Messi nem teketóriázott belőtte a következő gólját. Már a negyediket.

Messi gól helyzet később gól.

 Aztán jöttek a cserék. Pique is lőtt majdnem egy gólt amin elmosolyodtam. Aztán beküldték Xavit. Seb észre sem vette annyira babrált a telefonjával.
-Nézd!-mutattam Xavi után-Ki van pályán?
-Ki? Látnom kéne valakit?-nézelődött jobbra balra.
-Ott. Xavi. Látod már?-mutogattam bőszen.

Xavi-ék.

-Ja. Látom!-esett le neki. A meccs vége fele még Ő is betalált amit persze mindenki üdv rivalgással fogadott. A meccs vége után a nép oszlani kezdett. Majd szépen lassan kiürült a Camp Nou. Mi még maradtunk mert Sebbel akart találkozni pár fejes. Én bementem a játékosokhoz nem akartuk hogy a média rám legyen kattanva. Elég lesz az  a  pár kép amit a meccs alatt csináltak. Nem is a játékosokhoz mentem hanem Josep Guardiola állított meg pár szó erejéig.
-Ön Sebastian Vettel kedvese?-szólított le.
-Igen. Lüszi Ecclestone!-nyújtottam felé a kezem amit Ő el is fogadott.
-És hogy tetszett a meccs?-kérdezett rá.
-Nagyon tetszett. Mindig is nagy Barcelona rajongó voltam de élőben még jobb volt mint otthon a tévé előtt. A játékosok egyszerűen szuperek voltak.
-Igen én is elégedett vagyok velük. És a srácokkal találkozott már?
-Nem még nem. Sebet várom.
-Ő még egy darabig biztos hogy nem fog ideérni!-mosolygott-De jöjjön mutatok pár dolgot!-én pedig követtem. Nagyon kedves embernek ismertem meg képernyőkön keresztül nem ilyennek láttam. Megmutatta a csapat trófeáit amiből jó sok volt el is vesztem köztük. Aztán megjött Seb is kezében egy mezzel amin az Ő neve volt.

Seb és a mez.

-Ez milyen jó!-mosolyogtam-Te is beállhatsz így már játszani.
-Csak számom nincs!-nevetett.
-Sose azt nézd. Mondtam már hogy szeretlek!-bújtam oda hozzá.
-Ma még nem.
-Akkor most mondom. Szeretlek!
-Én is!-csókolt meg. 
Bemutatták nekünk az összes játékost aki pályán volt és azt is aki a kispadon vagy a lelátón ült. Így találkoztam David Villaval és Gerard Piquevel is. 

Gerard Pique.

Voltam olyan szerencsés hogy sikerült megszereznem Pique mezét. Sok erőfeszítésembe került. Még a kiskutya szemeimet is be kellett vetnem de megérte. Még csináltak rólunk egy közös fotót majd elköszöntünk mindenkitől és hazafelé vettük az irányt.
-Köszönöm ezt a napot. Nagyon jól éreztem magam!-tettem Seb kezére az enyémet és közben végig Őt figyeltem.
-Ugyan. Szerintem is egy remek nap volt.
-Holnap viszont már hív a munka!-szomorodtam el.
-Hé. Mi ez  szomorúság? Még nincs holnap élvezzük ki a maradék időnket!-vigyorgott. Leparkoltunk a ház elé és boldogan könyveltem el hogy Andi már alszik és még mi sem tudtuk felébreszteni. Pedig elég hangosak voltunk. Sikerült egy kukát és egy kerti törpét felborítanunk utóbbi össze is tört. Befele menet majdnem hasra estem egy csizmában és majdnem a lépcsőről is sikerült leesnünk. Ez persze amiatt volt mert már kint nekiestünk egymásnak és egy csodás éjszakát tudhattunk magunknak.