~ A cockpitten kívül~

Sziasztok! Kicsit késve de itt a 20-dik rész. Előbb akartam felrakni de nem volt se időm se ihletem. Sokat szenvedtem ezzel a résszel de remélem elnyeri majd a tetszéseteket és kapok pár kommit:$$ Jó olvasást! Puszii♥♥ Ui: 4 komment és jön a friss. :$$$$$ 

~Huszadik~

Reggel ránéztem a mellettem édesen szuszogó Sebastianra és egyből jobb kedvem lett. A tegnapi veszekedésünk apával még mindig él bennem és be kell hogy valljam rossz úgy lefeküdni aludni hogy tudod összevesztél egy fontos család tagoddal. Hisz ha például ma elveszíteném apát akkor bánnám hogy nem beszéltem meg vele normálisan a dolgokat. Épp ezért döntöttem úgy hogy tisztázom vele a dolgokat. Óvatosan felkeltem Seb mellől felöltöztem és kilopakodtam a szobából. Lementem a büfébe és kértem egy reggelit Seb szobája elé. Aztán átmentem apa dolgozó szobájába. Kopogtattam majd egy igen után bementem.
-Szia. Zavarok?
-Tudod hogy te soha nem zavarsz! Ülj csak le!-mutatott egy székre amire én le is ültem. 
-Szeretnék a tegnapi miatt bocsánatot kérni!
-Nekem kéne tőled nem fordítva. Kicsit túlreagáltam a dolgokat be kell hogy valljam. Sajnálom ha megbántottalak.
-Meg van bocsátva. De remélem nem zavar hogy együtt vagyok Sebbel.
-Nem zavar csak tartok a médiától és a többi csapat véleményétől.
-A média miatt ne aggódj megbeszéltük hogy titokban tartjuk a dolgot. És szerintem a többi csapat sem fogja megtudni. Majd figyelünk.
-Rendben. Reggeliztél már?
-Nem még nem de ha nem lenne baj akkor Sebbel reggeliznék.
-Nem persze.
-Köszönöm apa!Szeretlek!-öleltem meg. Elbúcsúztam majd visszamentem Seb szobájához ahol már várt a reggeli. Seb még békésen aludt és a párnáját ölelgette. Elmosolyodtam ezen majd a reggelit az éjjeli szekrényre raktam és visszabújtam az ágyba majd ébresztgetni kezdtem Sebet.
-Sebi!-pusziltam meg az arcát-Ébredj!-nyomtam egy puszit most már az ajkaira. Ő hatalmas vigyorra húzta a száját majd Ő is nyomott egy csókot az én ajkaimra.
-Éhes vagy?-kérdeztem meg.
-Nagyon!
-Akkor én vagyok a megmentőd!-tettem le a tálcát elé.
-Inkább az angyalom!-puszilta meg a fejem. A reggelit persze elvicceltük ezért is lett Seb pulcsija foltos.
-Új divatot teremtesz!-nevettem fel-Ez lesz a kaját pulcsin divat! Vagy Red Bullt pulcsin!-már dőltem a nevetéstől.
-Igen? Szóval viccesnek találod?
-Nem egyel talán nem!-próbáltam komoly lenni de ahogy ránéztem a felsőjére kitört belőlem ismét a nevetés.
-Jól van. Ezt megjegyeztem!-kapta le magáról a felsőt majd valahova elhajította. Én még levegőt is elfelejtettem venni-Egyébként tegnap véletlenül meghallottam hogy nagy Vettel fan vagy!-mosolygott.
-Véletlenül?
-Igen valaki elmotyogta.
-Aha persze! Egyébként öltözz programunk van.
-Miféle program??
-Városnézés. Rémlik valami??
-Ja igen. Beugrott!-vigyorgott. Fél óra múlva már teljes harci díszben álltunk a parkolóban és Andira vártunk. Kisvártatva Ő is megérkezett így elindultunk a városba. Elsőnek azon az utcán mentünk át ahol Sebék parádéztak a szezon végén. Aztán a többi látnivalót is megnéztük. Késő délután értünk vissza a hotelba. Miután beértünk Seb szobájába a telefonom kezdett csörögni.
-Halló?-szóltam bele.
-Jó napot kívánok. Lüszi Ecclestone-val beszélek?
-Igen én vagyok.
-Én Christian Wulff vagyok a berlini hivatal állam fője. Csak szerettem volna személyesen elmondani hogy Sebastian Vettelnek ítéltük az Ezüst Babér levél díjat. Nem tudom hallott-e már róla.
-Igen már hallottam. Ez a legnagyobb díj Németországban amit egy sportoló kaphat.
-Igen ez így van. És most Sebastian Vettel érdemelte ezt ki. Szeretnénk ha személyesen venné át ezt a díjat február 24-én.
-Nos rendben. Megoldható a dolog.
-Remek. Akkor február 24-én találkozunk. Viszlát!-tette le a telefont.
-Ki volt az?-kiváncsiskodott rögtön Seb.
-Christian Wulff.
-Az a Wulff akire gondolok??
-Szerintem igen.
-És mért hívott?
-Megnyerted a Babér levél díjat.
-Tényleg??
-Igen! Gratulálok Sebi!-öleltem meg.
-Köszönöm. Ezt el sem hiszem.
-Pedig hidd el. Megérdemled ezt a díjat!-miután kiujjongtunk magunkat és elújságoltuk pár embernek lezuhanyoztunk és ágyba bújtunk. Másnap mindenki be volt zsongva a buli miatt. Nagy volt a sürgés forgás de mindent úgy kellett csinálnunk hogy Ben meg ne tudja a dolgokat. Fél 8-kor álltunk neki Andival öltözködni,sminkeli,hajat csinálni. Sebet kitiltottuk a szobából ami miatt kicsit meg is sértődött de majd valahogy kárpótolom. Elsőnek én menetem zuhanyozni utána Andi. Miután megcsináltam a sminkem és a hajam belebújtam a ruhámba és a cipőmbe. A látvány nem is lett olyan szörnyű. Bár a cipőtől kicsit tartottam. Miután minden készen állt lementünk a buli helyszínére ahol már majdnem mindenki ott volt.
-Gyönyörű vagy!-bókolt nekem Seb mikor odaértem mellé majd adott egy forró csókot. 
-Már jön Ben!-futott be a terembe Britta majd lekapcsolta a lámpát. Mindenki próbált nagyon csendbe maradni bár nekem ez soha nem ment így néha felnevettem. Aztán az ünnepelt is benyitott a sötét szobába majd felkapcsolták a világítást és mindenki egyszerre kiabálta hogy BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! Ben persze nagyon meglepődött de nagyon boldog volt. Mindenki sorba ment oda hozzá gratulálni és átadni jó kívánságait. Miután mindenki sorra került kezdődhetett a buli. A sort egy erős vodkával nyitottuk. Aztán jött a következő kör és utána még kettő. Talán elsőre nem kellett volna ennyit inni de hát késő bánat. Aztán belejöttünk a táncolásba is. Elsőnek Andival táncoltam át pár számot majd a születésnapossal és végül Seb karjaiban kötöttem ki. Egymást követték a jobbnál jobb számok és mi egyre jobban kezdtünk bele jönni a táncolásba. A testünk teljesen összesimult így éreztem minden apró mozdulását is beleérte azt is hogy lent már elégé szűken van.
-Akarlak!-suttogta a fülembe. 
-Én is!-megfogta a kezem majd kifele kezdett húzni a tömegből. Szóltunk Andinak hogy lelépünk. Már a liftben alig bírtunk magunkkal. A szoba ajtót alig tudtuk kinyitni. Elsőnek én szórakoztam a zárral majd mikor Seb már megunta kivette a kezemből a kulcsot és nagy nehezen de kinyitotta az ajtót. Szinte úgy estünk be a kis helységbe. Nekinyomott a falnak és tovább csókolt. Szenvedélyesen… szerelmesen. A rajtam lévő ruha már az ágy mellett landolt. Az Ő pólója is hasonló sorsra jutott Azonnal megkereste a bugyim széleit, és lehúzta rólam. Nem bírtam magammal… érezni akartam…A bokszere is a bugyim sorsára jutott, s egy lökéssel bennem volt. Felnyögtem a rám tört kéjtől. A szívem össze-visszakalimpált a mellkasomban. A számból egy sikoly tört fel, ahogy a gyönyör birtokba vette a testemet.Legördült rólam, de azonnal magához húzott. Apró csókokkal halmozott el, s én is készségesen bújtam a karjaiba.Végül így jutottam el Álomországba.