Száguldás a boldogság felé.

13.rész

Sziasztok drágám:)) Látom összegyűlt a 4 komment aminek nagyon örülők..:)) Köszönöm szépen mindenkinek aki irt!!:))♥ Itt a friss nem lett olyan hosszú de most ennyi telt tőlem:)) Csak annyit h ez a történet nem egy 50 részes tőrinek készül legfeljebb 25 részesnek...de nyugi még rengeteg ötletem van a továbbiakban:)) Kommihatár most nincs de azért örülnék párnak:$$$

Nem értettem a szüleim célozgatását. 

-Hát azt hogy hamarosan egybekeltek!-örvendezett anyám-És be kell hogy valljuk jól döntöttél..már el is kezdtük szervezni az esküvődet.

-HOGY MIT CSINÁLTATOK???-akadtam teljesen ki-ÉN soha mondom SOHA a büdös életben nem fogok ahhoz a semmire kellő focistához hozzá menni. SOHA.

-Már pedig december 1-jén igenis hozzá fogsz menni!-jelent meg apám is.

-Ugye ez most csak egy rossz vicc? Én nem is szeretem Őt. Sőt ki nem állhatom. Én mást szeretek-sírtam el magam majd felrohantam a szobámba. Miért kínoz engem a sors?? Miért nem lehetek Sebastiannal...és mért nem hozzá megyek férjhez...mért Christialnohoz. A zokogásom lassan enyhült és már csak inkább szipogtam. Halk kopogásra lettem figyelmes.

-Nem akarok senkivel sem beszélni!-kiabáltam amennyire tudtam.

-Velünk sem??-jöttek be a tesóim. 

-Tudom hogy nem szereted Őt és hogy tegnap összevesztetek Sebastiannal!-szólalt meg Maddy.

-Honnan tudod?

-Látszik rajtad..meg hát beszéltem a szomszédokkal akik láttak elmenni tőled egy férfit...és rögtön gondoltam hogy Sebastian volt az.

-Ki az a Sebastian?-kapcsolodott be a beszélgetésbe Dany.

-Tudod-szólaltam meg szipogva-Ő az én talán egyetlen szerelmem...amikor anno odamentem a Red Bullhoz akkor ismertem meg...azt a 2 hetet csak vele töltöttem..hülyéskedtünk jobban megismertük egymást...és egymásba szerettünk..legalábbis én biztos hogy beleszerettem...aztán elkísértem Őt az Olasz nagydíjra. És még jobban beleszerettem. Aztán jött a képbe Christialno...és mindent elrontott...amit felépítettem egy hónap alatt azt egy perc alatt lerombolta avval az újsággal.
-Szóval akkor te Vettelt szereted?
-Igen...de mint hallottátok decemberben hozzá kell mennem Ronaldohoz!-sírtam el magam megint.
-Dehogy kell hozzá menned. Anyuék nem tehetik meg ezt veled!-szólalt meg Maddy.
-Pedig ahogy látod megteszik..és nem tehetek ellene semmit...semmit..
-Nyugi mi mindig melletted leszünk!-öleltek meg.
-Köszönöm.
Ezek után egyedül maradtam a gondolataimmal. Nem tudom hogy meddig gondolkodhattam de már csak reggel ébredtem meg. Két újság hevert az asztalomon. Előre féltem kinyitni.Az újságok mellett egy levél is volt  nekem címezve. A kezembe vettem a levelet amit Maddy irt nekem.
"Igazad volt anyáék hathatatlanok. Mindenáron azt akarják hogy hozzá meny Cristialnohoz. Az újságról meg annyit..lehet jobb ha ki sem nyitod...sajnálom.."
Nem tudtam hogy mire céloz de  az újságokat a kezembe vettem és olvasni kezdtem.
"HIVATALOS: NIKY TORRES ÉS CRISTIALNO RONALDO HIVATALOSAN IS EGY PÁR ÉS FORRÁSAINK SZERINT DECEMBERBEN MÁR ÖSSZE IS HÁZASODNAK."
Egy közeli család tagtól tudjuk hogy Niky Torres és Cristialno Ronaldo hamarosan összekötik életüket! A család már lázasan tervezi Torres esküvőjét. Hamarosan többet is kiderítünk a gerlepárról.
Az újságot darabokra téptem és eldobtam jó messzire. Elbaktattam a mosdóig és megálltam a tükör előtt. Hát elég szarul néztem ki vajuk be. A szemeim vörösek voltak alatta nagy karikák hevertek. A hajam szanaszét állt. Vettem egy jó forró zuhanyt. Vagy 3 óráig áztattam magam majd miután kihűlt a víz kiszálltam megtörölköztem és felvettem egy tiszta melegítőt és felsőt.Lebaktattam az emeletről készítettem magamnak egy pohár kakaót és leültem a kanapéra. Csak bámultam ki a fejemből. Ajtó csukódásra kaptam fel a fejem. Anyu jött meg a boltból. Miután lepakolt leült mellém.
-Képzeld kicsim ma elmegyünk esküvői ruhát venni és kiválasszuk azt a helyszínt ahol összeadnak téged és Cris-t.
-Te mész én nem!-szólaltam meg semleges hangon.
-Te is jönni fogsz ha tetszik ha nem. És barátkozz meg azzal a gondolattal hogy hozzámész Crishez.
-Anya. Én SOHA nem fogok hozzámenni. SOHA!!! Érted?
-Nincs más választásod! Jössz és kész.
Anya nem tágított. Addig veszekedtünk míg muszáj volt elmennem. Felvettem egy farmert és egy pólót tettem fel egy sálat napszemüveget majd a póló csuklyáját is a fejembe tettem. Nem akartam hogy bárki is felismerjen. Autóba ültünk és meg sem álltunk a legdrágább esküvői ruha szalonig. Több mint 10 ruhát felpróbáltatott velem anyu de nekem vagy túl kihívó volt vagy túl rövid. Valahogy mindegyiket utáltam..de anyunak megtetszett egy így azt választottam.

A ruha.

Miután eldöntöttem hogy ezt szeretném anyunak még muszáj volt nézelődnie. Már nagyon untam magam így én is elindultam nézelődni. Annyira elmerültem a gondolataimba hogy véletlenül nekimentem valakinek.
-Bocsánat nem figyeltem!
-Azt látom!-szólalt meg fennhangon-Várj téged ismerlek. Te Basti volt barátnője vagy!-nevetett fel.
-Kié?-értetlenkedtem.
-Sebastiané! Én Hanna vagyok!-mosolygott fölényesen.
-Ja. Niky Torres-nyújtottam felé a kezem de ő nem fogott velem kezet.
-Férjhez mész?-kérdeztem rá.
-Igen. Méghozzá Sebastianhoz!!-itt megállt bennem az ütő. Seb elveszi ezt a nőt?? Az hogy lehet??-Gratulálhatsz!-mosolygott gúnyosan. Én inkább otthagytam majd kirohantam az épületbe de ott megint sikerült nekimennem valakinek. Ez az én szerencsém.