Száguldás a boldogság felé.

Sebii:))

12.rész

Sziasztok! Meghoztam a frisst. Most is hoztam nektek egy alkut. Ha összegyűlik 4 komment akkor hamarabb hozom a részt. Ha nem akkor csak hetek múlva vagy talán 1 hónap múlva(tudom kicsit szemét vagyok de valamit valamiért)  Cupp-Cupp életeim!

ui: Hogy tetszik az új külső??

-Seb hol van most?-kérdeztem kicsit mérgesen az edzőtől.
-Csomagol?
-Hogy mit csinál??
-Csomagol. Svájca utazik hozzád.
-És mikor indul?
-Két óra múlva indul a repülő és olyan 5-6 óra múlva landol Svájcban.
-Rendben. Egyedül jön igaz?
-Szerintem igen de lehet hogy Hanna meggyőzi arról hogy vele mehessen.
-Kérlek ezt ne hagyd. Nem tudnám még Őt is elviselni.
-Megoldom. De most le kell tennem. Vigyázz magadra! Szia.
-Rendben Szia és te is!-raktam le a telefont.
Miután letettem a telefont vettem egy gyors zuhanyt lementem reggelizni majd visszamentem a szobámba. Nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni. Fel kell készülnöm a beszélgetésünkre. Nem lesz egy sima menet az biztos. A telefonom ismét csörögni kezdett de most egy nem kívánt személy nevét írta ki a telefon.
-Mit akarsz?-szóltam bele unottan a készülékbe.
-Neked is Szia törpillám. Láttad már a mai címlapokat? Szerintem remekül nézünk ki rajta. Nos főleg én de mindegy.
-Akkora egód van Ronaldo hogy az csak na. És képzeld láttam és legszívesebben hozzád vágtam volna valamit. Hogy lehetsz ilyen tapló hogy ott mindenki előtt lesmároltál??? Mikor tudtad jól hogy barátom van!!!
-Hé nyugi bébi. Ne legyél ilyen harapós. És milyen barát??
-Tudod te az nagyon jól te tapló.
-Szerinted ha tudnám kérdezném?!
-Mindegy az én dolgom. De azt ajánlom hogy holnapig tüntesd el ezeket a címlapokat mert ha nem olyan pert akasztok a nyakadba hogy a Real Madrid páros lábbal rúg ki azt hiszem!!
-Fenyegetőzőnk??
-Tudod én nem szoktam fenyegetőzni. Én amit mondok az mindig úgy van úgyhogy jól gondold meg hogy mit csinálsz a közeljövőben. Mert kicsinállak. Na szióka!-tettem le a telefont. Ránéztem az órára és rá kellett jönnöm hogy Sebastian gépe nemsokára landol. Lementem a garázsba lekaptam az egyik kocsi kulcsot és elindultam a reptérre. Leparkoltam és beültem a váró terembe. Be kell hogy valljam volt bennem egy kis félsz. Pár perc múlva bemondták hogy a gép landolt. Felálltam és Őt kezdtem el keresni a tömegben. Nagy nehezen de kiszúrtam. Mély levegőt vettem és elindultam felé.
-Szia!-álltam meg előtte lehajtott fejjel.
-Szia!-köszönt nagyon halkan.
Kimentünk a kocsiig megvártam míg bepakolja a holmijait majd a kezébe nyomtam a kulcsot és beültem az anyós ülésre. Az úton egyikünk sem szólt a másikhoz csak akkor amikor eligazítás kellett. Nemsokára begurultunk a családi házhoz ami most üres volt mert anyuék valami bálba mentek Dany gyakorolni van Mady pedig immár a férjével lakik. Seb kiszedte a csomagjait(ami egy táskából állt) és elindult velem be a házba. Leült a kanapéra én pedig vele szembe.
-Figyelj Seb én meg tudom magyarázni.
-Hallgatlak!-tette karba a kezeit.
-Én nem vagyok együtt Ronaldoval. Nem hagyott békén az esküvőn. Én el akartam menni de a fotósok nem engedtek ki. Aztán megjelent Ronaldo és nem engedett el aztán amikor nem figyeltem megcsókolt a fotósok meg lefotóztak. De én nem szeretem ezt az embert. Én téged szeretlek. És remélem hiszel nekem.
-Tudod én próbálok..de a címlapok nem hazudnak.
-Szóval akkor nem hiszel nekem. Mindegy értem rendben. nyilván én se hinnék fordított esetben magamnak. Akkor vége?-tettem fel a végső kérdést és már nagyon közel jártam ahhoz hogy elsírjam magam.
-Valami olyasmi. Mindkettőnknek jobb lenne ha szünetet tartanánk és átgondoljuk a dolgainkat.
-Rendben.
-Ennyi?? Nem is akadsz ki??
-Ennél jobban? Mikor én elmondtam neked az igazat az már csak a te bajod hogy nem hiszel nekem. Tudod Seb én mindig szerettelek de lehet hogy tényleg jobb lesz ha külön folytatjuk. Te boldog leszel Hannával én meg majd valakivel.
-Hogy jön ide Hanna?
-Jaj Seb ne játszd a hülyét tudom hogy ott volt nálad Hanna. Tommi mondta. Biztos jól elesztek ketten én meg majd túlélem valahogy a dolgokat. Most pedig szeretném ha elmennél. Jobb lesz ez így mindkettőnknek.
-Akkor vége?-kelt fel a kanapéról.
-Kérlek menny el Sebastian!-sírtam el magam. Ő összeszedte a holmiját majd az ajtóból még egyszer visszanézett és kilépett azon. Én heves zokogásba kezdtem. Nem így képzeltem el ezt az egészet. Azt hittem hogy normálisan meg tudjuk majd beszélni a dolgokat. Erre mi lett belőle?? Semmi csak összevesztünk és talán már soha nem látom... Nem tudom hogy meddig voltam fenn és meddig sírtam de reggel anya keltegetésére ébredtem. Próbáltam magam kicsit összeszedni a tegnapi után de nem igazán sikerült. Mindig csak Sebastianra tudtam gondolni. Vagy minden percben sírtam vagy nevettem az emlékeken. Legszívesebben visszapörgettem volna az időt de tudtam hogy ez nem lehetséges. Egész nap ki se mozdultam csak bámultam ki az ablakon. Másnap szörnyű fejfájással ébredtem ráadásul a nyakamat is elfeküdtem. Lentről hangokat véltem felfedezni. Nagy nehezen levánszorogtam az emeletről a nappaliba ahol megtaláltam a család összes tagját.
-Itt meg mi folyik?
-Jaj kincsem de örülünk nektek. Végre te is észhez tértél és megtaláltad a megfelelő embert magad mellé.
-MI VAN?? Kit találtam meg és mii?? Anyu ha megkérhetlek értelmesen beszélj.
-Jaj kincsem ne is próbáld tagadni. Tudok mindent Cristialno elmondott mindent.
-Mit mondott el Ronaldo???