Iskolai novella tőlem nektek:D ( Valós szereplők)

Iskolai novella tőlem nektek:D ( Valós szereplőkkel)

Sziasztok:) Megérkeztem az első meglepetéssel ami egy novella. A rendes történethez is készülőben van a rész csak valahogy a novellákhoz most jobban van ihletem. Remélem megértitek. Az viszont kicsit rosszul esett hogy az első novellához 1 komment sem érkezett de mind1. :( Jó olvasást. És előre is Boldog Karit mindenkinek :))))♥♥ ui: A szereplők kinézetét mindenkinek a saját fantáziájára bízom:))

Egy átlagos nap átlag emberekkel..vagy talán mégsem? De ha jól akarom elmesélni a történteket kezdjük a reggelnél. Mint mindig most is fél 7-kor ébresztett anyukám. Nos igen engem anyukám vagy apukám szokott ébreszteni. Nagy nehezen de kimásztam az ágyból majd a szekrényemhez battyogtam hogy keressek valami ruhát. Hosszas tanakodás után egy cső farmert és egy fekete felsőt vettem fel. Előhalásztam a hajvasalómat(amin meg kell hogy jegyezzem a göndörítő volt rajta de nem volt kedvem kicserélni így hát marad az rajta) Végül a vasalásból göndörítés lett amit nem bántam mert a göndör haj jól állt nekem. Rápillantottam az órára ami negyed 8-at mutatott. Bekaptam pár falatot felvettem a sapim és a kabátom majd magamra kaptam a táskám és indultam barátnőm elé. Már több éve együtt szoktunk menni suliba és ez ma sem volt másképp. Nagyon szép téli idő volt bár kicsit hideg volt. A hó szállingózott aminek nagyon örültem hisz pár nap és karácsony. Megérkeztem Bea házuk elé és Ő rögtön jött is ki.
-Cső!-köszöntem neki majd adtunk egymásnak két-két puszit.
-Szia. Tök jó esik a hó-örvendezett.
-Ja már ideje. Remélem fehér karácsonyunk lesz.
-Azt én is. Különben hallottad hogy ma érkezik a suliba egy híres ember?
-Nem tudtam-rántottam meg a vállam-És minek jön?
-Azt én se tudom. De annyit hallottam hogy a német tanár hívta meg hozzánk. Ja és német a pali.
-Szóval srác? És német?-gondolkodtam el.
-Valahogy úgy-nevetett. Közben csatlakozott hozzánk Szimó is. Neki is adtunk két-két puszit majd visszatértünk a vendégünkre.
-Szimó!Te nem tudod véletlenül hogy ki jön ma a suliba?-kérdezett rá Bea.
-Hát a Rami(másik barátnőnk) tegnap mondta a nevét a srácnak de nem jegyeztem meg. De azt mondják hogy helyes a pali-nevetett.
-Az már valami-nevettem én is. Közben megérkeztünk a suliba. Bementünk a 12/b-be és lepakoltunk. Az emberkék még csak most szálingoztak be.
-Sziasztok lányok-jött be Pisti aki nekünk csak Pistike.
-Cső Pisti-köszöntünk neki.
-Már meg se ölelsz?-állt meg előttem.
-De megölellek nyugi-nevettem majd megöleltem a lököttet. Lassan de mindenki megérkezett így teljes volt a létszám. Kezdődhetett a töri óra. Szerencsére megúsztam a felelést pedig tudtam az anyagot de mindegy. Az óra csak úgy elrepült és jöhetett a dupla német óra.
-Rami tudod hogy ki lesz a vendégünk?-néztem rá.
-Ja valami fura neve van de nézd most érkezett meg!-mutatott ki az ablakon. Egy fehér Infiniti gurult be a suliba. A német tanár rögtön megjelent mellettem.
-Á megérkezett a vendégünk. Niki te gyere velem-húzott kifele. Meg sem lepődtem hogy engem választ. Tudniillik én vagyok a legjobb németes az osztályban.
-Tanár nő ki a vendégünk?-kérdeztem.
-Minnyárt megtudod-nevetett. Hátranéztem Beáékhoz akik időközben már az udvaron vártak. Nem csak ők hanem majdnem az egész iskola még a tanárok is. Nem tudtam elképzelni hogy kit hívott meg a némettanárunk. Megálltunk a kocsi előtt majd vártuk hogy kiszálljon az emberke. Megigazítottam a hajamat és a ruhámat is azért még is csak egy híres embert fogadunk nem?! Nyílt a kocsi ajtó és kiszállt a vendégünk.
-Sebastian! Már nagyon vártuk-ment oda hozzá némettanárom. És ekkor beugrott. Sebastian Vettel állt előttem teljes élet nagyságban. nem kicsit lepődtem meg az biztos. Mögöttem a lányok felsikítottak mikor Ők is meglátták Sebastiant.
-Had mutassam be neked a legjobb németest az osztályomban-tolt maga elé.
-Nikolett Nagy!-nyújtottam a kezem.
-Sebastian Vettel!-megfogta a kezem de kéz rázás helyett egy apró csókot lehelt rá. Nem mondom nem kicsit pirultam el. A tanár nő kézen fogta Sebastian majd befele kezdte el húzni. Pár másodperccel később én is elindultam utánuk.
-Basszus tudod te milyen mázlisa vagy?-kérdezgették. Nem válaszoltam csak visszamentem az osztályba a csajok közé.
-Nekem nem jön be-mondta Bea.
-Nekem se-rázta a fejét Rami.
-Neked bejön?-jött nekem a kérdés.
-Alap hogy bejön neki. Nézettek már rá azt se tudja hol van-nevetett Szimó.
-Hahaha. Nagyon vicces. És ha bejön akkor mi van? Szerintem semmi. Sokkal idősebb mint én. Én 18 vagyok Ő meg 24.
-Még azt is tudja hány éves-nevettek.
-Bekaphatjátok-ültem le a helyemre.
-Mizu Nikike?-ült le mellém Adrián-Bejön a srác?-gondolom Sebre gondolt.
-Le lehet rólam akadni-pufogtam majd kicsörtettem az osztályból. Nem szerettem amikor én vagyok a téma. bementem a mosdóba ahol a lányok rögtön abbahagyták a beszélgetést. Gondolom Sebastian volt a téma. Megigazítottam a hajam majd egy radiátor mellett álltam meg.
-Niki-szólított meg ofőm-Ibolya néni(némettanár nő) keres. A számtek terem előtt vár azzal a pasassal.
-Remek-indultam meg az emelet felé. Mivel a lift nem volt jó lépcsőzhettem. Miután felértem megláttam tanár nőmet és mellette Sebastiant.
-Niki. Lenne egy apró kérésem.
-Mondja csak.
-Körbevezetnéd Sebastiant?
-De akkor lemaradok az óráról.
-Azzal ne foglalkozz úgy is többet tudsz mint a többiek. Tehát akkor vállalod?
-Persze-egyeztem bele.
-Remek akkor én megyek is-majd elviharzott.
-Voltál már bent-mutattam a számítás technika teremre.
-Igen a tanár nő már körbevezetett.
-Értem akkor szerintem mennyünk le.
-Rendben-lelépcsőztünk egészen a torna teremig.
-Nos ez itt a torna terem. Nemrég építették talán idén lesz 1 éves. Az ott a szertár-mutattam egy ajtóra-Erre pedig van a férfi öltöző az orvosi szoba és a női öltöző-Mindegyik helységbe benéztünk majd visszamentünk a folyosóra és néztük ahogy a többiek sportolnak.
-Ő a tesi tanár?-kérdezősködött.
-Igen és az osztály főnököm-nevettem majd intetem neki.
-És megkérdezhetem hogy minek tanulsz?
-Mérnöknek.
-Tyűha. Nem néztem ki belőled.
-Gondoltam-nevettem.
-És mióta jársz ebbe az iskolába?
-Hú. 6 éve.
-És mikor végzel?
-Jövőre.
-És mi szeretnél lenni?
-Verseny mérnök.
-Verseny mérnök?
-Igen. A Forma 1-ben.
-Forma 1?
-Igen a Forma 1-ben. És ne játszd a hülyét tudom hogy te is Forma 1-es pilóta vagy. Tudod én mindent tudok-nevettem.
-Azt hittem egy ilyen lányt nem érdekel az autó sport.
-Miért milyen lány vagyok?
-Hát..kedves, segítőkész, nyílt, és nem mellesleg szép is-bókolt.
-Nem is vagyok szép. Láttad te már a többi lányt? Na ők szépek én mellettük el bújhatok hidd el.
-Nem hiszem el. Ha én mondom hogy szép vagy az igaz. És tudd. Én soha nem szoktam hazudni-kacsintott majd elindult kifele a torna teremből. Megráztam a fejem majd elindultam utána. Megmutattam neki az osztály termeket a nyelvi labort, a technika termet majd nagy nehezen de végeztünk. Mivel már csak 2 perc volt vissza az órából nem mentem be hanem inkább Sebbel kimentünk az udvarra.
-Nálatok mindig ilyen későn esik a hő? Úgy értem hogy nálunk Németországban már 15 cm-es hó van.
-Általában már előbb esni szokott de ebben az évbe valamiért csak most ért ide a hó-közben a csengő is megszólalt az emberek pedig kifele vették az irányt. Osztály társaim is megérkeztek. A lányok sikítozva futottak a fiúk elől. Eljött a fürdetés ideje.
-Niki segíts-kiabált Bea.
-Sorry de nem. Nem kérek a hóból-ráztam a fejem.
-Fürdetés?-nézett rám Seb.
-Az-nevettem.
-Ne csak minket fürdessetek már meg. Niki is ott van-motyogta Szimó.
-Igaz.
-Ó! Nem nem és nem. Engem nem fogtok megfürdetni-kezdtem hátrálni.
-Dehogynem-nevetett Szasza.
-Seb segíts!-néztem a németre de mielőtt válaszolni tudod volna a fiúk futva megindultak felém így én is nekiálltam futni. Majdnem föllöktem pár embert de ez érdekelt a legkevésbé. Már majdnem elértem a bejárati ajtót de ekkor valaki elkapott.
-Ne..Pistii...elég...-kiabáltam. Miután mindannyian beletömték a pofámba a hót elengedtek.
-Hogy basszátok meg a tudjátok mit!-kiabáltam majd otthagytam őket.
-Jól vagy?-kérdezte Seb.
-Persze remekül-ráztam meg a fejem.
-Várj segítek-szedte ki a hajamból a havat.
-Köszi.
-Ugyan-legyintett. Megszólalt a csengő így elindultunk német órára.
-Gyerekek! Szeretném bemutatni a vendégünket Sebastian Vettelt.
-Üdv mindenkinek!
-Sebastian azért jött hogy meséljen nekünk egy kicsit a Forma 1 világáról. nem tudom hogy ki mozog otthonosan ebben a sportban és ki nem de most megtudhattok pár dolgot és kérdezhettek is majd Sebastiantól-fejezte be a tanár majd a szót átvette Seb.
-Nos igen. Nem tudom hogy ki rajon az autó sportért és ki nem ezért talán az elején kezdem.  A Forma 1-ben a világ legjobb pilótái vezetnek. Ezért is szokás ezt a szériát király kategóriának nevezni. Mindenki szeretne az életében Forma autókat vezetni de ez nem mindenkinek adatik meg. Szerencsésnek tartom magamat hisz én a király kategóriában versenyzem és ez nagy dolog. Anno a Red Bull vett a szárnyai alá és nekik köszönhetem hogy ott tartok ahol. Meg persze édesapámnak aki elvitt életem első gokartos versenyére. A Forma 1 egy nehéz sport. Hatalmas nyomás nehezedik a pilótákra vezetés közben. Leginkább a nyakat terheli ez meg de a lábakat és a kezeket is. Hatalmas G erők hatnak a pilótákra a kanyarokban ahol 300-ról 150-re lassítanak le. Valamikor több órát kell végigvezetned ami eléggé megterhelő de élvezetes. Minden évben avatnak egy világbajnokot és egy világbajnok csapatot is. Nagyjából talán ennyi. Kérdésekre válaszolok-mosolyodott el.
-Ebben az évben ki lett a világbajnok és a világbajnok csapat?-kérdezte valaki.
-A világbajnok csapat a Red Bull lett a világbajnok pedig én-mosolyodott el. Ezen kívül még rengeteg kérdésre válaszolt és ahogy látszott egyik sem volt számára megterhelő. Óra után körbevették őt a lányok így rám már nem volt szükség. leültem az ebédlőbe és elfogyasztottam a tízóraim. Mivel ma már nem volt több órám hála az égnek összepakoltam és hazafelé indultam volna ha a némettanárnőm meg nem állít.
-Már mész is haza?
-Igen lejárt a mai napom és különben is holnapra témazárókra kell tanulnom.
-Értem. És köszönöm hogy körbevezetted Sebastiant.
-Ugyan nincs mit. De ha nem lenne baj akkor én mennék is.
-Nem persze. Jó tanulást.
-Köszönöm! Csókolom.
-Szia.
Még a kapuban visszanéztem majd gyalog hazaindultam. Útközben a hó megint elkezdett hullani jó nagy pelyhekben. Az utca csúszott így én is nekiálltam csúszkálni. Sikerült majdnem hanyatvágnom magam de az utolsó pillanatban valaki elkapott.
-Jól vagy?-nevetett Seb.
-Persze csak majdnem dobtam egy hátast. Egyébként köszi hogy elkaptál. És mi szél hozott erre?
-A tanár nő mondta hogy eljöttél én pedig gondoltam utánad indulok csak attól féltem hogy eltévedek-nevetett.
-Hát szerencsére nem veszett nyomod-nevettem én is.
-És hogy hogy eljöttél ilyen hamar?
-Nem volt több órám és hát mivel unatkoztam leléptem.
-Szóval nem vagyok jó társaság-játszotta a sértődőtett.
-Hát nem vagy a legjobb................Nyugi csak vicceltem-böktem oldalba.
-Szemtelen vagy-mutogatott a híres Vettel-fingerrel.
-Á. A Híres új mozdulat-nevettem majd utánozni kezdtem őt.
-Tényleg szemtelen vagy-nevetett.
-Van ez így-rántottam meg a vállam.
-Aki szemtelen az büntetést érdemel.
-Ohm..ma már kaptam egy fürdetést úgy hogy tudd hogy nem félek-nevettem.
-Rendben te akartad-azzal felkapott megpörgetett majd a hátára tett és úgy kezdett cipelni.
-Sebastian...tegyél le! A fejembe fog szállni a vér-kiabáltam és ütögettem a hátát de hiába csak ment velem előre.
-oké-oké. Ha megígérem hogy nem leszek szemtelen leteszel?-alkudoztam.
-Akkor le.
-Akkor nem leszek szemtelen csak légyszíves tegyél már le.
-Tessék-állított talpra.
-Köszi. Mondtam már hogy milyen lökött vagy?
-Nem-rázta a fejét.
-Akkor most mondom.
Seb elkísért egészen a családi házunkig. Oda hivta a kocsit is amivel érkezett.
-Örülők hogy megismerhettelek-öleltem meg.
-Én is.
Nyomtam egy puszit az arcára utána pedig számot cseréltünk. Pár perccel később a kocsi is befutott így neki muszáj volt mennie. Egy gyors eligazitást adtam majd még egy utolsó puszit váltottunk és már el is tűntek. Bementem a lakásba ledobtam a holmimat és bezárkóztam a szobámba. Átgondoltam ezt a mai napot és a történteket. Hogy kedvelhettem meg egy nap alatt ezt a srácot? Lehet hogy már soha többet nem fogom látni? Vajon fel fog még valaha hívni? Vagy 1 hét után elfelejti hogy ki vagyok és törli a számom?
Az biztos hogy én ezt az egészet nem fogom erőltetni.


~5 év múlva~
-Indulhatunk?-szólt Seb.
-Mostmár igen-kaptam fel a táskám majd beültünk a kocsiba és célba vettük Milton Keynest.
Most már tudom hogy nem felejtett el és másnap fel is hívott. Majd pár hónapra rá újra találkoztunk. És utána pedig egyre többet és többet. Majd kialakult a szerelem és azóta boldogok vagyunk. Mellette vagyok mindig a futamokra is elkisérem persze titokban. De az a lényeg hogy együtt vagyunk és boldogak vagyunk..♥