Az élet váratlan fordulata.

                                                                                                       1.rész
Ahol minden elkezdődött 2011, Magyarország, Mezőszentgyörgy


Sziasztok:)) Nos hát ez lenne a történet első része. A folytatásról annyit hogy ha kapok 3 kommentet akkor folytatom ezt a történetem is. (Kicsit gonosz vagyok tudom) Jó olvasást:)) ui: Lejjebb a Száguldás a boldogság felé 10. része is felkerült aki még nem olvasta volna:))Cupp-Cupp:))♥♥
                                                                            

Alexis Stella Horner.

Egy átlag lánynak vallom magam. Vallottam magam. Egész addig míg egy nap két ismeretlen ember nem látogatott el hozzánk. Épp hazafelé tartottam mikor a házunk előtt megpillantottam egy számomra ismeretlen autót. A rend száma sem magyar volt hanem angol. Na ekkor akadtam ki teljesen. Megszaporáztam a lépteimet  és olyan hamar beértem a lakásba mint még soha. Átléptem a küszöböt és szinte ledermedtem. Anyuék persze rögtön odasiettek hozzám.
-Kicsim szeretnénk neked bemutatni pár embert-tolt beljebb anyu.
Letettem a táskám a fotelbe és a vendégeink elé álltam.
-Üdv-nyújtottam feléjük a kezem.
-Tamara Wembern-fogadta el és fürkészni kezdte a tekintetemet.
-Christian Horner-nyújtotta felém a férfi is a kezét. És ekkor világosodtam meg. Mikor megláttam ezt az embert már akkor ismerős volt valahonnan. És rájöttem. Ő a Red Bull Racing Formula 1 Team csapat főnöke. Elképzelni se tudtam hogy miért jött el egy ilyen ember mint Christian egy kis faluba. Azt meg pláne nem hogy miért?De hamarosan ezekre a kérdésekre is választ kaptam.
-Most biztos rengeteg kérdés megfogalmazódott benned és mi mindannyian azon leszünk hogy ezekre választ adjunk!-szólalt meg apu.
-Rendben. Akkor az első kérdésem az hogy mit keresnek ők itt?-mutattam Christiánékra.
-Ez egy hosszú történet-szólalt meg Tamara.
-Nekem van időm-tudtam hogy kicsit szemtelen vagyok de ez cseppet sem érdekelt. Tudtam hogy valami nem stimmel. Anyukámék nagyon feszülten figyelték a történéseket és ez sohase volt jó jel.
-Szerintem üljünk le-tolt a kanapé felé anyu.
-Nos el kell hogy mondjunk valamit-kezdte apu-Az az igazság hogy nem mi hanem Ők az igazi szüleid-mutatott a vendégekre. Amikor ezt kimondta azt hittem hogy lefordulok a kanapéról. El se akartam hinni amit az előbb mondott apu. Még hogy Christian Horner az én apám?
-MII?? AZ HOGY LEHET??-üvöltöztem magamból kikelve.
-18 éve történt-kezdte el Tamara- Épp itt Magyarországon tartózkodtunk apáddal és ekkor már terhes voltam veled. Az orvosok azt mondták hogy még 2 hetem van a szülésig de ez mégsem így történt. Behoztak Budapestre a kórházba és ott születtél meg. Mivel apád nem tudta megoldani hogy hazaszállítsunk átadtunk téged a Nagy családnak. Vissza akartunk érted jönni de nem engedtek be az országba egész máig. És ma is csak azért mert a Magyar Nagydíj volt. Hidd el nem volt más választásunk. Soha nem akartuk előled titkolni hogy mi vagyunk a szüleid csak a sors ezt valahogy így hozta-sírta el magát Tamara.Egyszerűen nem akartam ezt felfogni. Hogy lehet ez? Itt vagyok 18 évesen és az egész életem egy nagy hazugság volt idáig. Akiket a szüleimnek hittem nem is azok.Vettem egy mély levegőt és tovább kérdezősködtem.
-És ti..ti mért nem mondtátok el ezt??-kérdeztem meg anyuékat..vagyis a nevelő szüleimet.
-Tamaráék személyesen akarták közölni a dolgot-hajtották le a fejüket.
-Remek. És mért pont most? Miért nem lehetett volna mondjuk 10 éve vagy előbb?
-Mert nem akartunk kizökkenteni a normális életedből.
-És most mit vártok tőlem? Azt hogy a nyakatokba ugrok és minden el van feledve. Mert nagyon nem.
-Dehogy várjuk el ezt tőled!-szólalt meg az igazi apám-Csak szeretnénk ha tudomásul vennéd és megbocsátanál nekünk...és talán egyszer majd amikor mindezt feldolgoztuk élhetnél velünk..mint egy igazi család
-Tudomásul vettem hogy ti vagytok az igazi szüleim...de nekem időre van szükségem míg feldolgozom. Arra pedig még több idő hogy veletek mennyek. Remélem megértitek-néztem rájuk.
-Persze hogy megértjük. De azért reméljük hogy egyszer amikor már úgy érzed hogy készen állsz arra hogy elgyere velünk Svájcba csak szólj!
-Szólni fogok ígérem. De meséljetek magatokról...a testvéreimről..mert gondolom van testvérem nem?
-Igen van. Egy nővéred Lili és egy bátyád Zac.
-És Ők is Svájcban élnek?
-Lili igen de Zac Milton Keynesben. Tudod tervező.
-Értem. És Lili minek tanul?
-Lili idegen vezető.És te minek tanulsz?
-Mérnöknek. Idén végzek-mosolyogtam.
-Biztos jól kijönnél Rockyval-nevetett Chris vagyis apa.
-Rocky?? Mint  Guillaume Rocquelin ?
-Ismered?-kerekedtek ki a szemei.
-Azt nem mondanám-nevettem-Csak láttam őt a tévében. Tudod bármennyire is hihetetlen szeretem a Forma 1-et.
-Ez meglepett-mosolygott-Akkor nyilván azt is tudod hogy én ki vagyok-mosolygott.
-Persze hogy tudom...tudod..a Red Bull a kedvenc csapatom-pirultam el egy kicsit.
-Ez igaz..mindig csak a Red Bull-nevetett apa vagyis a nevelő apám.
Még egy csomót beszélgettünk de lassan Chriséknek is menniük kellet. Azt mondták még 5 napig itt lesznek Magyarországon és ha meggondolnám magam nyugodtan szóljak nekik. Bementem a szobámba mert kicsit egyedül akartam lenni. Feldolgoztam nagyjából az utóbbi 3 órát. Nem haragudtam se Hornerékre se másra. Magamban megfontoltam azt is hogy elmegyek velük Svájcba de ez még kicsit korai lenne szerintem. Az viszont már lehetséges hogy kimegyek a Magyar nagydíjra hogy velük lehessek. Mivel jó ötletnek tűnt a dolog megkérdeztem a nevelő szüleimet és ők is rábólintottak a dologra. Mivel az igazi szüleim is örültek a dolognak holnap már kinn leszek a pályán. Nagyon fel voltam pörögve. Legbelül azt éreztem hogy hiányoznak nekem és ez a 3 óra igazán jó volt. Összepakoltam a bőröndömet és eltettem magam holnapra. 
Ahol minden folytatódik Budapest, Mogyoród.
Reggel fél 7-kor keltett az órám. Gyorsan összekaptam magam és indulásra kész voltam. Egy InfinitiAlexis Stella Horner lettem. Horner. Odaérve a 205-ős szobához bekopogtattam és szinte rögtön ajtót nyitott apám.

Christian Horner-Tamara Wembern

-Kislányom!-ölelt meg-Már vártunk! Gyere beljebb!-mosolygott rám én pedig bementem a helységbe.
-Szervusz kicsim!-jött oda hozzám anyu és tőle is kaptam egy ölelést.
-És hogy utaztál?-kérdezte anyu.
-Jól bár kicsit fáradt vagyok. Amúgy örülők hogy itt lehetek.
-Mi örülünk hogy itt vagy!
-Gyere megmutatom a szobád-indultunk el beljebb anyuval. A szoba meseszép volt. Nem gondoltam hogy Budapesten vannak ilyen szép szállodák. Miután körbenéztem apu behozta a csomagjaimat  és utána indulnia kellet. Várja a munka. Anyuval rengeteget beszélgettünk és sikerült még jobban megismernem. Miután meguntuk magunkat a lakosztályban lementünk a hallba és megebédeltünk. Apa is visszajött és felajánlotta hogy mennyek ki vele a pályára. Kicsit hezitáltam de végül beleegyeztem a dologba. Mivel a pálya Mogyorodón volt autóba ültünk és száguldottunk a pályára. Be kell hogy valljam még soha életemben nem voltam kinn a Hungaroringen. De ez most megváltozik. Útközben apuval is sikerült beszélgetnek aminek nagyon örültem. Már eltervezte hogy bemutat egy csomó embernek. A csomón itt a Red Bull dolgozóit értem. Kaptam tőle egy belépő kártyát amivel szabadon járkálhatok ide oda. Persze azt is megbeszéltük hogy a fotósokat kerüljem nem kell a felhajtás amivel egyet értettem. Nem akarom hogy felkavarják a firkászok az életemet. Mikor megérkeztünk egyenesen a Red Bull boxába mentünk ahol elég sokan voltak. Gondolom apám mindenkinek elújságolta hogy jövök...
-Srácok! Had mutassam be nektek a lányomat Alexis Stella Hornert!
-Üdv-intettem kicsit félénken.
-Most rátok bízom ha nem baj. Ha lehet vigyázzatok rá. És Stu-nézett egy számomra ismeretlen emberre-Figyellek-fenyegette meg játékosan apám.
-Nyugi főnök! Vigyázok a lányodra-nevette el magát a férfi. Apám bosszúsan ránézett majd kiviharzott.
-Szóval te vagy Chris lánya-mért végig az előbb említett személy.
-Igen én lennék az!
-Stuart Jones!-nyújtotta felém a kezét.
-Alexis Stella Horner!-fogadtam el.
Mint később kiderült Ő egy szerelő srác és nagy nőcsábász.Gondolom ezért mondta azt neki apám az előbb. A többi szerelővel is megismerkedtem de mint kiderült Ők csak Sebastian Vettel szerelői. Mark Webber srácai még nincsenek itt. De jó valakiknek. Gondoltam magamban. A srácokkal remekül kijöttem ami kicsit meglepett. Én soha nem voltam ilyen közvetett ember de most mégis az lettem.
-Srácok!-jött be egy szőke férfi.
-Seb!-fogtak vele kezet a szerelők. Mikor mindenkivel lepacsizott hozzám is elért.
-Gondolom Chris lánya vagy-mosolygott.
-Igen. Alexis Stella Horner-nyújtottam felé a kezem.

Sebastian Vettel

-Sebastian Vettel!-fogadta el de a kéz fogás helyet egy apró csókot lehelt a kezemre. Nem mondom nem kicsit pirultam bele.
-És még én vagyok nőcsábász!-szólalt meg mögöttem Stu mire mindenkiből kitört a nevetés.
-Látom jó a hangulat!-jött be apu.
-Az!-nevetett Stu.
-Látom megismerkedtél már Sebbel is!-jött oda hozzám.
-Igen az előbb!-mosolyogtam én is Stu pedig hatalmas nevetésbe tört ki.Persze apu elég fura pillantásokat vetett a szerelőre és gondolom teljesen dilisnek tartotta. Mondjuk nem áll tőle messze.