Száguldás a boldogság felé.

3. fejezet.

Sziasztok:)) Meghoztam a frisst. Remélem tetszeni fog és köszönöm a kommikat és a 3.-om rendszeres olvasót:)) Remél a jövőben még többen fogjátok követni a történetem. Örülök hogy sokaknak elnyerte a tetszését. A következő részt nem tudom h mikor hozom de sietek. Addig is kitartás a sulihoz. Puszii mindenkinek:$$♥♥

Bocsánatot kértem a fiúktól és elindultam Sebastianhoz.

-Beszélhetünk?-álltam meg előtte.

-Szerintem nincs miről beszélnünk!-puffogott.

-Szerintem meg van.

-Akkor majd a lakásba megbeszéljük. Mert itt tuti hogy semmit nem fogok veled megbeszélni.

-Miért viselkedsz így?-ment bennem fel a pumpa-Nem tettem ellened semmi rosszat.

-A lakásba találkozunk!-indult el kifele. Felkaptam a cuccaimat és elindultam utána.

-Sebastian Vettel. Most azonnal állj meg és mondd el hogy mi a franc a bajod.

-Csupán annyi hogy egyel talán nem veszed észre hogy a szerelők arra hajtanak hogy meg döngessenek.

-Á szóval ez a bajod...gondoltam hogy néhányan csak ezért barátkoznak velem de azért nem gondolnám hogy mindegyik. És neked ahoz semmi közöd hogy kivel barátkozok. 

-Azért valami csak van!-sziszegte.

-Szerintem meg nincs-ezzel lezártnak tekintettem ezt a beszélgetést és beszálltam az autóba. Seb is igy cselekedett majd elindultunk vissza a lakásba. Mikor megérkeztünk szó szerint kiugrottam a kocsiból az ajtaját pedig jól becsaptam. Ezt Seb se hagyta szó nélkül.

-A felesleges energiádat ne a kocsin vezesd le!-kiabált utánam.

-Semmi baja nem lett úgy hogy ne pattogj!-fordultam meg.

-De pattogok kicsi szívi mert az én autómmal csinálod ezt nem a tieddel.

-Jaj Vettel hagyjuk már. Majd ha képes vagy normálisan beszélni akkor folytatjuk...de most biztos hogy nem.

-Én normálisan beszélek.

-Hát ha neked a kiabálás az normális akkor nagy bajok vannak az emeleten!-vigyorogtam.

-Nem vagy vicces.

-Szerintem az vagyok. A szobámban leszek!-csörtettem fel az emeletre és becsuktam magam mögött az ajtót. Le vágodtam az ágyra és néztam a plafont. Nem gondoltam volna hogy az első nap igy össze fogok vele veszni. Mondjuk azt sem gondoltam volna hogy veszekedni fogok vele. Mindegy ezt majd meg kell beszélnünk ha mindketten lenyugodtunk. Beültem a kádba és igy folytattam a gondolkodást. Fél órát tölthettem a vízbe. Mikor már elég hideg volt kiszálltam megtörölköztem és belebújtam a pizsamámba ami egy rövidnadrágból és egy egyszerű pántos felsőből állt.

Pizsama.

 Bekapcsoltam a tévét de semmi értelmeset nem találtam. Felvettem a köntösöm és elindultam a konyhába. Seb a nappaliban ült és bámult maga elé. A hütőből vettem ki magamnak egy Red Bullt és leültem vele szembe a fotelbe. Pókerarccal bámultam Őt. Nagy sokára de Ő is rám emelte a tekintetét. Már kicsit nyugodtabb volt mind 1 órával ezelőtt. Csak bámultuk egymást. Egyikőnk sem szólt a másikhoz. A szobából hallottam hogy a telefonom csörög. Azért sem fogok felmenni és felvenni. Had csörögjön. Most szépen megbeszéljük a dolgokat Vettelel.

-Nem veszed fel?-szólt flegmán.

-Nem. Addig nem amíg nem tisztázzuk a dolgokat. Most miután mindketten lenyugodtunk itt az ideje hogy megbeszéljük a mi kis vitánkat.

-Akkor elég sokáig fogsz itt ücsörögni.

-Te sem fogsz innen elmenni!-mosolyogtam.

-Csak figyelj!-állt fel és elsétált. Most volt elegem belőle és a stílusából.

-Na jó Vettel-mentem utána a konyhába-Én megprobáltam normálisan beszélni veled de te lehetőséget sem adtál. Kezd nagyon elegem lenni ebből a gyerekes viselkedésből. Miért nem lehet normálisan megbeszélni a dolgokat? Egyel talán min akadtál ennyire ki? Nagylány vagyok tudok magamra vigyázni. És van annyi eszem hogy nem fekszek össze a szerelőiddel és Mark szerelőivel.

-Akkor abban a pozícióban ez nem ugy látszott Torres.

-Vagy lehet hogy te láttál a dolgokba többet?-mentem hozzá közelebb.

-Nem!-vágta rá azonnal.

-Rendben. Akkor nem láttál bele többet de gondolhattad volna hogy senkinek nem fogom odaadni magam. Nem vagyok utcaszéli kurva. És remélem te sem gondolod ezt rólam.

-Nem gondolom..de értsd meg hogy ez elég félreérthető volt..még Mark is megjegyezte-vallotta be.

-Remek. Akkor ezt az egészet Mark találta ki és ültette a füledbe?

-Nos..részben igen.

-Fasza. Veled veszekszek itt mikor Mark állított be egy útcaszéli kurvának. Te pedig elhitted neki.

-Nem hittem el. Niky. Én soha nem gondoltam ezt rólad. Csak értsd meg hogy amit láttam az fájt nekem.

-Nem tudom megérteni. Én tuti hogy nem igy viselkedtem volna ellenkező helyzetben..de mindegy..Markot meg tuti megölöm-csörtettem fel az emeletre és bevágtam magam mögött az ajtót. Megkerestem a telefonom és megnéztem a hiváslistám. 10× hivott az én drága nővérem. Mivel nem volt kedvem visszahívni csak egy SMS-t irtam neki hogy jól vagyok épségben megérkeztem üdvözlők mindenkit stb..stb. A laptopommal a kezemben leültem az ágyra és irtam egy e-mailt Danynak. Ezután rögtön bevágtam a szunyát. Reggel fél 8-kor ébredtem fel. Az idő szép volt. Lefürüdtem és felvettem a kedvenc ruhámat és a hozzá illő magassarkúmat.

Lementem a konyhába ahol nem várt meglepetés fogadott. Egy levél volt az asztalon és egy kék rózsa.

"Sajnálom a tegnap történteket. Szeretnék beszélni veled a nap folyamán. Találkozzunk az udvarban. Seb"

-Az udvarban?-tettem fel magamnak nevetve a kérdést. Megfogtam a rózsát és megszagoltam. Imádtam a kék rózsát. Örültem annak hogy megjegyezte hogy a kék rózsa a kedvencem. Elindultam kifele az udvarba. Seb a hintán ült és mikor meglátott elmosolyodott. Leültem mellé a hintára.

-Köszönöm a rózsát!

-Ez a legkevesebb. Szeretnék a tegnapi miatt bocsánatot kérni. Hülye voltam nem igy kellett volna reagálnom.

-Megvan bocsátva!-öleltem meg-És mi a terved mára?-néztem rá.

-Mi lenne ha elmennénk gokártozni?

-Felőlem mehetünk de közlöm hogy a gokártozás nem az erősségem!-nevettem.

-Majd belejössz!-segített fel a hintáról.

-Kötve hiszem. 

-Mondjuk ilyen cipővel én sem hiszem hogy menni fog-utalt a magassarkúra.

-Igaz. Gyors átöltözöm. 10 perc-szaladtam fel az emeletre. Átvettem a ruhámat egy sortra és egy pólóra a  magassarkú helyett pedig tornacipőt vettem. A telefonomat eltettem a zsebembe. Indulásra kész voltam. Lementem a nappaliba ahol már Seb várt.

-Gyors voltál.

-Mondtam hogy sietek. Na induljunk!-kezdtem el húzni az ajtó felé. Bezárta a lakást beültünk az Infinitibe és elindultunk a gokárt pályára. Az út fél órás volt. Már nagyon izgatott voltam. Utoljára kiskoromban ültem  gokártban és akkor sem ment olyan jól. Megtudtam hogy Seb kibérelte a teljes pályát 1 és fél órára. Legalább csak ő látja hogy mennyit bénázok. Mikor megérkeztünk kaptunk egy pályarajzot amin kicsit tudtunk tájékozodni. Megjegyzem ezt csak én kértem. Amikor megkaptam a rajzot majdnem hanyatvágtam magam. Annyi kanyar volt benne hogy megszámolni se tudtam.

-Azta. Vannak kanyarok!

-Vannak. De ezért izgalmas!-vigyorgott melletem Seb-Na indulhatunk?

-Nos..őő...felőlem igen. 

Be kell vallanom kicsit tarotttam a dologtól. Megkaptam a bukósisakom amit még nem voltam hajlandó felvenni. Kimentünk a pályára ahol már várt ránk két gokárt. Az aszisztens magunkra hagyott. Seb elmagyarázta hogy mi hol van. A féket és a gázt persze sose tudtam megjegyezni mindig összekevertem. 

-Mostmár tudod az elméletet most lássuk a gyakorlatban-bólintottam majd felvettem a bukósisakot.

A cipő.

A ruha.

A kék rózsa.

A másik ruha.

Az Infiniti.