Száguldás a boldogság felé.

2.rész.

Sziasztok. Meghoztam a frisst. Remélem tetszik. És köszönöm szépen a kommikat:$$ Jó olvasást. Puszii Niko:$$♥

Elővettem a kék bőröndömet leültem a szekrénnyel szembe és pakolni kezdtem. Maddy elrendezte a böröndömbe a cuccaimat. Eddig egy nagy bőrönd volt teli pakolva. Nem akartam két böröndöt vinni de muszály volt mert egybe nem fért bele.

-Na hogy álltok?-jött be Dany.

-Kész vagyunk!-szálltam fel a böröndöm tetejéről.

-Remek. Hoztam neked valamit.

-Jajj Dany. Tudod, hogy nem kellett volna miattam költségekbe verned magad.

-Nem került semmibe, de el kell fogadnod ha törik ha szakad. Tessék!-tette a nyakamba. Egy gyönyörű nyakláncot kaptam tőle.

-Jaj bátyus! Ezt nem kellett volna!-öleltem meg és a könnyeimmel küzködtem.

-Igy mindig emlékezni fogsz rám akármilyen messze is vagy tőlem.

-Kösznöm!

-Szeretlek húgi!-ölelt meg.

-Én is bátyus!-pityeregtem.

Nagyon szeretem Danyt. Mi mindig nagyon közel áltunk egymáshoz. Még beszélgettünk 3.-an pár órát aztán Danynak mennie kellet hisz Ő holnap már utazik Ausztráliába. Meddy is átment a saját szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam és be vágodtam az ágyba. Reggel inkább hajnalban hisz még 7 óra se volt lementem a konyhába, hogy el búcsuzzak Danytól és aputól.

-Vigyázzatok magatokra.

-Te is! És érezd jól magad Vettelel!-mosolygott Dany.

-Te pedig nyerd meg a világbajnokságot.

-Azon leszek.

-Sziasztok!-köszöntünk el.

-Sziasztok!-intettek majd elindultak a kocsihoz és elindultak Ausztráliába.

Visszamentem a szobámba és egészen 11.-ig ki sem dugtam az orrom. A jegyeimet postán megkaptam igy indulásra kész voltam. Este 6. órakor indul a gép és másnap reggel 11 órakor landol. 17 óra utazás. Remek lesz. 4 órakor elindultunk anyuval és Meddyvel a repülőtérre. Fél hatra megérkeztünk. Leadtam a csomagjaimat elbúcsúztam a családomtól és felszálltam a gépre. Szerencsére az ablak mellé kaptam helyet. Bedugtam a fülembe a füllhalgatót és néztem ki az ablakon. Sikerült elaludnom és csak arra keltem fel, hogy a telefonom rezeg a zsebemben.

-Halló!-vettem fel és közben elnyomtam egy ásítást.

-Szia húgi. Mikor landol a géped?-szólt bele Dany.

-Nos..ő..kábé 8 óra múlva.

-Értem. Mi már megérkeztünk. De most mennem kell. Apu üdvözöl. Légy jó és vigyázz magadra.

-rendben. Én is üdvözlőm. te is vigyázz magadra és sok szerencsét.

-Köszi. Szia.

-Szia!-azzal bontottam a vonalat és visszaaludtam. Az egyik kisérő ébresztett fel. Pár perc és landol a gép. Kicsit megigazítottam a ruhám majd bekötötttem a biztonsági övet. A gép sikeresen landolt. Mielőtt elindultam volna a bőröndjeimért írtam egy SMS-t Maddynek és Danynak is. A csomagjaimat szerencsére hamar megtaláltam.  Az idő kinnt kellemes volt. Nem volt se túl meleg se túl hideg. Mivel sehol sem láttam Herr Vettelt igy leültem az egyik padra és vártam. 10 perc után egy fehér Infiniti állt meg nem messze a bejárattól. Ekkor már tudtam hogy megérkezett az én Vettelem. Elindultam a kocsi irányába. Ő is észrevett és Ő is elindult.

-Sebastian Vettel. Gondolom te vagy a szerencsés nyertes.

-Igen. Niky Torres!

-Bocsi a késésért csak elhúzodott a megbeszélés.

-Ja nincs semmi baj.

-Remek. Akkor indulhatunk?-kérdezte.

-Igen-indultam el. Ő elvette tőlem az egyik böröndöt. Amig bepakolta a csomagtartoba addig én beültem a kocsiba. Ő is beszállt majd elindultunk a házhoz ahol 2 hetet fogunk eltőlteni. A fél órás út alatt sokat beszélgettünk. Meséltem neki a családomról és ő is mesélt nekem az ő családjáról. A lakásba megmutatta a szobámat a fürdőt a nappalit és a konyhát. Kicsit magamra hagyott a szobámba. Lepakoltam a börödjeimet és elindultam a konyhába. Seb is épp ott volt.

-Kérsz valamit inni?

-Egy Red Bull elfogadok.

-Tessék!-tette le elém.

-Köszi. És mi a mai program?-érdeklődtem.

-Bemegyünk a gyárba. Körbevezetlek meg bemutatlak pár embernek.

-Rendben. És mikor megyünk.

-Tőlem most is indulhatunk.

-Akkor mennyünk!-indultunk el. Az út csak 15 perces volt. Ezalatt az idő alatt is sokat beszélgettünk.

-És mért jelentkeztél erre a versenyre?-kérdezte meg a parkolóban. Nos...hát..nem én jelentkeztem. A nővérem jelentkezett a nevemben. És hát most mivel megnyerte itt vagyok. Meg hát meg akarja velem szerettetni a Forma 1-et.

-Mért nem szereted?-csodálkozott.

-Hát..nem igazán.

-Pedig most biztos vagyok benne hogy megszereted.

-Reméljük.

-Gyere bemutatlak pár embernek.

-Chris. Ő itt a szerencsés nyertesünk-tolt maga elé.

-Christian Horner!-nyújtotta felém a pasi a kezét.

-Niky Torres!-fogadtam el.

-Emberek!-fordult a tömeg felé-Ő itt a szerencsés nyertese a játéknak. Niky Torres. Niky ők itt pedig a Red Bull dolgozoi.

-Üdv Niky!-hangzott korusban a válasz.

-Üdv!-köszöntem megszeppenve.

-Remélem jól fogja magát érezni nálunk.

-Biztos-mosolyogtam.

-Most átadom magát a többieknek. Jó szorakozást.

-Köszönöm.

-Viszlát-indult el.

-Viszlát-köszöntem.

A sok ember mind velem akart váltani pár szót. Akivel tudtam beszéltem pár mondatot. Végül Mark és Sebastian szerelői közt kötöttem ki. Mindegyikfiú a kedvembe akrt járni.

-Tessék széphölgy!-adta a kezembe az innivalót Max.

-Köszi Max!-háláltam meg neki. Kicsit nézelődni kezdtem a tömegben és Sebastian dühős pillantásába akadtam. Nem tudtam hogy miért néz rám úgy ahogy. Nem csinálok semmi rosszat  csak a srácokkal beszélgetek. Vagy lehet hogy ez nem tetszik neki?

A nyaklánc.