In another wolrd...

Huszadik.

Doliya Horner szemszöge.

A kényelmetlen széken ücsörögve vártam, hogy végre fél 4 legyen és megkezdhessük a felszállást. Sajnos az idő csiga lassúsággal halad mellettem. Hiába bámulom hol a telefonom hol az embereket egy-két perccel kerülök csak közelebb a célomhoz. Attól tartok, hogy anyámék észreveszik, hogy leléptem és eljönnek a reptérre megtalálnak és visszarángatnak a szállodába.  Ezt az egyet akarom elkerülni. Nincs szükségem se anyámra se apámra. Megleszek én nélkülük is. A telefonom hirtelen rezegni kezdett a zsebemben. Nagy nehezen előszedtem majd már fogadtam volna a hívást mikor az illető lerakta. Még mindig a készüléket bámulva egy cipő orra zavarta meg az eddigi tökéletes rálátást a padlóra. Kíváncsian emeltem fel a fejem és ki állt előttem. Mr. Sztár pilóta.
-Na nem!-ráztam a fejem majd felpattantam a helyemről és sietősen beálltam abba a sorba ahol a többi utas is várakozott.
-Beszélnünk kéne!-szólalt meg mögülem. Remek akkor már követ is? Ez már bűncselekmény bármikor feljelenthetném!
-Szálljál le rólam Vettel!-morogtam.
-Még rajtad sem vagyok!-nevetett.
-Húzz el innen. Nincs szükségem a társaságodra! Főleg ezek után nincs!-zártam le a témát.
-Szóval a kis Liyácska féltékeny!-suttogta a fülembe.
-Álmodj ember!-morogtam-Tudod-fordultam vele szembe-Ezek után kedvem lenne felpofozni téged! De nem teszem. És tudod miért nem? Mert nem süllyedek le a TE szintedre!
-Miért milyen az én szintem?-arcán ott bujkál az a pimasz vigyor amit úgy letöröltem volna a képéről.
-Undorító! Képes vagy több ember szemébe is hazudni. Fúj basszus nincsenek rád szavak. Vagy ha lennének is azokat még én magam is megbánnám ha kimondanám!
-Tudod attól mert nem vagyunk jóban más még lehet köztünk! Tudod, hogy mire gondolok!-húzogatta a szemöldökét.
-Felejts el egy életre! Mi nem ismertük egymást soha! A viszont látásra!-intettem majd sietős léptekkel haladtam a tömeggel együtt a terminál felé.
-Úgy is találkozunk még Cicám!-kiabált utánam. Komolyan ha eddig nem akartam felrobbanni ezek után biztos. Leadtam a jegyemet a nőnél majd egy ablak melletti ülésen foglaltam el a helyem. Az út 2 órás volt és bár kicsit tartva attól, hogy mi is lesz velem itt, boldogan, mosollyal az arcomon szálltam le a gépről!

Sziasztok. Meghoztam az utolsó befejező részt. Remélem tetszik. Ha szeretnétek második évadot akkor azt jelezzétek. Puszi. ♥