In another world ...

Első.

És három, kettő, egy....kezdődik. Más lesz minden...Akarom, hogy más legyen. Megváltoztam. Más lettem. A világot is más szemmel látom. Tudom, hogy képes leszek egy másik, egy új oldalamat megmutatni a külvilágnak. Persze mindenkinek megvan Rólam a saját véleménye. Van aki szeret, van aki utál. Van aki kurvának tart, van aki szerint csak nem vagyok szerencsés a szerelemben. Elfogadom a Rólam alkotott véleményeket. Megérteni már nem minden esetben értem meg. De tudom, érzem, hogy képes vagyok megmutatni a világnak, hogy nem az vagyok akinek hisznek. És ezt meg is fogom tenni. Mély levegő, egy utolsó pillantás a tükörben és egy lépés. A döntő lépés. Tettem egy lépést a külvilág felé. A nap sugarai kellemesen melegítették arcomat. Elmosolyodtam majd lassú léptekkel indultam meg lefelé a lépcsőn. A csomagjaim már ott vártak lent és egy fekete Audi is parkolt nem messze a reptértől. A sofőrt nem ismertem, mégis remekül elbeszélgettem vele. Mesélt nekem a városról, az itteni kultúráról, szokásokról. Tetszett a város jelképe és az egész felépítése. Itt minden olyan szép volt. Sokkal másabb mint Angliában. Az egy órás autóút gyorsan eltelt és hamarosan egy hatalmas szálloda előtt álltunk meg. A sofőr bekísért majd miután kipakolta a csomagjaimat magamra hagyott. A pulthoz léptem, hogy elkérhessem a szobám kulcsait.

-Helló!-köszöntem kedvesen a pult mögött álló szőke hajú recepciós lánynak, aki rám emelte tekintetét alaposan végigmért majd az asztalon heverő újságra szegezte tekintetét. Én is az újságot néztem amiben a saját képmásom mosolygott vissza.

-Üdv!-biccentett felém, de hangjából tisztán kihallatszott a megvetés-Miben segíthetek?-pillantott rám. Gondolom a kedvessége is csak formalitás..

-A szobám kulcsait szeretném elkérni!-mosolyogtam még mindig. Nem engedhetem, hogy azt lássák csak azért mert megvetnek kifordulok magamból és más leszek.

-Megtudhatnám a nevét?-ha eddig nem vetettem meg a csajt most már megteszem. Komolyan ott van az újságban nagy betűkkel a nevem, de Ő játssza itt a hülyét. Mindegy nem akadok ki legfeljebb magamban!

-Doliya Horner!-mondtam végül. Keresgélni kezdett a gépben majd mikor megtalálta a nevem átnyújtotta a 107-es szoba kulcsát. Megköszöntem majd a bőröndjeimmel a lift felé vettem az irányt. Beletelt pár percbe míg sikerült kinyitnom a szobám ajtaját amint pedig felkapcsoltam a villanyt hatalmas meglepetésben volt részem...

Sziasztok! Hát ez lenne az első rész! Tudom nem valami hosszú, de higgyétek el lesznek majd még sokkal hosszabb részek! Minden esetre remélem tetszeni fog bár nem történik benne túl sok érdekesség! Várom a visszajelzéseiteket! Puszi♥