Annie története.

Sziasztok! Nos ez egy teljesen új történet, vagy inkább novella. Jó hosszú lett azt hiszem...Nos ez a kis történet részben az én életemet eleveníti meg csak más szereplőkkel viszont a helyzet ugyanaz. Az eleje teljesen megtörtént velem és talán a végét megvalósítanám talán nem.. Nem tudom. Nehéz az élet. De nem fecsegek többet. Remélem tetszik a történet! Jó olvasást! Puszi!♥

Néha igyekszünk nem szembenézni az igazsággal, 

vagy azzal, amitől megváltozik az életünk. 

-Annie! Van egy jó hírem!-tört be a szobám ajtaján unokanővérem.

-És mi lenne az?-pillantottam fel a telefonomból.

-Tetszel Sebinek!-tapsikolt egy helyben majd mint egy örült vágódott le mellém.

-MI?-emeltem fel egy kicsit a hangom. A szemöldököm magasba szökött és nem akartam elhinni ezt az egészet.

-Igen. Tudom, hogy te még nem ismered, de Ő nagyon meg akar ismerni. Be is jelölt facebook-on!-lepillantottam a telefonomra majd megnyitottam az oldalt és tényleg. 1 ismerősnek jelölés nem mástól mint Sebastian Vettel-től.

-Én ezt visszautasítom!-mondtam.

-NEM!-kiabált rám majd kikapta a kezemből a telefont és visszajelölte.

-De most ezt miért kellett? És ha én nem akarok Tőle semmit?-háborogtam.

-Jaj ne legyél már ilyen. Még nem is ismered először ismerd meg és majd utána mondd azt, hogy nem jön be. Amúgy nagyon kedves pasi én jóba vagyok vele!-vázolta fel.

-Honnan ismered?-húztam fel a szemöldököm.

-Még Chris-ék akartak minket összehozni, de persze nem jöttünk össze. Akkoriban utáltuk egymást, de mára már jó barátok vagyunk.

-Aha!-bólogattam majd újra a telefonomra pillantottam. 1 új üzenet. Félve nyitottam meg és mikor megláttam , hogy Ő a feladó egy hatalmasat sóhajtottam.

-Már irt is!-tapsikolt Lottie-Írj neki vissza. És ne szalaszd el jó fej a pasi!-mondta majd felállt és ahogy jött úgy el is tűnt.

~1 héttel később~

☺Sebi üzenete: Holnap ugyanazzal a busszal megyek szóval találkozhatunk. :)

☻Annie üzenete: Na az jó. Akkor majd találkozunk  ha mindketten beértünk! :))

Akárhányszor olvasom vissza ezt az üzenetet nem tudom mit gondoljak. Örülnöm kéne, de nem örülök. Sokkal inkább félek. Sőt rettegek ettől a találkozástól. Istenhez imádkozok, hogy a busz amin ülök robbanjon le valahol, vagy Ő aludjon el, esetleg késse le a buszt. De sajnos az én buszom se nem robbant le és sajnos én magam sem tudtam elaludni. Pedig lehet jobban tettem volna. Utolsóként tipegtem le a buszról odafigyelve hogy még csak véletlenül se essek el. Körbenéztem, hogy tiszta-e a terep és mikor nem láttam sem Őt sem Lottie-t úgy döntöttem elindulok és talán megúszom a nagy találkozást.

-Szia Ria!-köszöntem volt osztály társamnak.

-Szia Annie. Megyünk együtt suliba?

-Persze!-bólintottam majd meghúzódva mögötte lépkedtem az úton. Már azt hittem, hogy megúszom a nagy találkozást mikor hirtelen feltűnik Ő a semmiből mögötte Lottie-val.

Ha olyan dolgokat teszel, amik rád nem jellemzőek,
 később nehéz lesz majd magadra ismerned.

-Szia!-mosolygott rám.

-Helló!-nyögöm ki ezt az egy szót. Teljesen lefagytam és legszívesebben elmenekültem volna jó messzire, de nem tehettem. Seb háta mögött Lottie vigyorgott mint a vadalma mellettem Ria bámult hol rám hol Sebre én pedig azt tervezgettem, hogy tudok lelépni.

-Örülök, hogy láthatlak!-törte meg végül Ő a csendet.

-Öhm..én is!-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Hát akkor-jött közelebb Lottie-Menjünk a suliba. Seb elkísér minket igaz?-pillantott a fiúra mire Ő bőszen bólogatni kezdett. Én is bólintottam egy aprót majd a fejembe húztam a csukját és próbáltam mindnél kisebbre összehúzni magam. Kellemetlenül éreztem magam.

-És mikor végzel ma?-vágódott mellém Seb.

-Még nem tudom pontosan!-ráztam a fejem. Nem elég hogy hülyén érzem magam már hazudozok is-Te?-pillantottam rá pár másodpercre.

-Fél 2-kor!-mosolygott. Akkor én egy órával később végzek ez már biztos.

-És holnap is ilyen korán bejössz?-tette fel a másik kérdést.

-Igen. Tudod én mindig ezzel járok kivéve hétfőn! Akkor 1 órával később!-eresztettem meg egy halvány mosolyt. Közben a sulink elé érkeztem és azt hittem végre megmenekülők, de ez nem így lett. Seb egészen addig maradt míg be nem csengettek. Lottie marasztalta és míg Ők remekül elszórakoztak addig én néha benyögtem pár szót, megeresztettem egy mosolyt, de legszívesebben beszaladtam volna a suliba. A csengő hangja most ez egyszer egy mennyei hang volt számomra.

-Hát akkor én megyek is!-mondta a szőkeség. Adott három puszit unoka tesómnak és azt hittem ezzel le is lép, de nem. Odajött hozzám majd nekem is adott három puszit. Hát nem kicsit lepődtem meg az biztos. Gyors léptekkel indultam meg a 12-es teremhez ahol épp órám lesz. Lottie mögöttem jött és nyaggatott a kérdéseivel, de mit sem törődve vele mentem be a terembe.

~1 nappal később~

Azt mondják, az élet tele van meglepetésekkel. 

És hogy álmaink tényleg valóra válhatnak. 

Ugyanakkor rém álmaink is.

A földet pásztázva lépkedtem a macskaköves úton útban a sulim felé. Azt hittem végre egyedül lehetek egy kicsit és gondolkodhatok a tegnapi napon, de ez nem így lett.

-Szia! Megvárhattál volna!-jött oda Lottie.

-Bocs, siettem!-sóhajtottam.

-Mindegy is!-legyintett-Na mi a véleményed Sebiről? Mert Ő totál odavan érted. Tegnap írta hogy jó volt látni téged meg hogy szeretne ismét találkozni veled.

-Aha!-bólogattam-Amúgy jó fej meg minden de nem az esetem!-ráztam a fejem.

-Mi az hogy nem az eseted? Még nem is ismered!-háborgott.

-De szerintem nem is akarom megismerni!

-Mi az hogy nem? Ugye tudod, hogy csak miattad jött be tegnap reggel is olyan korán?-vágta a fejemhez.

-Ja sejtettem. De én nem akarok Tőle semmit!-ráztam a fejem.

-Jaj ne legyél már ilyen! Csak adj neki egy esély! Amúgy ma fél 3?

-Aha!-bólintottam.

-Remek, Sebi is azzal a busszal jön!-vigyorgott rám majd felpattant a helyéről.

-Akkor én a 15.20-al megyek!-jelentettem ki.

-Biztos, hogy nem!-mondta majd eltűnt. Az órák villám sebességgel haladtak el mellettem és már csak arra eszméltem fel hogy a buszmegállóhoz tartunk. Mikor odaértünk szerencsére Sebnek még se híre se hamva nem volt. Megpróbáltam mindnél jobban eltűnni a tömegben. Egészen a felszállásig nyugodt voltam hisz nem jelent meg Seb sehol, de szerencsétlenségemre az utolsó pillanatban felszállt a buszra. Felnézve telefonomból kétségbe esetten néztem Lottie-ra aki csak mosolygott majd adott három puszit a szőkeségnek.

-Szia!-mosolyogtam majd csak kedvességből én is adtam neki három puszit. Levágódott mellém, hát persze hogy mellém miért is ne Lottie mellé?!

-Mizu csajok?-mosolygott.

-Semmi különös!-mondta Lottie. Nem válaszoltam hisz én sem tudtam volna mást mondani.

-Kösz hogy foglaltatok helyet!-mosolygott ránk. Én is visszamosolyogtam majd újra a telefonommal kezdtem babrálni. A fél órás út számomra egy örökké valóság volt. Bár már kicsit oldottabban beszélgettem a sráccal még mindig nem akartam Tőle semmit. Pedig Ő tényleg nagyon kedves, aranyos velem...

~Pár nappal később~

☺Sebi üzenete: Mondta Lottie, hogy ma mentek vásárolni! :)

☻Annie üzenete: Igen ma megyünk! :)

☺Sebi üzenete: És te is vásárolsz vagy csak Lottie?

☻Annie üzenete: Én is. :))

☺Sebi üzenete: És mi? Vagy ez titok? :P

☻Annie üzenete: Nem nem titok! :D Nadrágot szeretnék, meg felsőt! :9 Aztán majd még meglátjuk mi lesz belőle! :)

♦Lottie üzenete: Hallod elvileg Sebi is jön velünk vásárolni! :P Amúgy előbb elmegyünk az orvoshoz is mert Tinának be kell vinni valami papírt!

☻Annie üzenete: Mi az hogy Ő is jön? Oké.

♦Lottie üzenete: Hát nekem azt mondta felsőt kell vennie. De nézd a jó oldalát. Lesz társaságod! :P

☻Annie üzenete: Marha jó! -_-

Nem számít, hogyan tervezed meg, ahogy az sem,

hogyan képzeled el. Anélkül, hogy tudnál róla, 
az élet megtalálja számodra azt,

 amire mindig is vágytál.

A kedvem is elment a vásárlástól, de azért nem mondtam le nem akartam bunkó lenni. Épp az orvosiból jövünk ki. Az ajtó mögül már látom ahogy Sebi és a haverja  Joe várnak ránk.

-Itt van Joe is!-mosolygott Lottie. Még régen úgy 2-3 hónappal ezelőtt Joe is szerelmes volt belém, de ebből az egészből végül nem lett semmi. Pedig talán vele még jobban összejöttem volna. mint Sebbel vagy nem tudom. Az épület ajtajával szórakoztunk egy sort mert Lottie drága nem tudta kinyitni azt mi pedig tökre bepánikoltunk. Aztán végül is sikerült kinyitnom az ajtót egy röpke mozdulattal...

-Szia!-köszönt Seb majd adott három puszit. Intettem Joe-nak is majd öten elindultunk a pláza felé. Persze Seb végig mellettem volt, beszélgettünk nevetgéltünk. A plázához érve kinyitotta nekem az ajtót majd végig mögöttem vagy mellettem jött. Felérve egy rövid időre különváltunk. Kinéztem magamnak egy szürke felsőt valamint egy farmer nadrágot. Már csak Lottie-ra vártam aki nem tudott dönteni két farmer közül. Komolyan kész élmény vásárolni vele.

-Megjöttünk!-jelentek meg a fiúk-Muti mit néztél!-jött közelebb Seb majd megnézte a ruhadarabokat.

-Ez milyen?-mutatott fel egy felsőt Lottie.

-Jó, de szerintem ez jobb!-mutatott Seb az én felsőmre. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon Lottie pedig rögtön vitába szállt a szőkével. Végül megunva a hülyeségüket elmentem próbálni a ruhákat. A felsőbe rögtön beleszerettem és bár senki nem látta rajtam eldöntöttem hogy megveszem. Azt hittem megúszom a fiúk nélkül de sajnos Ők is megérkeztek Lottie-val együtt.

-Na milyen?-húztam el a függönyt hogy megnézhessék a nadrágomat.

-Ezt hol találtad?-pislogott rám Lottie.

-A ruhák között?-húztam fel a szemöldököm.

-Jól áll!-mondta Seb.

-Fordulj meg-mondta Lottie. Vettem egy mély levegőt majd pördültem egyet a tengelyem körül.

-Hátul is jól néz ki nyugi!-kacsintott Seb. Totál elpirulva húztam el a függönyt és gyorsan visszakapkodtam magamra a ruháimat. Lottie még próbált pár ruhát addig mi Sebbel körbejártuk az üzletet.

-Szeretnél még venni valami?-nézett rám.

-Nem hiszem!-ráztam a fejem-Egyenlőre csak nézelődök!-mondtam majd leemeltem egy felsőt. Első ránézésre tetszett de aztán mégsem vettem meg. A kasszához sétáltunk és Seb kezdte meg a fizetést.

-Törzs vásárlói kártyája van?-nézett rá a nő.

-Megnézem!-mondta majd kutatni kezdett a pénztárcájában-Pedig mintha lenne!-gondolkodott majd tovább kutatott.

-Ilyet keress!-mutattam fel a zöld színű kártyát.

-Együtt vannak nem? Akkor használják ketten!-mondta a nő. Hatalmas szemekkel pislogtam rá Lottie mögöttem meg majd megfulladt a nevetéstől. Végül odaadtam a kártyát, de az előbbi megjegyzését inkább elengedtem a fülem mellett. Miután mindannyian végeztünk elindultunk a pályaudvarhoz.

-Mondtam hogy összeilletek!-suttogta a fülembe Lottie. Szúrós szemekkel néztem rá majd felszálltam a buszra. Persze az egész utat végig kellett beszélgetnem Sebbel és Lottie-val...

~Pár héttel később~

Két régi barát - egy véget nem érő harc. 

Amikor a bosszú valahol felüti a fejét,

 a jó és a rossz sokszor helyet cserél!

1 teljes hetet voltam beteg most pedig ismét suliban vagyok. Rengeteg bepótolni valóm van viszont a betegségem alatt is meghoztam pár döntést. Felvilágosítottam Sebet. Elmondtam neki, hogy én nem érzek iránta úgy ahogy Ő irántam. Nem haragudott rám azt mondta lehetünk barátok. Lottie totál kiakadt rám. Azóta nem is beszéltem se vele se Sebbel. Talán mindketten megharagudtak rám? Szerencsére a mai napom nem volt húzós így hamar hazaértem. 3 kemény órát tanultam majd épp lefeküdni indultam mikor beállított Lottie.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Remélem most örülsz!-nevetett fel cinikusan.
-Miről beszélsz?-néztem rá.
-Arról hogy sikerült totálisan megbántanod Sebet. Még arra sem voltál képes hogy a szemébe mondd hogy nem érzel iránta semmit. Szép ember vagy mondhatom!
-Te beszélsz itt nekem?-akadtam ki-Neked van barátod és mégis Sebbel foglalkozol. Minden percben Róla beszélsz, vele telefonálgatsz, SMS-ezel és nem a pasiddal! Úgy látszik neked nem elég egy pasi!-vágtam a fejéhez.
-Ez nem volt szép, ugye tudod!-sziszegte.
-Az sem volt szép ahogy az előbb beszéltél velem. Ez az én életem had döntsem már el én hogy mit csinálok és mit nem!-mondtam majd megfordultam és felszaladtam a szobámba...

~Hetek elteltével~

A magánnyal jó párszor találkoztam az életemben. (...) 

Jön settenkedve, először észre sem veszem,

 egyszer csak mellém telepszik. 

Mocorog kicsit, akkor hirtelen rádöbbenek, ketten maradtunk.

Olyan egyedül érzem magam ebben a nagy világban. Lottie már ezer éve hozzám sem szól, Seb azóta sem keresett. Úgy érzem mindenkinek csalódást okoztam és mindenkit megbántottam. Fura az élet nem? Egyik nap még megannyi barátod van, másik nap pedig már sehol senki. Egyedül vagy magányosan. Talán ez az én sorsom? A magány. Hisz elüldöztem magam mellől a legjobb barátnőmet aki egyben az unoka tesóm is valamint azt az embert aki szeretett. Csak azért mert nem tudtam egy esélyt adni neki. Minden nap végig kell néznem ahogy Ők ketten nevetgélve találkozgatnak a pályaudvaron vagy az iskola előtt. Fáj azt látni, hogy engem semmibe vesznek, de úgy érzem megérdemeltem. Azt hittem hogy ennél már úgy sem lehet rosszabb de tévedtem. Egyik nap az iskola aulájában ültem mikor megjelentek Ők. Önfeledten nevetgéltek, Lottie küldött felém pár lenéző pillantást Seb pedig mintha ott sem lennék nézett rajtam át...Könnyes szemeimet próbáltam elrejteni és inkább belebújtam a könyvembe. Órák után az üres mosdóba vonultam, hogy kisírhassam magam...

~Idővel~

Mindig azt mondják,

Hogy az ember csak tévelyeg,

Pedig valahol van helyed,

Még ha keresve sem leled.

☻Annie üzenete: Sajnálom! Tudom most utálsz amit meg is értek! Olyan dolgokat mondtam amiket nem lett volna szabad. Hülye voltam. De az emberek követnek el hibákat nem igaz? Sajnálom, hogy azt mondtam amit. Nem akartalak megbántani. Tudom már késő. Hisz számtalanszor próbáltam bocsánatot kérni, de te soha nem bocsájtottál meg. Pedig én legjobb barátnőmként tekintettelek. Tudom te nem... A te szemedben csak a lány voltam aki ha néha feltűnik a láthatáron akkor jó, ha meg nincs ott akkor majd lesz más... Pedig emlékszel mennyi időt töltöttünk el együtt? Régen. Még kiskorúnkba. Akkor még nem veszekedtünk.... De az emberek változnak. Te is megváltoztál én is. Én megtanultam bocsánatot kérni és beismerni a hibáimat te viszont... Te nem tanultál meg megbocsájtani. Úgy döntöttem véget vetek a szenvedésemnek. Mindenkinek úgy lesz a legjobb ha eltűnők. Neked is, Sebnek is. Talán majd egyszer megérted/ megértitek miért döntöttem így.... Üzenet elküldve Lottie-nak....

☻Annie üzenete: Sajnálom! Tudom bunkó voltam veled, pedig nem ezt érdemelted. Te mindig nagyon kedves voltál velem én meg egy bunkó. Tényleg sajnálom. Ha adtam volna neked egy esélyt talán nem így végződne ez a történet. De én makacs voltam. Nem te voltál a hibás hanem én. És ezt be is látom. Tényleg sajnálom. Azt hiszem az lesz a legjobb mindenkinek ha én eltűnök. Neked is és Lottienak is. Sajnálom...üzenet elküldve Sebi-nek...

~ 1 héttel később~

Az idő minden sebet meggyógyít, 

csak épp igazságot nem szolgáltat.

A szülő városomból, Németországból most Angliába költöztünk a szüleimmel. Talán egy tenger elég lesz ahhoz, hogy elfelejtsem azt ami történt velem. Talán itt szerezhetek új barátokat és egy szerelmet. Megtanultam, hogy legyek nyitott a világ dolgaihoz, ne minden második válaszom legyen "nem." Más ember lettem. Mondhatni úgy egy jó ember. Bár nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék Lottie-ra vagy Sebre. Ők meghatározó figurái voltak az életemnek. De ez már mit sem jelent. Hisz távul vagyunk egymástól. Mert mindenkinek ez lett a legjobb....Ami volt már nincs, az többé sosem lesz, de mindig van.