Nos hát sziasztok! Itt is van az új történet első amolyan bevezető része. A blog kinézete a napokban új külsőt kapott remélem elnyerte tetszéseteket. Kérek szépen mindenkit hogy írjon véleményt hisz abból tudom hogy tetszik-e nektek a történetem! Elöljáróban ennyit szerettem voltan plusz még azt hogy mától minden kommentre válaszolni fogok. Vagy itt a bejegyzésben vagy lent! És akkor tényleg ennyi. Jó olvasást! Puszii♥
Gyászol a sport világ nagy alakja, Sebastian Vettel.
Gyászol a sport világ nagy alakja, Sebastian Vettel.
Két héttel ezelőtt rabolták el Svájci otthonából a 25 éves Hannah Spraternt, Sebastian Vettel kedvesét. A rendőrség azonnal munkához látott és keresni kezdték a nőt. Tegnap reggel meg is találták de sajnos Sprater kisasszony már nem élt. A Genfi tó melletti erdőben bukkantak rá a holttestére. Információink szerint a rablók megkínozták majd megölték. A feltételezéseket sem az orvosok, sem a rendőrök nem kívánták megerősíteni Sebastin Vettel-ről pedig már 1 hete nem lehet hallani! - Sport Zeitung, 2014.
-A nőt valóban megölték. Herr Vettel pedig szeretné ha egy magán nyomozó kiderítené hogy pontosan ki is tette ezt a menyasszonyával. Én pedig a legjobb nyomozónkra vagyis Rád gondoltam!-nézett rám. Arca rezzenéstelen volt és végig komoly hangnemet használt. Ezt már megszoktam Tőle.
-Rendben!-bólintottam majd letettem az újságot az asztalra-Mivel kezdjem?
-Menj el erre a címre!-csúsztatott felém egy papírt-És keresd Dr. Soatikat!-elvettem a papírt a zsebembe csúsztattam majd felálltam és kisétáltam a szobából. Újabb megbízás amit meg kell oldanom. Nagy kihívás de ezért vállaltam ezt a melót. Egyedül járkáltam a kihalt folyosókon. Amint kiértem megcsapott Svájc késő őszi ideje. A szél belekapott a hajamba az eső pedig tocsogott a bakancsom alatt. Hát igen tegnap sok eső hullt és ez mára nem tűnt el nyomtalanul. Beültem a kocsimba előszedtem a kapott papírt és a megadott címre furikáztam. Egy szürke épülethez értem. Nem volt túl jó állapotban. A falakról hullott a vakolat a közelben lévő fák pedig már-már halálukat élték. A fű is hiányos volt és közel sem olyan zöld mint például egy családi ház kertjében. Szép lassan sétáltam be az épületbe, ami belülről is ugyanolyan barátságtalan volt mint kívülről. A recepcióhoz sétáltam, bár nem voltam benne biztos hogy ez valóban az. Egy középkorú nő állt a pult mögött és a papír tömeg próbálta összerendezni.
-Elnézést. Meg tudná nekem mondani hol találom Dr. Soatikat?-néztem a nőre aki amint meghallotta hogy hozzá beszélek a papír tömegről rám irányította figyelmét.
-A harmadik emelet balra a második ajtó az Övé!-tájékoztatott. Bólintottam majd elléptem a pulttól és fellépcsőztem a harmadik emeletre. Rögtön megtaláltam a keresett személy irodáját és habozás nélkül kopogtattam be. Hangok szűrődtek ki majd pár másodperc múlva egy középkorú már őszes hajú férfi nyitott ajtót.
-Skyler Hooran?-nézett rám. Bólintottam majd beléptem a helységbe ahol félhomály uralkodott. Nem tudtam hol is vagyok igazából de nagyon kíváncsi voltam-Jöjjön beljebb. Ezt vegye fel!-nyújtott át két kesztyűt. Furán néztem rá de azért felvettem a kapott dolgokat-És nem ártana ha ezt is magára tenné!-szedett elő valahonnan egy fehér köpenyt amit gyorsan magamra is vettem-Nem túl beszédes kegyed!-nézett le rám-Bár már megszokhattam volna hogy a magány nyomozók nem beszélnek sokat!-mosolyodott el. Ezen én is csak mosolyogni tudtam-Remélem kegyed erős idegzetű! Mert ez a látvány nem lesz mindennapi!-indult el egy asztal felé amin valami feküdt és egy fehér lepedővel le volt terítve.
-Hát láttam már egyet s mást! De csak nem lehet olyan rossz!-nyugtáztam a dolgokat. Ismét egy hulla házban voltam. Gyakran látogatom az ilyen helyeket hátha valami nyomra bukkanunk az ügy érdekében. Láttam már pár durva esetet úgy voltam vele azt is túlélem majd.
-Hát akkor vágjunk bele!-csapta össze a kezét. Megfogta a fehér lepedő szélét majd szép lassan lehúzta a hulláról. Amikor szembesültem a látvánnyal elszörnyedtem. Jól elbántak ezzel a szerencsétlen nővel. Fehér bőre tele volt kék-zöld foltokkal, vér nyomokkal. A szőke haja megtépázottan hullott le az ágyra és itt-ott piroslott a vértől. Kezei elég furcsán álltak ebből arra következtetek hogy eltörték neki. A ruhája már ami megmaradt belőle csupa sár volt-A vizsgálatok kimutatták hogy több csontja, bordája eltört. Emellett rengeteg vért vesztett és a fején is van egy csúnya repedés de akár horpadásnak is nevezhetném!-mondta majd elfordította a nő fejét balra. A tarkójától nem messze volt egy hatalmas repedés. Olyan nagy volt hogy tisztán lehetett látni a csontokat.
-Szépen elbántak vele!-sóhajtottam-Mi okozta a repedést a fején?-néztem az orvosra.
-Valószínüleg egy kő lehetett az. Akkor érte az ütés amikor legurították egy dombról.
-Kik találtak rá?
-Pár turista az erdőben. Azonnal hívták a rendőröket és a mentősöket.
-Szeretnék majd velük is beszélni! És van valami bizonyíték?
-Egy lábnyomon jelen kívül még semmi. Várjuk a vér vizsgálat és az ujjlenyomat eredményeit!-a lábnyom jó jelnek tűnt hisz ezen el lehet indulni.
-És mi van a barátjával?
-Jelenleg még kihallgatja a rendőrség. De ahogy hallottam eléggé maga alatt van!-mondta majd letakarta a holttestet. Levettem a köpenyt és a kesztyűt majd megköszöntem az információkat és kiléptem a szobából. Kitudakoltam hogy kik azok a rendőrök akik foglalkoznak a Spratern ügyel majd az őrs felé vettem az irányt. Bent felmutattam a jelvényemet a pasasnak aki szó nélkül engedett tovább. A kihallgató szoba azon felébe mentem ahol az ember mindent lát és hall de a túloldalon lévők azt sem tudják hogy én ott vagyok.
-Megjöttem!-ültem le Karim mellé. Ő és csapata kapta az ügyet és mivel már sokszor dolgoztunk együtt jól ismerem Őket-Ő lenne Sebastian Vettel?-bámultam a férfira.
-Ő bizony!-szólalt meg majd tovább hallgatta a beszélgetést. Herr Vettel ült velem szembe nekem háttal pedig Kevin aki kérdéseket tett fel. Ha mondhatok ilyet Herr Vettel elég szörnyen nézett ki. Bár aki átesik egy ilyen dolgon az általában így szokott kinézni. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, arca borostás volt haja össze-vissza állt. Egyszóval megviselt volt. A kérdések sorban hangzottak el de a válaszok mindig csak egy szavasak voltak. Semmi újat nem tudtunk meg.
-Gyere bemutatlak neki!-állt fel a székéből a kihallgatás végén Karim. Szó nélkül követtem őt az épület másik felébe. Amint beléptünk semmi sem változott. Herr Vettel továbbra is magába roskadva ült és bámulta a fehér barátságtalan falakat. Egyedül Kevin vette észre hogy beléptünk.
-Mr. Vettel. Had mutassam be Önnek a legjobb magán nyomozónkat Skyler Hoorant!-a férfi továbbra sem emelte rám a tekintetét. Olyan volt mint aki hallott. Legalábbis úgy viselkedett. Hosszas csend után aztán méltoztatott megszólalni.
-Egy nő?-hangja rekedtes volt-Komolyan egy nő a legjobb nyomozójuk?-emelte fel a hangját és végre levette pillantását a falról.
-Igen de mi olyan meglepő ezen?-értetlenkedtt Karim. Nem Herr Vettel volt az első aki megkérdőjelezte tudásomat.
-Azt hittem egy férfi lesz a nyomozó és nem egy 20 éves kislány aki semmit sem tud ezekről a dolgokról!-akadt ki még ennél is jobban.
-Már megbocsájtson!-szóltam én is bele a dolgokba-Egy az hogy nem egy 20 éves kislány vagyok. Ha tudni akarja már elmúltam 23 is. Kettő hogy nem most kerültem ide. Ezelőtt volt megannyi ilyen és ehhez hasonló ügyem. És ha nem jól végeztem volna a dolgom nem én lennék a legjobb a szakmában!-oktattam ki.
-Én nem szeretném ha Ő kapná a barátnőm ügyét!-jelentette ki vörös fejjel. Nem tetszett neki hogy kicsit leoltottam.
-Sajnálom, nincs választási lehetősége! Vagy Ő vagy senki!-kelt a védelmemre Karim.
-Akkor majd kerítek én magam valakit!-pattant fel a helyéről és kiviharzott a szobából.
-Úgy is visszajön miután rájön hogy nincs jelenleg senki aki el tudná vállalni. Nálunk is foglalt mindenki ahogy a legközelebbi térségekben is!-nyugtatott meg Karim majd Ő is távozott.
-Elnézést. Meg tudná nekem mondani hol találom Dr. Soatikat?-néztem a nőre aki amint meghallotta hogy hozzá beszélek a papír tömegről rám irányította figyelmét.
-A harmadik emelet balra a második ajtó az Övé!-tájékoztatott. Bólintottam majd elléptem a pulttól és fellépcsőztem a harmadik emeletre. Rögtön megtaláltam a keresett személy irodáját és habozás nélkül kopogtattam be. Hangok szűrődtek ki majd pár másodperc múlva egy középkorú már őszes hajú férfi nyitott ajtót.
-Skyler Hooran?-nézett rám. Bólintottam majd beléptem a helységbe ahol félhomály uralkodott. Nem tudtam hol is vagyok igazából de nagyon kíváncsi voltam-Jöjjön beljebb. Ezt vegye fel!-nyújtott át két kesztyűt. Furán néztem rá de azért felvettem a kapott dolgokat-És nem ártana ha ezt is magára tenné!-szedett elő valahonnan egy fehér köpenyt amit gyorsan magamra is vettem-Nem túl beszédes kegyed!-nézett le rám-Bár már megszokhattam volna hogy a magány nyomozók nem beszélnek sokat!-mosolyodott el. Ezen én is csak mosolyogni tudtam-Remélem kegyed erős idegzetű! Mert ez a látvány nem lesz mindennapi!-indult el egy asztal felé amin valami feküdt és egy fehér lepedővel le volt terítve.
-Hát láttam már egyet s mást! De csak nem lehet olyan rossz!-nyugtáztam a dolgokat. Ismét egy hulla házban voltam. Gyakran látogatom az ilyen helyeket hátha valami nyomra bukkanunk az ügy érdekében. Láttam már pár durva esetet úgy voltam vele azt is túlélem majd.
-Hát akkor vágjunk bele!-csapta össze a kezét. Megfogta a fehér lepedő szélét majd szép lassan lehúzta a hulláról. Amikor szembesültem a látvánnyal elszörnyedtem. Jól elbántak ezzel a szerencsétlen nővel. Fehér bőre tele volt kék-zöld foltokkal, vér nyomokkal. A szőke haja megtépázottan hullott le az ágyra és itt-ott piroslott a vértől. Kezei elég furcsán álltak ebből arra következtetek hogy eltörték neki. A ruhája már ami megmaradt belőle csupa sár volt-A vizsgálatok kimutatták hogy több csontja, bordája eltört. Emellett rengeteg vért vesztett és a fején is van egy csúnya repedés de akár horpadásnak is nevezhetném!-mondta majd elfordította a nő fejét balra. A tarkójától nem messze volt egy hatalmas repedés. Olyan nagy volt hogy tisztán lehetett látni a csontokat.
-Szépen elbántak vele!-sóhajtottam-Mi okozta a repedést a fején?-néztem az orvosra.
-Valószínüleg egy kő lehetett az. Akkor érte az ütés amikor legurították egy dombról.
-Kik találtak rá?
-Pár turista az erdőben. Azonnal hívták a rendőröket és a mentősöket.
-Szeretnék majd velük is beszélni! És van valami bizonyíték?
-Egy lábnyomon jelen kívül még semmi. Várjuk a vér vizsgálat és az ujjlenyomat eredményeit!-a lábnyom jó jelnek tűnt hisz ezen el lehet indulni.
-És mi van a barátjával?
-Jelenleg még kihallgatja a rendőrség. De ahogy hallottam eléggé maga alatt van!-mondta majd letakarta a holttestet. Levettem a köpenyt és a kesztyűt majd megköszöntem az információkat és kiléptem a szobából. Kitudakoltam hogy kik azok a rendőrök akik foglalkoznak a Spratern ügyel majd az őrs felé vettem az irányt. Bent felmutattam a jelvényemet a pasasnak aki szó nélkül engedett tovább. A kihallgató szoba azon felébe mentem ahol az ember mindent lát és hall de a túloldalon lévők azt sem tudják hogy én ott vagyok.
-Megjöttem!-ültem le Karim mellé. Ő és csapata kapta az ügyet és mivel már sokszor dolgoztunk együtt jól ismerem Őket-Ő lenne Sebastian Vettel?-bámultam a férfira.
-Ő bizony!-szólalt meg majd tovább hallgatta a beszélgetést. Herr Vettel ült velem szembe nekem háttal pedig Kevin aki kérdéseket tett fel. Ha mondhatok ilyet Herr Vettel elég szörnyen nézett ki. Bár aki átesik egy ilyen dolgon az általában így szokott kinézni. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, arca borostás volt haja össze-vissza állt. Egyszóval megviselt volt. A kérdések sorban hangzottak el de a válaszok mindig csak egy szavasak voltak. Semmi újat nem tudtunk meg.
-Gyere bemutatlak neki!-állt fel a székéből a kihallgatás végén Karim. Szó nélkül követtem őt az épület másik felébe. Amint beléptünk semmi sem változott. Herr Vettel továbbra is magába roskadva ült és bámulta a fehér barátságtalan falakat. Egyedül Kevin vette észre hogy beléptünk.
-Mr. Vettel. Had mutassam be Önnek a legjobb magán nyomozónkat Skyler Hoorant!-a férfi továbbra sem emelte rám a tekintetét. Olyan volt mint aki hallott. Legalábbis úgy viselkedett. Hosszas csend után aztán méltoztatott megszólalni.
-Egy nő?-hangja rekedtes volt-Komolyan egy nő a legjobb nyomozójuk?-emelte fel a hangját és végre levette pillantását a falról.
-Igen de mi olyan meglepő ezen?-értetlenkedtt Karim. Nem Herr Vettel volt az első aki megkérdőjelezte tudásomat.
-Azt hittem egy férfi lesz a nyomozó és nem egy 20 éves kislány aki semmit sem tud ezekről a dolgokról!-akadt ki még ennél is jobban.
-Már megbocsájtson!-szóltam én is bele a dolgokba-Egy az hogy nem egy 20 éves kislány vagyok. Ha tudni akarja már elmúltam 23 is. Kettő hogy nem most kerültem ide. Ezelőtt volt megannyi ilyen és ehhez hasonló ügyem. És ha nem jól végeztem volna a dolgom nem én lennék a legjobb a szakmában!-oktattam ki.
-Én nem szeretném ha Ő kapná a barátnőm ügyét!-jelentette ki vörös fejjel. Nem tetszett neki hogy kicsit leoltottam.
-Sajnálom, nincs választási lehetősége! Vagy Ő vagy senki!-kelt a védelmemre Karim.
-Akkor majd kerítek én magam valakit!-pattant fel a helyéről és kiviharzott a szobából.
-Úgy is visszajön miután rájön hogy nincs jelenleg senki aki el tudná vállalni. Nálunk is foglalt mindenki ahogy a legközelebbi térségekben is!-nyugtatott meg Karim majd Ő is távozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése