Választásra kényszerülve!

Sziasztok! Hétvége egyenlő friss résszel :)) Örülnék pár kommentnek:)) Jó olvasást! Puszii♥

31.

Másnap vagyis pénteken amint említettem szabadnapot kaptam. Első feladatom az volt hogy felhívtam anyáékat akik megígérték hogy holnap ideutaznak. Aztán felhívtam Sebet és megbeszéltük hogy az Ő bokszában találkozunk 10 órakor. Volt 15 percem összekészülődni és leérni. Imádtam hogy végre jó idő van és nem kell úgy beöltöznöm.

Miután összekaptam magam leszaladtam a portára ahol leadtam a kulcsaimat majd kisétáltam a pályához. Tudtam hogy kések mert már lehetett hallani az autók zaját. Azért imádkoztam hogy befelé menet egy se üssön el. Mert hát csak én vagyok olyan okos hogy a bokszok előtt kezdek sétába meg persze a riporterek. Egy majdnem nekem is jött hogy kapja be. A bokszok előtt elhaladva néhány szerelő fütyülgetős kedvében volt de én ezekre még csak reagálni sem reagáltam. Eltotyogtam az első garázsig ahonnan épp ki akarták engedni Sebet de szerencsére Stu észrevett és megmentett a haláltól. Hálás pillantásokat küldtem felé na nem úgy mint Rocky és Christian felém. Mondjuk megértem Őket nem minden nap akarja magát elüttetni egy ember. Heikki mellé telepedtem le.

-Seb azt üzeni hogy az előbbiért még számoltok!-szólt oda a tréner. Én csak elhúztam a szám és a képernyőt kezdtem fürkészni. Milyen rég voltam már egy bokszban szerelők, verseny mérnökök és pilóták között. Be kell hogy valljam már hiányzott az autó zaj és a motor illat. Olyan volt nekem a Forma 1 mint a második otthonom. Aztán valahogy eszembe jutott Geri. Szeretem Őt meg minden de nem tudom hogy képes vagyok-e újra összejönni vele?! Annyi minden történt ezalatt a durván 1 év alatt hogy úgy érzem választás előtt állok. Csak éppen azt nem tudom hogy mi között kellene választanom. Jó sokáig gondolkodhattam mert mire észbe kaptam már Seb mellettem ült.

-Seb!-mosolyogtam és megölelem-Mondtam már mennyire szeretlek?-vigyorogtam. Ezzel csak annyit akartam elérni hogy felejtse el nekem az előbb történteket.

-Még nem! Na mennyire is?-vigyorgott mint a vadalma.

-Nagyon nagyon!-öleltem meg-És tetszik az új hajad!-vigyorogtam rá.

-Ohh még a végén zavarba hozol!-viccelődött a német.

-Csak nem!-ütöttem a vállába. Még beszélgettünk egy keveset majd Ő ismét autóba ült hogy mindnél több kört tudjon megtenni. A szabad edzést végül Hamilton nyerte Seb pedig csak a 15-dik lett. Amint véget ért az edzés anyáék telefonáltak hogy megérkeztek a szállodához. Elköszöntem Sebtől és Heikkitől majd a szállodához siettem.
-Sziasztok!-integettem nekik majd szorosan megölelgettem Őket. Meglepetésemre drága nővérem is itt volt-Te még Magyarországon? Azt hittem továbbálltál.
-Úgy volt hogy kimegyek Los Angeles-be de jobbnak láttam maradni!-magyarázta. A régi Izzynek már semmi nyoma nem volt. A lázadó mindig feketében látom a világot kisasszony most kivirult. Szőke haja fel volt kontyolva a megszokott erős fekete sminket felváltotta a lágyabb esésű barna. Fekete ruhái helyett színesek kaptak helyet.

-Tetszik az új külsőd!-dicsértem meg.

-Köszi!-pirult el egy cseppet-Nekem is tetszik a hajad!-elmosolyodtam majd a szálloda felé invitálta, a családot. Anya és apa vett ki magának egy külön szobát Izzy pedig jött hozzám. Úgy voltam vele hogy elég nagy az a hotel szoba elférünk ketten is. És hát csodák csodájára igazam lett. A második szabad edzést kihagytam és a családomra szántam az időt. Mind a négyen kiültünk a teraszra és egy nagy pohár koktélt szürcsölgettünk.

-És van most fiú a láthatáron?-kérdezte anya pár perc csend után.

-Nekem senki!-rázta a fejét Izzy majd kortyolt egyet a koktéljából.

-Hát..talán Gerard!-válaszoltam. A családom tagja meglepetten néztek rám.

-Azok után is visszamennél hozzá?-kérdezte anya.

-Nem tudom. Talán...-válaszoltam.

-Szerintem ne tedd!-szólalt meg hirtelen Izzy-Tudod volt szerencsém találkozni már ilyen pasikkal. Elhitették velem hogy minden jobb lesz és én naiv elhittem. De nem így lett. Csak minden rosszabb lett. Egymást követték a viták majd újra a szakítást választottuk. Ezért is van az a mondás hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni!-nagyon meglepődtem Izzyn. Elgondolkodtam egy kicsit a mondandóján. Bekel hogy valljam részben igaza van. Hisz ami egyszer nem működött az másodjára miért működne?  Ahj igaza van. Ezt annyira nehéz beismerni. De muszáj. Bólintottam egy aprót majd inkább más témákat kezdtem el kérdezgetni. Miután Izzy és apa bementem a konyhába anyával kettesben maradtam.
-Kicsim. Mivel most vasárnap lesz a nővéred születésnapja úgy gondoltam csinálhatnál neki egy ilyen kis bulit.
-Ez jó ötlet!-bólogattam-És akkor már elmegyek ajándékért is meg most rögtön lebonyolítok mindent de ez legyen titok rendben?-néztem anyára.
-Ez természetes!-bólintott. Bementem én is a konyhába majd bocsánatot kérve lementem a portára. A nő nagyon kedves volt és rögtön odaadta nekem az egyik nagy termet amit vasárnapra feldíszítenek.  A hely megoldva már csak az ajándék kell. Épp indulni készültem de úgy voltam vele még beülök egy fánkra mert hát éhes voltam. Kértem két fánkot és egy nagy doboz lekvárt majd leültem elfogyasztani azt.
-Bűnözöl?-vigyorgott Seb majd leült mellém.
-Ahham. Kérsz?
-Kérek!-vigyorgott majd elvette az egyik fánkot és a lekvárt.
-Sebastian Vettel!-kiáltott Heikki-Ezért két körrel többet futsz!-Seb csak legyintett majd befalta az édességet.
-Seb! Heikkinek ugye nincs senkije?-érdeklődtem mert egy fantasztikus ötletem támadt.
-Nincs. De miért?
-Hát mivel a nővéremnek vasárnap lesz a születésnapja gondoltam eljöhetnétek és ott össze kéne hozni Őket. Heikki jó srác Izzynek most pont Ő kell.
-Jó terv! Akkor én beszélek is Heikkivel.
-Rendben. Majd még a részleteket elmondom most viszont rohanok ajándékot venni. Szia Seb!-öleltem meg majd gyorsan leléptem. Fogtam egy taxit és a város központba vitettem magam. Végigjártam vagy 5 boltot mire megtaláltam a megfelelő ajándékokat Izzynek. Igen többet is vettem neki mert úgy éreztem megérdemli. Az első választásom egy swarovski nyaklánc volt.

A másik ajándékom egy magassarkú volt és egy szép ruha amit majd a buli estéjén fogok odaadni neki. Miután mindennel végeztem visszamentem a szállodához a portán leadtam az ajándékot mert tudtam hogy itt biztonságban lesz. Mielőtt felmentem volna a szobába kértem magamnak egy kakaót a büfében.

-Merre voltál?-érdeklődött Izzy.

-Csak a pályán Sebbel!-mondtam Ő pedig bólintott és tovább nézte a tévét.