Választásra kényszerülve!

Sziasztok! Meghoztam a 13-dik részt. Azt terveztem hogy ezt a történetet befejezem szeptember elejére. Hogy ez meg fog-e valósulni? Hát nem tudom. Terveim szerint igen de ez attól is függ hogy milyen tempóval írom a részeket. Apropó rész remélem ez is elnyeri tetszéseteket! A kommikat köszönöm szépen! Most egyezzünk meg úgy hogy 4 kommi és akár már holnap is hozom a frisst. Jó olvasást! Puszi♥

13.

A nagy hangzavarra anya is kiment én pedig már azt terveztem hogyan is fogok elslisszolni. Fel az emeletre, be a szobámba, ajtót kulcsra zárni, zene be hogy semelyikük kiabálását se halljam. Mikor épp jöttek volna be a fiúk kaptam az alkalmon és futásnak eredtem. Az ajtót becsaptam és kulcsra zártam. A zene lejátszó viszont nem akart bekapcsolni. Itt dőlt fuccsba a tervem.
-NIIIILAAAAA!-hallottam meg a kiabálást lentről majd pár másodperc múlva láb dobogást lehetett hallani míg végül elértek az ajtómig és ott dörömböltek tovább-Nillaaa! Ezt miért nem mondtad??-kiabált Cesc. Nem akartam kimenni de miután már elviselhetetlen lett a kiabálás és dörömbölés nem tehettem mást. A fiúk és anya persze rögtön kérdésekkel bombázott egyedül Xavi volt kussban hisz Ő sejtette a terveimet. Miután lerendeztem az egészet annyival hogy 'ez egy rohadt klip az istenért mit nem lehet ebben elhinni?' aztán még hozzátettem hogy 'ez volt az első és egyben utolsó klip. Nem vágyom a sztárságra és kész' majd becsörtettem a szobámba. Látszólag odakinn az emberek megértették hogy nem akarok erről beszélni mert nem zaklattak tovább. Délután 3 óra lehetett mikor lementem a konyhába. A kertre nyíló nagy ablakból láttam hogy a fiúk odakinn fociznak anya pedig épp törölgetett. A hűtőhöz léptem és vettem ki magamnak egy üveg ásványvizet.
-Nem vagy éhes?-kérdezte anya.
-Nem!-ráztam a fejem-Apa hazaért már?
-Már rég!-mosolygott-Odakinn van!-bökött fejével a garázsra. Bólintottam majd visszamentem a szobámba. A mai napot egyedül töltöttem szükségem volt a pihenésre.
Másnap  már kora reggel talpon voltam. Készítettem reggelit a fiúknak és együtt reggeliztünk meg. Rengeteget beszélgettünk és szerencsére szóba sem hozták a tegnapi napot vagy az éneklést. A nap további részében én is beszálltam közéjük focizni persze csapnivalóan rosszul teljesítettem. Se a kapuban se elől nem igazán vették hasznomat. Késő délután elmentünk sétálni a faluban. Megmutattam nekik pár érdekes dolgot bár köztudott hogy Mezőszentgyörgyön nincs sok látnivaló de jó itt sétálgatni és garantált hogy egy kamera és egy fényképező gép sem talál itt rád.
Másnap már csütörtök volt. 11 órakor indult vissza Xaviék gépje Barcelonaban. Már 9 órakor elindultunk a reptérre hogy legyen időnk mindenre.
-Jaj srácok hiányozni fogtok!-ölelgettem meg őket már a repülőtéren. Pár másodperc múlva a hangos bemondó bemondta hogy megkezdhetik a beszállást a barcelonai járatra. Addig integettem Xaviéknak míg el nem tűntek a tömegben majd Seb felé fordultam.
-Akkor menjünk haza!-mosolyogtam.
-Menjünk!-mosolygott vissza majd elindultunk vissza a kocsihoz. A hazavezető út alatt csak gondolkodtam. Mikor meséljek Sebnek a múltamról? Ma vagy holnap mikor már Ő is megy vissza Németországba? Nagy nehezen de meghoztam a döntést. Leparkoltunk a házunk előtt majd bementünk a lakásba. Megebédeltünk majd elhívtam Sebet a szobámba hogy tudjunk kettesben beszélgetni.
-Nos.-vettem egy mély levegőt-Még mindig kíváncsi vagy a múltamra?-Ő csak bólintott egyet én pedig folytattam-Akkor kezdem. 16 éves voltam mikor se szó se beszéd leléptem itthonról és Spanyolországba utaztam. Persze ott az ég világon nem ismertem senkit. Lakást pár hét alatt találtam. Nem volt nagy szám egy otthonos ház volt egy személy számára.  Aztán egy idő után muszáj volt munkát keresnem hisz valamiből el kellett tartanom magam. Egy kávézóban kaptam munkát mint felszolgáló. Egy nap maga Pep Guardiola és Tito Villanova léptek be a kis üzletbe. Én szolgáltam ki Őket és emellett elég sokat is beszélgettem velük. Nagyon kedves és közvetett volt velem Pep. Aztán egy hétre rá újra betévedt és egy munkát ajánlott nekem amit én el is fogadtam. Így lettem én segéd edző a Barcanal. Azt persze még máig nem tudom hogy mivel érdemeltem ki hogy Pep ilyen munkát adott nekem de nagyon-nagyon hálás voltam/vagyok neki.
-Szép történet!-mosolygott-Merész volt tőled elköltözni egy tök ismeretlen helyre.
-Igen tudod akkor sokkal bevállalósabb csaj voltam nem féltem semmitől és nem tartottam senkitől!-mosolyogtam. Ő is mosolygott.

-És hogy jött  Forma 1?
-Már kiskorom óta nagy sport rajongó voltam. 9 éves korom óta néztem Forma 1-et. Aztán ugye ahogy bekerültem a Barcahoz a focit helyeztem előtérbe de az egyik délután pont rákapcsoltam egy futamra és ismét teljesen lázba jöttem. Xavi is tudta hogy nagyon imádom ezt a sportot és egy nap Ő mondta hogy a Red Bullnál épp üres egy állás amit én be tudnék tölteni így hát jelentkeztem. Találkoztam Christiannal és aláírtuk a szerződést.  Aztán a többi jött magától!-ismét mosolyogtam.
-Köszönöm hogy elmondtad!-mosolygott rám ki tudja hányszor a mai nap folyamán.
-Megbízom benned. De most te mesélj magadról!-mondtam majd Seb belekezdett mondandójába. Úgy éreztem hogy Ő is megbízik bennem aminek nagyon örültem. Talán most végre helyreáll majd a kapcsolatunk és jó barátságban leszünk.

××

Másnap délután 2kor indult Seb gépje de előbb még felhívtuk Christ vagyis inkább Ő hívott minket.
-Na fiúk lányok. Meséljetek.-nevetett bele a telefonba a főnökünk. Látszólag nagyon jó kedve volt.
-Örülhetsz Chrsitian!-kezdtem.
-Rendeztük a kapcsolatunkat!-fejezte be Seb a mondandómat.
-Ezt is megértem?
-Meg meg!-nevettünk.
-Mondtam én hogy csak erőltetni kell egy kicsit. És milyen jó hogy drága főnökötök erőltette!-dicsérte magát Christian.
-Jól van Chris gratulálunk!-szólalt meg Seb-De mennünk kell nekem lassan indul a gépem Németországba.
-Tényleg ezt el is felejtettem. Jó utat Seb és Nilla 2 hét múlva szerdán találkozunk.
-Igen addig is szia Christian!-köszöntem el majd Seb is követett és bontottuk a vonalat. Egy gyors ebéd után kimentem Sebbel a reptérre.
-Akkor 1 hét múlva!-mosolygott rám Seb.
-1 hét múlva!-ismételtem majd megöleltem a szőkeséget és útjára engedtem. Még egy ideig integettem neki majd visszaindultam a kis falumba.  A szomszéd faluban még megálltam és vettem magamnak pár ruhát és egy kevés édességet is. Visszaérve a lakáshoz leparkoltam bevittem a cuccomat a lakásba majd sétálni indultam. Sok emlék ugrott be egy-egy helyen. A sok bolondozás a barátokkal, a sport napok az iskolában, a falu napok eseményei. Épp egy padon ültem mikor beszélgetésre lettem figyelmes. Két csaj közeledett a padok felé. 2 évvel voltak fiatalabbak nálam és én tökéletesen ismertem őket. Mondjuk az már más téma hogy nem voltunk jóban. Magamra kaptam a kapucnimat és a napszemüvegemet felkeltem a padról hogy eltűnhessek a láthatárról. A lányok persze addig bámultak míg köszönnöm kellett nekik. Egy halk Helló-val elintéztem az egészet és már ott sem voltam. Lehet ez a sétálós dolog nem volt a legjobb ötlet.

××

-Kicsim gyere ki gyorsan!-ordított anya úgy 1 órával azután hogy hazaértem.
-Mi van?-futottam a nappaliba.
-Látogatóink vannak!-mutatott kifele. Kinéztem és egy halom fotóssal találtam szembe magam.
-Hát ezek meg..?-néztem anyára.
-Csak rád várnak. Azt hiszem mások is vannak rajtuk kívül!-mutatott kicsit arrébb.  Csajokat féltem felfedezni de nem tudtam megmondani kik is azok hisz háttal álltak nekem. Kimentem és akkor minden szem rám szegeződött. A vakuk villogni kezdtek a csajok pedig megfordultak. És akkor szembesültem a dolgokkal.

-Ezt nem hiszem el!-ráztam a fejem kétségbe esetten. A lányok ravasz mosolyra húzták szájukat és úgy kezdtek el integetni. Még mindig nem hittem a szememnek. Fogtam magam és visszamentem anyuhoz.

-És Ők voltak a legjobb barátnőim!-gördült le egy könnycsepp az arcomról.

-Jaj kicsim gyere ide!-ölelt meg anya. Csak sírtam a vállán. El sem tudtam hinni hogy pont azok dobtak fel a médiának akiket a legjobb barátaimnak vallottam. Osztály társak voltunk 8 éven keresztül mindig segítettem nekik erre Ők beköpnek. Szép mit ne mondjak. Anyának és apának nagy nehezen sikerült megnyugtatnia. Felmentem a szobámhoz tartozó fürdőbe és egy jó darabig csak áztattam magam. Holnap foglalkoznom kell a médiával hisz nem állhatnak itt egészen addig míg én el nem utazom Spanyolországba. Xaviéknak is és Sebnek is szólnom kell hogy valakik köptek és már az sem lepne meg ha holnap Őket is letámadnák az újságírók.