Választásra kényszerülve!

Sziasztok! Amint látom megint nem vagyunk túl aktívak. Egyre kevesebb komment és kevesebb olvasó. Ezért muszáj megint kommihatárt szabnom. 4 kommi és friss valamit kiteszek egy szavazást is! A részhez pedig jó olvasást! Puszi♥

11.

Reggel fél 8-kor ébredtem meg. A reggeli tennivalóimat elvégeztem majd 1 órával később Seb ajtaja előtt kopogtattam. Nem kellett sokat várnom hisz pár perc múlva ajtót nyitott.
-Azt hittem nem tudsz majd felkelni a tegnap este után!-mondtam neki már a hallban sétálva.
-Nem ittam olyan sokat!-rántotta meg a vállát. Ezzel letudtuk a beszélgetés egy részét így reggelre.
  A bőröndjeinket felpakolták a repülőre majd mi is elfoglaltuk a helyünket egymással szembe. Elővettem a fülesem bedugtam a fülembe és már csak azt vártam hogy landoljon a gép Magyarországon. A több mint 12 órás út alatt mindketten bealudtunk csak a landoláskor ébredtünk meg. Budapesten már egy autó várt ránk ami a szüleim falujába fog minket vinni.

 Az úton végig bámultam a tájat. Annyira elképesztő hogy több mint 10 éve nem jártam itt. Régen még itt éltem mindennapjaimat ma meg már örülök hogy ha tudom hol is vagyok.
-Pontosan hova is megyünk?-szólalt meg Sebastian.
-Mezőszentgyörgyre!-mosolyogtam bájosan. Tudtam hogy azt se tudja miről hadoválok neki sőt szerintem még csak a nevét sem tudja kiejteni.
-Aha. Gondolom az az isten háta közepén található.
-Ne légy köcsög. Nem ott van képzeld. Ez egy eldugott falú kicsit messze Budapesttől. Bár ezt te honnan tudhatnád. Pesten meg Mogyoródon kívül fogadjunk még nem jártál sehol.
-Nem talált!-vigyorgott-De várj! Voltam már Szegeden is.
Ezek után nem méltóztattam hozzá szólni. Még hogy az isten háta közepén? Akkor Heppenheim hol van? Az isten hátsójába ott. Továbbra is kitartóan bámultam kifele és a környék egyre ismerősebb lett. Aztán megláttam a Mezőszentgyörgy feliratú táblát.
-Itt vagyunk!-mosolyogtam. Megkértem a sofőrt hogy mennyen körbe a kedvemért a faluban. 10 év alatt elég sok dolgok megváltozott. Új iskola, óvoda, templom. Csak ámultam és bámultam.
-Nem is olyan rossz hely mondjuk lehetne még mit felújítani!-tette hozzá Seb.
-Szerintem ez így tökéletes! Eric itt forduljon balra a második ház előtt pedig parkoljon le! Köszönöm!-mosolyogtam a sofőrre-Nos akkor megjöttünk!-néztem a rózsaszín házunkra. Seb szállt ki elsőnek és kivételesen nekem is ajtót nyitott amit meg is köszöntem neki. A sofőr kivette a csomagjainkat majd lelépett. Vettem egy mély levegőt és elindultam befele. Épp hogy becsukta maga mögött a kiskapu ajtaját Seb a szüleim jöttek is ki.
-Kicsim!-ölelgettek agyon. Azt hittem megfulladok.
-Anya, apa! Azért ne akarjatok rögtön megölni!-nevettem.
-Jaj nem akartuk csak már hiányoztál! És kit tisztelhetünk a munka társad személyében?
-Anya apa Ő itt Sebastian az egyik pilótánk! Seb ők itt a szüleim John és Ester.
-Üdv Sebastian Vettel!-nyújtotta Seb a kezét elsőnek apámnak majd anyámnak.
-De ne álldogáljunk itt kinn. Gyertek menjünk be!-szépen betereltek minket majd apa felvitte a szobáinkba a csomagokat. Anya nekiállt vacsit készíteni én pedig körbevezettem Sebet a lakásban.
-Ez pedig itt a szoba ahol megszállhatsz!-mutattam a vendégszobára-Megfelel?
-Tökéletes!-mosolygott.
-Vacsi 8 órakor én lenn leszek a konyhába ha szeretnél csatlakozz vagy maradj itt vagy nézz meccset apával!
-Szerintem maradok a meccsnél!-én csak bólogattam majd lementem a konyhába anyához.
-Mesélj csak kislányom. Mi az hogy az egyik pilótánk?-fordult felém érdeklődve.
-Nos tudod....már pár hete nem az FC Barcelonanal dolgozom. Hanem a Forma 1-ben.
-A Forma 1-ben? Nem a foci volt az álmod?
-De csak tudod az emberek változnak. És hát nem épp úgy alakultak a dolgok a Barcanal ahogy azt szerettem volna.
-Mi történt? Mesélj!-ült le velem szembe.
-Tudod elsőnek minden oké volt. Összejöttem Gerard Piquével. Ez amolyan szerelem volt első látásra aztán mégse. 8 hónapig voltunk együtt aztán kiderült hogy megcsalt. Shakiraval az énekes nővel. Ezek után nem tudtam vele együtt dolgozni ezért muszáj volt ott hagynom a Barcat.
-Jaj kicsim. Annyira sajnálom. Biztos nagyon megbántott az a fiú.
-Hát eléggé. De szerencsére Xavi és a többiek mellettem álltak így könnyebb volt átvészelnem a dolgokat.
-És Gerard-dal vele milyen a kapcsolatod?
-Semmilyen. A szakításunk óta nem is beszéltünk.
-Értem. És Sebastian? Vele mi a helyzet?
-Semmi jó. Nem jövünk ki túl jól ezért is van most itt. A főnökünk Christian Horner akarta hogy jobban megismerjük egymást.
-Értelek. És nem hiányzik a foci?
-De nagyon. Főleg Xavi-ék de meg kell tanulnom továbblépni!-mosolyogtam.
-Km. Elnézést nem akartam megzavarni semmit csak egy pohár vízért jöttem!-jelent meg az ajtóban Seb. Volt egy olyan érzésem hogy hallott valamit a beszélgetésünkből. Fogtam egy poharat engedtem bele vizet majd átnyújtottam neki.
-Köszi akkor én már nem is zavarok!-majd el is tűnt.
-Meséltél neki a múltadról?-célzott itt Sebre.
-Dehogy!-ellenkeztem-De nem is akarok vele beszélni!-makacsoltam meg magam.
-Ennyit megérdemel nem gondolod?
-Nem. Ő se mesélt magáról én akkor miért tegyem ezt?
-Mert. Légy kezdeményező.
-Nem leszek az és ne is beszéljünk erről többet légyszíves!
-Rendben legyen úgy ahogy te akarod.
Bólintottam majd bementem a szobámba de előtte még ránéztem Sebre. Apával néztek egy Barca meccset. Egyszerűen nem bírtam megállni hogy ne nézzem velük.
-Leülhetek?-mutattam az egyik üres fotelra. A fiúk csak bólintottak. A Chelsea ellen játszottak a fiúk egy Bajnokok Ligája visszavágót. Eszméletlenül izgultam hisz most dől el hogy továbbjutnak vagy nem. Épp Pep Guardiol-át mutatták látszólag nem volt nyugodt. Az első félidő 30-dik percében jártunk mikor 0-0 volt az eredmény. Aztán jött egy szöglet amit Xavi lőtt és pont  sikerült Busquets fejére felrajzolni a labdát Busquets pedig befejelte azt!
-ÁÁÁÁ!-sikítoztam-Vezetünk!!!!-ujjongtam. Ki tudtam volna ugrani a bőrömből annyira örültem. Apa és Seb persze elég furán néztem rám de inkább csak Seb apa ehhez már hozzá volt szokva. Régen úgy 10 éves koromban is ezt szoktam csinálni. Az első félidő végén épp Gerardot mutatták. Összeszorult a szívem mikor megláttam. Fájt hogy nincs itt velem és az is hogy azóta fel sem hívott. Amint elvitték a képet elnézést kértem és felmentem a szobámba. Nem akartam hogy lássák azt hogy még nem teljesen vagyok túl Gerardon. Pár percbe telt mire összeszedtem magam de sikerült és a második félidőre is kiértem. Viszont a meccs nem úgy alakult ahogy azt terveztem. 2-2 lett a végeredmény ami azt jelenti hogy kiestünk a Bajnokok Ligájából. A meccs után megvacsoráztunk majd mindenki ment a saját szobájába. Épp a fürdőből jöttem ki mikor Sebbe botlottam.
-Nem gondolod hogy beszélnünk kellene?-húzta fel szemöldökét.
-Miről?-tettem karba magam előtt a kezeimet.
-A múltadról!-válaszolt halkan.
-Ne haragudj Sebastian de nem érzem azt hogy pont neked kellene beszámolnom a múltamról. Elvégre még nem túl jó a kapcsolatunk. Most kezdünk csak barátkozni Christian szerint.
-Miért szerinted ez nem így van?
-Én nem tudom hogy mit gondoljak!-ráztam a fejem-Most pedig. Jó éjszakát!-kerültem ki.
-Neked is!-szólt utánam.

××

Reggel hangos kopogásra ébredtem. A párnát az arcomba fúrtam hátha úgy tompítani tudom a kopogás hang erejét de ez nem sikerült.

-Kicsim. Fent vagy?-hallottam meg anya hangját kintről.

-Már igen!

-Remek! Akkor-jött be-örülni fogsz a meglepetésnek.

-Miféle meglepetés?-kukucskáltam a párna alól.

-Most hívott Xavi!-nos igen anya már ismeri Xavit. Ő volt az első a Barcából akit bemutattam anyunak. Mind apu mind anyu nagyon megkedvelték a srácot nem csoda Xavit csak kedvelni lehet.

-És? Mit akart?-ültem fel.

-Azt mondta 2 óra múlva landol a gépe Pesten és hát valakinek ki kellene menni érte!-mosolygott.

-ÁÁÁ!!! Xavi meglátogat!!-ugráltam az ágyon-De az úgy mégse jó!-ültem vissza mikor eszembe jutott hogy Seb is itt van és Ő még szinte semmit sem tud a múltamról.
-Akkor ideje lesz beavatnod!-kelt fel anya az ágyamról.
-De..ajj...hosszú beszélgetés lesz érzem!-dőltem vissza.
-Ezzel a beszélgetéssel fog elmélyülni a munka kapcsolat!-mosolygott anya mindent tudóan.
-Hova fog elmélyülni?-húztam fel a szemöldököm.
-Csak beszélgess vele!-kacsintott-Mindjárt szólok is neki!-ment ki.
-De még!-szóltam utána de tudtam hogy úgy se hallja-Fel sem öltöztem!-mondtam már csak magamnak a végét. Pár perc múlva halk kopogás szürődőtt be.