~Játék~

Sziasztok! Nem tudom hogy ti hogy vagytok vele de nekem nagyon tetszett a mai parádé Pesten! (Bár csak tévén láttam) Lejártam a lábaimat ma Siófokon és találtam magamnak egy napszemcsit amit imádok. Ezért már érdemes volt elmenni. Csak annyit hogy most nagyon belejöttem az írásba ezért is hoztam az új részt. De határokat szabok! 5 komment és holnap friss! Jó olvasást! Puszi mindenkinek!♥

Tudom nem Seb de akkor is. Jenson♥♥
 Remélem aki volt ma Pesten az látta élőben is én csak tévén keresztül.
Nagyon jó volt a parádé Jens nagyon kedves volt minden kérdésre válaszolt,
 és ez számomra nagyon szimpatikus.
Ezért is bírom nagyon ;)

És egy Sebii mára immár Mugelloban.
Mint mindig ismét nagyon-nagyon édi.
És aki nem tudná. Seb holnap délután és csütörtökön tesztel Mugelloban.♥♥

~Party 19~

Másnap békésen szundikáltam amikor valaki nyakon öntött vízzel. Egy pohár hideg vízzel. Rögtön kipattantak a szemeim nem volt jó érzés így kelni.
-SEBASTIAN VETTEL!!!!!!!!! Mi a bánatot csinálsz?-néztem rá nagyon dühösen.
-Gondoltam bepótlom az elmaradásom. Tudod húsvétkor nem volt alkalmam meglocsolni.
-Te akkora barom vagy. Ezt miért így kell elintézni?
-A tegnapi miatt meg amúgy is ez szokás.
-Aha szóval szokás. Neked véged Vettel!-pattantam ki az ágyból és kergetni kezdtem. Körbefutottuk legalább kétszer a kis szobát mikor nagy nehezen sikerült utolérnem. A hátára ugrottam és azzal a lendülettel amivel ugrottam olyat estünk. Szerencsére az ágyra mondjuk az már kevésbé szerencsés helyzet hogy én kerültem alulra míg Seb felém. Nem szólaltunk meg sőt én még levegőt is elfelejtettem venni. Ahogy belenéztem azokba a tengerkék szemekbe teljesen elvesztem. Megbabonázott és nem tudtam a fogságából szabadulni. Arcunk vészesen közeledett egymáshoz. Párszor megfordult a fejemben hogy itt még meg lehet állni de a szívem mást súgott. Végül hagytam magam és csak sodródtam az árral. Elsőnek csak lassan puhatolózva csókolt majd mikor érzékelte hogy nem ellenállok felbátorodott. Fokozatosan mélyítette el a  csókunkat. Épp fordítottam magunkon közben pedig Seb a vizes felsőt szedte le rólam. Már belejöttünk a dolgokba mikor valaki berontott a szobába. Rögtön szétrebbentünk és a látogatónk felé bámultunk. Mikor megláttam hogy ki az köpni nyelni nem tudtam. Mark állt az ajtóban. Fogalmam sem volt mit keres itt. Semmi közöm hozzá és neki sincs hozzám jóban sem vagyunk erre ránk tör pont ilyenkor. Na ebből lesz egy hatalmas balhé.
-Mark?! Te itt?-habogtam hebegtem össze vissza.
-Nos..igen...én...szóval..Rocky...küldött de...de nem fontos! Öhm..én most megyek...!-majd amilyen gyorsan csak jött olyan gyorsan is távozott.
-Ezt nem hiszem el!-fúrtam a párnába a fejem.
-Megölöm Markot!-morgott Seb.
-Ha beárul minket akkor én repülők! És az a te hibád lesz Vettel!-fenyegettem meg. Felkeltem majd bementem a fürdőbe és vettem egy gyors zuhanyt.

Felöltöztem és visszamentem a szobába ahol még mindig ott ült Seb.
-Ha Webber köp nekünk végünk!-sóhajtottam lemondóan.
-Nyugi nem lesz semmi gond. Mark nem olyan!-jött oda hozzám és megfogta a kezem.
-Remélem neked lesz igazad!-sóhajtottam.
-Nyugi ismerem már Markot. Legalábbis remélem. Ugye találkozunk az időmérő előtt?-nézett rám boci szemekkel.
-Persze!-eresztettem meg egy halvány mosolyt. Kaptam két puszit majd Seb átment a saját szobájába. Előkerestem a táskám beledobáltam pár holmimat majd lementem a kijelölt irodába. Az asztalomon már várt egy köteg papír amivel délig végeznem kellett és szerencsére végeztem is. A harmadik szabad edzés adatait Mark hozta be.
-Mark! Tudod az a reggeli jelenet..szóval..-dadogtam össze vissza. Fogalmam sem volt arról hogy mit is kéne mondanom.
-Nyugi nem szólok senkinek. De hidd el nem lesz ez így jó. Mert a végén mindketten sérülni fogtok!-hadart el egy szentbeszédet majd lelépett. Nem értettem hogy mire is akar célozni. Mi az hogy mindketten sérülni fogunk? Ez a valami ami kettőnk közt van még csak románcnak se lehet nagyon hívni. Lefeküdtünk párszor ez igaz néha csókolózunk is.  De nem értem mért sérülnénk? Ezt valahogy az én kis agyam nem képes felfogni. Addig addig rágódtam ezen míg majdnem lekéstem az időmérő kezdetét. Seb tuti hogy le fogja szedni a fejem. Magassarkúban a futás sem volt túl könnyű de valahogy megoldottam. A pihenőjéhez érve Heikkibe botlottam.
-Seb? Mondd hogy még bent van.
-Már nincs!-rázta a fejét-Az előbb kötötték be a cockpittbe.
-De jó. Szerinted oda mennyek hozzá?
-Ha szerepelni akarsz a tévében és az újságok címlapján akkor feltétlenül.
-Oké ezt inkább kihagyom. Heikki. Ugye átadod neki az üzenetemet?-vetettem be a boci szemeket-Csak annyit kéne mondanod hogy sok sikert ja és hogy az időmérő után találkozunk.
-Rendben meglesz!
-Köszi Heikki!-öleltem meg a trénert majd útjára engedtem. A törzs helyemnek számító büfébe ültem le és figyeltem a történéseket. A Q1es akadályokat Seb simán vette. Épp a Q2 utolsó 5 perce következett mikor hirtelen megszakadt az adás.
-Neeee! Most mi van?-estem kétségbe. A szerelők rögtön nekiálltak visszahozni az adást-Könyörgöm siessenek. Lemaradok a legfontosabb dolgokról! Gyerünk!-sürgettem meg őket aminek nem igazán örültek. Úgy 15 perc múlva végre visszajött az adás-Köszönöm!-hálálkodtam mind istennek mind a szerelőknek. Az eredményeket kezdtem nézegetni de Seb nevét nem láttam a képernyőn-Ugye ez valami rossz vicc? Valaki. Bárki. Mondja meg hogy mi történt Sebastian miért nincs a Q3ban? Help Me!-forgolódtam körbe-körbe. Az épp bejövő Heikki Kovalainen adott választ a kérdéseimre.
-Távozott a Q2ben!
-Ne. Pontosabban hányadik helyről fog rajtolni?
-11.
-Köszi Heikki!-nagyon csalódott voltam és tudtam hogy a szöszke még nálam is jobban el lesz kenődve. Kimentem a büfé elé és bár messziről de kiszúrtam a szőke németet. A rajongók nagy sikítozásba törtek ki mikor észrevették. Nem sokkal később Brittával együtt jöttek ki az épületből. Gondolom Christianékhoz indultak meg épp. Visszamentem a büfébe és megnéztem a befutót. Rosberg, Hamilton, Schumi. Rosberg teljesitménye meglepett de megérdemelten lett az első. Kicsit szomorkásan mentem vissza Kennyhez.
-Miért ilyen nehéz az élet Kenny?-sóhajtottam és leültem a forgó székembe.
-Nem tudom. De látogatod van!-bökött az ajtó felé én pedig megpördültem a székben. Seb állt az üveg ajtó mögött.
-Akarom én ezt a beszélgetést?-nyavalyogtam.
-De még menyire. Látszik rajtad. A Kölyök meg amint látom nem kiabálós kedvében van. Most egy jó barátra van szüksége úgyhogy indulj! Kéz és láb törést!-mosolygott Kenny. Felkeltem és kimentem Sebhez.
-Szia!-szuggeráltam kitartóan a padlót.
-Nyugi nem lekiabálni jöttem a fejed.
-Ez megnyugtató!-ültem le mellé a székre-A 11dik hely miatt pedig ne szomorkodj. Ahogy te mondanád a pontokat majd holnap osztják.
-Így ahogy mondod!-eresztett meg egy halvány mosolyt.
-Mi nyomja a csőröd? Látom hogy van valami. Nem az a gond hogy én elkéstem meg az se hogy 11dik lettél. Mi történt?
-Hosszú lenne elmesélni. Legyen annyi elég hogy nem minden úgy alakul ahogy azt szerettem volna!
-Nem értelek Seb. Mi lenne ha nem rébuszokban beszélnél hanem összetett mondatokkal.
-Ígérem egyszer elmondom!-tette a kezét az enyémre-De azért jöttem mert Ciaron keresett!
-Ciaron? Mi vagy te Ciaron futárja?
-Én voltam a közelben. Látogasd majd meg!-vette le a kezét a kezemről majd felállt és elsétált. Láttam rajta hogy valami nem stimmel vele de nem mertem rákérdezni a dolgokra. Ha akarta volna már rég elmondta volna nem? Majd ha úgy érzi úgy is beavat a dolgokba. Én se mondtam el neki mindent lehet hogy ez így van jól. Még meglátogattam Ciaront majd a nap végén visszamentem a szobámba vettem egy gyors zuhanyt és elhatároztam hogy holnap felhívom anyámat. Nem lesz egy könnyű beszélgetés az biztos de itt lesz az ideje.