~Játék~

Sziasztok! Ahogy ígértem itt az új rész az időmérő előtt. Ami azt illeti igen bizakodó vagyok a szabad edzések alapján. Seb mindig jó helyen végzett és az autó is elég jó. Úgyhogy hajrá Seb!! Látni akarjuk azt a híres Vettel-fingert!!♥ Jahm és még annyit hogy iszonyosan jó kedvem van tegnap óta. Kiderült hogy felvettek abba az iskolába ahova menni szeretnék és ááá. Még most is alig hiszem el. De nem beszélek többet! Jó olvasást! Puszi♥

Sebii-Bahrein csütörtök ;)

~Party 12~

Másnap az eső szörnyű hangjára keltem fel. Szóval akkor esik. Ez aztán marha jó. Lemossa azt a kevés gumit is ami eddig volt a pályán. Ez aztán nagyon hiányzott nekünk.

Sikerült fél óra alatt összekészülődnöm. Esernyő a kézbe és irány a home. Sok feszült pillantással találkoztam gondolom senki nem örült az esőnek.Leültem Rocky mellé és csak bámultam ki a fejemből.
-Abbey! Itt vagy?-lengette meg előttem a kezét a francia.
-Persze hol máshol lennék?-kérdeztem ironikusan.
-Hát nem úgy tűnt. Negyedjére kérdezem meg ugyanazt de nem válaszoltál.
-Oké nem teljesen voltam itt. De most mondhatod már figyelek!
-Nem láttad Sebet?
-Nem tegnap óta nem. Majd csak beér. Biztos Heikkivel van vagy tudom is én.
-Csak kérdeztem nem kell leharapni a fejem!-tette fel védekezésképp a kezét.
-Bocs nem akartam goromba lenni csak már alig várom hogy holnap utazhassak. Kell a pihenés.
-Ahogy mindenkinek!-mosolygott. Én csak helyeslően bólogattam. Rövidesen Seb is betoppant. Rocky persze jól leszidta a késés miatt. Nekem elegem lett a nagy hangzavarból és inkább visszamentem a mérnöki részlegre.
-Szia Kenny. Van valami feladatod számomra?
-Mára nincs és két hétig nem is lesz! A mai adatokat Milton Keynesben fogják az ottaniak kielemezni. Te mától pihenhetsz. És ne feledd holnap reggel 8kor a reptéren. Sebékkel fogsz kimenni.
-Hogy-hogy? Azt hittem veletek megyek!
-Sebastian ragaszkodott hozzád!-mondta sejtelmesen-De nekem mennem kell. Szia!-hagyott ott. Meglepett a dolog be kell hogy valljam. Az unalmas órákat firkálgatással ütöttem el. Két papírt is telecirkáltam mire beleléptünk az utolsó fél órába. A mezőny már a rajt rácson sorakozott. Az eső is csöpögött megint ami nem túl jó jel. Sebbel ma sem beszéltünk túl sokat de valahol belül azt éreztem hogy sok sikert kell neki kívánnom. Nagy nehézségek közepette átvergődtem magam a szerelő tömegen.
-Szia Heikki. Seb?
-Christiannal beszélget. Szerintem lassacskán végezd várd meg!
-Rendben!-bólintottam. Nem telt bele túl sok idő Seb már itt is volt. Heikkivel egymásra néztek majd Heikki átadta az esernyőt Sebnek és elment.
-Csak sok sikert szerettem volna kívánni!-szólaltam meg.
-Köszönöm az rám fér!-eresztett meg egy halvány mosolyt
-Akkor én megyek!-kezdtem el hátrálni.
-Várj!-fogta meg a kezem-Találkozunk a verseny után?
-Ha szeretnéd akkor igen.
-Akkor a verseny után.
-A verseny után!-ismételtem el majd elhagytam a rajt rácsot. Leültem a szerelők közé és onnan vártam a startot. Az eső nem hogy csillapodott volna még jobban elkezdett esni. A rajtot Seb elég jól kapta el.

 Mivel többen is panaszkodtak arra hogy nem lehet ilyen körülmények közt versenyezni piros zászlóval megszakították a futamot. A mezőny felsorakozott a szerelők pedig kirohantam a pilótákhoz. Mivel az esernyők kevésnek bizonyultak ilyen ponyva szerűséget húzott fel több nagy csapat is köztük mi is. Kezdett az egész nagyon kaotikus lenni.Persze azoknak akik az izgalmakat szeretik azoknak ez mind jó de nekem például ez egyel talán nem tetszett. Jobb szeretem az olyan versenyeket amelyeken Seb vezet hatalmas előnnyel. Bő fél óra várakozás után már kezdtem kiakadni. Már azon a ponton voltam hogy kimegyek én is a rajt rácsra Sebhez. Aztán végül elengedték a mezőny bár a biztonsági autó mögött. Seb közel tudott kerülni Buttonhoz de a rajtnál úgy ellógott hogy semmi esélye sem volt. Már csak az előnyét építette ki Hamiltonnal szembe. Következett az utolsó kiállás. A szerelők bár nem olyan jól de elvégezték a kerék cserét. Minden rendben ment Seb jó helyre ért vissza. Épp Karthikeyant akarta lekörözni a német mikor az a béna indiai nekiment Sebnek és így defektet kapott az autó.
-Hát ezt nem hiszem el!-pattant fel a helyemről. A szerelők is egyszerre kezdtek őrjöngni. Christian tett rendet Seb pedig lassacskán begurult a szerelők pedig lecserélték a defektes kereket.
-Ennek annyi!-fújtattam.
-Én kinyírom ezt az indiait!-jött be mérgesen Britta-Seb tiszta pipa. Őrjöngött a csapat rádión és ha ez nem lenne elég kétszer is bemutatott Karthikeyannak.
-És ezzel mi a gond? Én több ezer ismeretlennek mutattam már be!-rántottam meg a vállam.
-Tudod ezt a Forma 1ben nem szabad. A szabályok tiltják.
-A pokolba a szabályokkal!-lettem én is ideges. Egy biztos pont szerző helyet dobtunk el így. Nem csak mi hanem Jenson is. Neki is ez a hülye indiai rontotta el a versenyét. Végül Seb a 11dik helyen gurult be. Ezzel a nullázással az egyéni versenyben is eléggé hátra pontosabban a 6dik helyre csúszott vissza Seb. Már mikor kiszállt lehetett látni hogy nagyon idegesen akármennyire is próbálta palástolni. Beért ledobta a székre a sisakot majd egyenesen a pihenőjébe száguldott. épp készültem utána menni de Britta megelőzött.
-Hadd majd én. Ilyenkor kicsit le kell nyugodnia. Az interjúk után beszélhetsz vele.
Úgy 10 perc után egy kicsivel nyugodtabb Sebastian hagyta el a bokszot Britta társaságában. Én még mindig egy helyben ültem körülöttem pedig a szerelők pakolták össze az alkatrészeket. Látszólag senki sem volt vidám és ez látszott is. Nem úgy mint Ciaronéknál. Webber 4dik lett van ok az örömre gondolom én. Úgy 1 óra múlva tért vissza a pilóta és a sajtós aki rögtön odajött hozzám.
-Nem túl fényes a helyzet. Valakivel beszélnie kell!-nyomta meg a kell szót.
-Velem??!!
-Te tudsz rá hatni. Könyörgöm. Beszélj vele.
-Rendben...de..ígérd meg hogy nem rontasz be ha kiabál velem. Se te se senki.
-Ígérem de miből gondolod hogy kiabálni fog?
-Ez volt a tesómnál is régebben. Kiborult és csak úgy tudott lenyugodni ha valakin kiadta a dühét. és az a valaki én voltam. Nyugi nem lesz semmi baj. Úgy fél órát kérek.
-Rendben. Sok sikert!-szorította meg a kezem. Vettem egy mély levegőt majd benyitottam a kis helységbe.
-Megmondtam hogy nem akarok beszélni senkivel!-förmedt rám ridegen.
-Velem se? Emlékszel megígértem hogy beszélünk a futam után.
-Ehhez sincs hangulatom!-válaszolt még mindig ridegen és rám sem nézett.
-Seb ne csináld ezt! Elhiszem hogy rosszul érzed magad van is rá okod de ne mard el magad mellől azokat akik szeretnek vagy épp tőrödnek veled.
-Pont te oktatsz?-fordult meg-Neked aztán ehhez tényleg semmi közöd. Nem te vesztettél el az előbb egy biztos pont szerző helyet. Fogalmad sincs milyen érzés. Azt se tudod hogy mi az a Forma 1 de itt osztod nekem az észt!
-Egyel talán nem osztom de neked különben sincs jogod  így beszélni velem. nem vagyok a kutyád ahogy itt senki sem az! Ezt jegyezd meg!-sziszegtem.
-Persze!-nevetett fel gúnyosan-Mert te mindent megtehetsz igaz? Apuci gazdag úgy is fizet neked mindent nem igaz? Ide is csak úgy kerültél be hogy apuci elintézte!-kiabált velem. Nagyon fájtak a szavai de részben igaza is volt. Apa nélkül soha életemben nem kerültem volna be a Forma 1be.
-Te se vitted volna semmire a Red Bull nélkül!-kiabáltam én is. Teljes mértékben kihozott a sodromból.
-Ezt vond vissza!-sziszegte és elkapta a csuklom.
-Engedj el!-rántottam ki a kezem a kezei közül-Tudod azért jöttem ide mert azt hittem hogy talán majd én meg tudlak nyugtatni. De látom ez nem így van. Nem az az ember vagy akit megismertem Sebastian!-kezdtem hátrálni és készültem elhagyni az épületet mikor még utánam szólt.
-Te sem az vagy akinek megismertelek. Te is csak egy számító kis kurva vagy!
-Tudod Seb majd holnap ezt még nagyon meg fogod bánni. De engem ne keress!-csaptam be az ajtót. Azt hittem hogy én majd meg tudom nyugtatni de nem ment. Mégsem vagyok ebben olyan jó. Könnyek gyűltek a szemembe a szavai hallatán. Fájtak nagyon fájtak. Britta nagy szemekkel figyelt és az egész garázs is. Vettem egy mély levegőt és kimentem az épületből. Összeszedtem a holmimat és egyenesen Christian irodájába mentem.
-Szia Abbey. Mi újság?
-Christian. Csak arról lenne szó hogy már ma szeretnék visszamenni Barcelonába.
-Miért? Talán valami gond van?
-Nem..csak tudod..hiányoznak a szüleim..azért két hét mégis csak két hét!-hazudtam egy keveset hisz a mondandómnak volt némi igazság alapja.
-Biztos hogy csak ennyi? Olyan furán nézel ki!
-Biztos hogy ennyi. Hidd el.
-Rendben akkor felőlem mehetsz. És várunk vissza két hét múlva Milton Keynesban.
-Ott leszek és köszönöm Christian. Szia! Jó pihenést!
-Neked is!-becsuktam magam mögött az ajtót majd elhagytam a pálya területét. Fogtam egy taxit és kivitettem magam a reptérre. Pont szerencsém volt hisz volt még 1 jegy a következő Spanyol országba tartó járatra. Fél órát kellett várakoznom majd megkezdtem a beszállást és visszaindultam Barcelonába.