~Játék~

Ezzel a résszel szeretnék minden olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánni :))♥

~Party 3~

 A ház előtt tűz oltok sorakoztak. Tudtam hogy nagy baj van és ezért alapos fejmosást fogok kapni. Kipattantam az autóból és utat törtem magamnak a tömegben. Ahogy beértem szembesültem azzal a ténnyel hogy a fél konyha leégett.
-Magyarázd meg hogy ezt hogy tudtam összehozni?-járkált fel alá apa.
-Én?? Miből gondolod hogy én voltam?
-Nem te főztél magadnak kakaót? És nem te dobtad rá véletlenül az égő tűzhelyre a konyharuhát?-túl jól ismert.
-Nos...öö...na jó én voltam de nem direkt volt.
-A nem direktedből leégett a fél konyha. Abbeygael! Ezt helyrehozni nem lehet 10 forintból.
-Tudom de majd valahogy megoldjuk nem?
-Majd én persze. De a költekezésnek itt és most véget vetünk! Vége a vásárolgatásnak is és mindennek. És mától dolgozni fogsz!
-Hogy mit csinálok?
-Jól hallottad. És már tudom is hogy hol.
-És beavatnál?
-Chrsitian Horner mesélte hogy új mérnököket keresnek.
-Hogy miket? Én nem is értek a Forma 1hez!
-Ahhoz nem de a számokhoz igen.
-Apa! Ugye csak viccelsz??
-Nem szokásom. Most azonnal felhívom Christiant!-ment ki a konyhából.
-Ezt szoptad!-nevetett az ajtófélfa mellett álló bátyám. Dühösen csörtettem fel a szobámba és titkon abban reménykedtem hogy a munkát már betöltötték.
-Holnap fogsz kezdeni Ausztráliában. Itt a repülő jegy pakolj össze!-tett le egy jegyet az asztalomra apa majd eltűnt. Magamra húztam a takarómat és úgy kezdtem el sikítozni. Ezzel kiadtam a magamban lévő düht. Előhalásztam a bőröndjeimet és nekiálltam bepakolni
-Hány bőröndöd lesz?-kérdezett rá apa.
-8!
-Mennyi??
-Jól hallottad 8!!
-Ebből csak 4-et vihetsz el. Nem két évre mész. Csak 1re.
-Mi van??
-1 éves munka szerződést kaptál. És szerencséd is van. Utazhatsz a csapattal minden versenyre.
-Remek. Remélem azt nem várod el tőlem hogy öröm táncot járjak. Mert nem fogok.
-Nem is vártam. Kiviszlek a reptérre rendben?
-Rendben!-bólogattam-De előbb elbúcsúzom pár embertől!-a pár ember Lindyt és a csajokat takarta. Könnyes búcsút vettünk egymástól majd apával elindultunk a reptérre.
-Remélem tudod hogy ez az utazás nem kiruccanás lesz. Minden hónapban kapsz egy kevés pénz a bank számládra de semmi több. Az ott kapod fizetésedből kell megélned.
-Még valami ehhez hasonló jó hír?
-Nincs. Szobát foglaltam neked a közeli szállodába. És innentől a magad ura leszel.
-Ezzel tisztába vagyok!-fél óra autózás után megérkeztünk a reptérre.
-Vigyázz magadra Kincsem!
-Rendben. Majd hívlak benneteket! Szia apa!-adtam neki két puszit majd felszálltam az Ausztrália felé tartó járatra.
Már a gyárban vagyok és épp Christian Hornert várom. Már több mint 10 perce. Kezd kicsit elegem lenni a várakozásból.
-Bocsánat a késésért!-jelent meg az említett személy-Üdv a csapatnál Abbey!
-Köszönöm Chrsitian. Azt nem ígérem hogy egy példás dolgozó leszek de mindent bele fogok adni!-hátha így hamarabb hazajutok-tettem hozzá magamban.
-Jó hozzáállás. És tudsz valamit a Forma 1ről?
-Csak azt hogy az autók körbe-körbe mennek több körön keresztül! Nem túl érdekes sport!-ráztam a fejem.
-Hidd el ennek a hátterében sokkal több dolog van!-nevetett.
-Ha te mondod!-rántottam meg a vállam.
-Mi lenne ha bemutatnálak pár embernek?
-Csak akkor élek az ajánlatoddal ha tényleg ráérsz.
-Megnyugtatlak teljes mértékben ráérek.
-Rendben akkor benne vagyok!
Elsőnek lepakoltuk a cuccaimat a szobámba és csak utána jöhetett a nagy bemutatkozás. Egy kisebb csapathoz mentünk oda. Pár ember látásból felismertem gondolom Ők ott voltak a bulin.
-Srácok! Had mutassam be nektek az új mérnöki csapat tagját Abbey Vonnt. Abbey Ő itt Paul Monaghant a mérnöki csapat vezetője, Kenny Handkammer a vezető szerelő, Ian Morgan a vezető verseny mérnök és az egyik pilótánk Mark Webber!-Webber volt az ismerős a csapatból.
-Üdv!-fogtam kezet mindenkivel. A háttérben közben ajtó csukódásra lettünk figyelmesek.
-Sebastian!-intett feléjük Christian. A két srác ezek után elindult felénk. Ahogy egyre közelebb értek kezdett ismerős lenni a szőke kék szemű pasi.
-Sebastian Heikki had mutassam be nektek az új csapat tagunkat Abbey Vonnt!
-Heikki Huovinen!-nyújtottam felém a kezét amit én el is fogadtam. A másik szőke elsőnek jól végigmért majd ezek után nyújtotta csak felém a kezét.
-Sebastian Vettel!-valahonnan nagyon ismerős volt nekem a hangja. Ahogy kicsit elgondolkodtam minden beugrott. Ő volt az akivel lefeküdtem aznap. Sebastian volt az aki teljesen az úja köré csavart. Vajon Ő emlékszik az esetre? Mindegy is nem pont most fogom tőle ezt megkérdezni.  Christian is észrevette hogy elég szótlanok vagyunk így inkább elhozott a tömegből. Megköszöntem neki majd elkéretem a szoba kulcsom és felmentem az új szobámba. Nem volt túl nagy sem méregdrága de apa megmondta hogy erre ne is számítsak. Mivel nem leszünk sokat Ausztráliába ezért ki se pakoltam.

××

Már eléggé későre járt és épp aludni készültem mikor kopogtattak. Pizsamában mentem ajtót nyitni. A vendégem személye eléggé meglepett.
-Segíthetek valamiben?-néztem bele a tengerkék szemekbe.
-Ne játszd az ismeretlent!-suttogta és rátapadt az ajkaimra. Nem kicsit lepődtem meg az akciójától.
-Sebastian! Ezt nem kéne!-toltam el magamtól-Megláthatnak.
-Ez két nappal ezelőtt nem zavart!
-Az akkor volt. nem akarok az első nap repülni a munka helyemről.
-Igaz is hogy kerülsz te ide? Azt hittem a gazdagok nem járnak dolgozni!-csipkelödött.
-Hinni a templomban kell. Egyébként hosszú sztori. Majd egyszer elmesélem de nem ma. Fáradt vagyok és nincs kedvem a hülyeségeidhez se.
-Kedves vagy!-nevetett-De ezt az idekerülős sztorit majd még megbeszéljük! Most rohannom kell! Viszlát Abbey!-nyomott az arcomra egy puszit majd elszáguldott. Nem értettem ezt a fiút. nem is ismerjük egymást volt egy közös kalandunk most meg idejön és szinte leteper. Ilyen pasit se láttam még de tetszik a stílusa. Még egy picit gondolkodtam vele kapcsolatban majd inkább eltettem magam holnapra.

Reggel a telefonom ébresztett időben de mivel nem tudtam eldönteni hogy mit vegyek fel 15 percet késtem az első napon. Ez nem túl jó jel.Szinte beestem a mérnöki szobába. Persze mindenki rám kapta a tekintetét aztán vissza a papírjaira. Paul jött velem szembe és megmutatott mindent. kaptam egy saját asztalt és már rögtön munkához is láttam. Szám volt mindenhol..Komolyan már kezdtem begolyózni a sok számtól mikor valaki leült mellém. Én nem néztem fel a papírok közül de kicsit kezdett idegesíteni hogy a személy folyamatosan engem bámul.
-Mit szeretnél?-néztem fel és szembe találtam magam Sebastiannal.
-Most ráérek! Mesélhetsz magadról.
-Te jól vagy? Amint látod dolgom van. Egyébként is mit keresel itt? Ez a tervező részleg és nem hiszem hogy itt a segítségünkre lehetsz.
-Mondtam. Ráérek.
-De amint látod én nem! Majd máskor!-hagytam ott Sebastiant. Elvittem a papírokat lefénymásolni. Mikor ezzel megvoltam visszamentem az asztalomhoz ahol még mindig ott volt Sebastian.
-Te soha nem adod fel?
-Túl kitartó vagyok!-nevetett.
-Ha azt mondom ma délután ráérek akkor leszállsz rólam?
-Akkor igen. 3kor nálad leszek!-kacsintott majd lelépett. Mosolyogva fordultam vissza a papírjaimhoz. Délre végeztem a  Jerez-i teszt napok kielemzésével. Egy gyors ebéd után felmentem a szobámba  lustálkodni. Pontban 3 órakor kopogtattak. Gondoltam Sebastian lesz az.