~A cockpitten kívül~ ~Befejező rész~

És ez a nap is eljött. Egy történet a mai nap véget ér. Az utolsó befejező rész fog következni. Az következő 1 hétben a blog teljesen meg fog újulni. Külsőleg is és belsőleg is. A következő történetem teljes mértékben más lesz..de erről majd később. Remélem az utolsó rész is elnyerni tetszéseteket. Szeretnék kérni pár kommentet amiben leírjátok a véleményeteket az egész történetről. Jó olvasást! Puszii♥♥

~Negyvenkilenc-Ötven-És VÉGE~

2012. június 3. Vasárnap.

Ez a nap is eljött. Itt állok esküvői ruhában halál idegesen és várom hogy kimehessek Hozzá az oltárhoz.  2 durva hónap alatt kellett ezt az egész esküvőt megszervezni. Sokat segített Andi, Britta, Seb nővérei, Heikki és a csapat nagy része is. Ma pedig minden összeállt minden tökéletes. Itt vannak a szüleim az Ő szülei, barátok,csapat tagok, rokonok.

A menyasszonyi ruha.

-Tessék!-adta a kezembe Andi a menyasszonyi csokrot-Ne aggódj! Remekül nézel ki!-mosolygott.
-Köszönöm! Remélem Sebnek is hasonló véleménye van!
-Biztos lehetsz benne! Még terhesen is ugyanolyan csinos vagy!
-Köszönöm! És azt is hogy itt vagy velem és segítesz mindenben.
-Ugyan ez természetes! De ne pityeregj. Még elkenődik a sminked! Légy boldog hisz ez lesz életed egyik legszebb napja!
-Igazad van!
Közben apa is megérkezett. Ő kísért ki az oltárig. A zene elindult a koszorús lányok szintén. Ketten mentek előttünk ketten pedig mögöttünk. Mikor kiértem láttam hogy az egész templom megtelt. zsúfolásig tele folt. A hátsó sorokban nem túl sok ismerőst féltem felfedezni. Aztán ahogy egyre beljebb értünk egyre több ismerőst fedeztem fel. Az első sorokban a család rokonok és csapat tagok ültek. Seb már az oltár előtt állt egy hatalmas vigyorral az arcán. Mikor odaértünk apa átadott Sebnek a pap pedig belekezdett a mondandójába. Sebbel végig egymást néztünk. Ahogy azokba a gyönyörű tengerkék szemekbe tekintettem csak boldogságot láttam. A pap végül rátért a lényegre is.
-Sebastian Vettel. Elfogadod hitves feleségedül az itt megjelent Lúcia Ecclestonet?
-Igen!-válaszolt határozottan Seb.
-És te Lúcia Ecclestone elfogadod hitves férjedül az itt megjelent Sebastian Vettelt?
-Igen!-bólogattam.
-Akkor mától hivatalosan is férj és feleség vagytok. Mostantól pedig szabad a csók is!-ez volt az első csókunk mint férj és feleség. Erre a csókunkra örök életemben emlékezni fogok.
-Szeretlek!-suttogta Seb.
-Én is!-váltottunk még egy csókot. A közönség tapsolni kezdett majd mindenki egyesével gratulált. Ezek után a még szabad lányok egy sort alkottak és jöhetett a csokor eldobása.
-Mehet?-kérdeztem meg.
-Igen!-hangzott a válasz. Egy nagy lendülettel megszabadultam a csokortól. Hátrafordultam hogy meglessem ki kapta el azt.
-Andi! Úgy látom te leszel a következő szerencsés!-nevettem unoka nővérem pedig csak mosolygott-Készülhet Heikki!-súgtam oda neki de csak egy szúrós pillantást kaptam. 
-Mehetünk a fotózásra?-karolt át Seb hátulról.
-Persze!
A fotózás a templom előtt zajlott legalábbis az egyik része. Egy szépen feldíszített kocsira szálltunk fel mi ketten vagyis hárman. Ott is készült pár fotó. A vendégeket a fogadás helyére autók szállították. mi érkeztünk meg először Sebbel. Miután a vendégek is megérkeztek kezdődhetett a fogdás. Én először elmentem átöltözni Andival.

A másik ruha. 

Egy vörös színű ruhát vettem fel ami kicsivel kényelmesebb volt mint a menyasszonyi. Visszamentünk a többiekhez és kezdetét vette a táncolás. Elsőnek apámmal táncoltam egy keveset majd Norberttel, Christiannal, Rockyval, Adriannal, Heikkivel majd végül Sebhez kerültem.
-Már hiányoztál!-húzott magához és adott egy csókot.
-Te is.
Lassú számok következtek így ahogy csak tudtunk összesimultunk Sebbel. Már javában elmúlt éjfél is mikor valaki felvetette azt az ötletet hogy bontsuk ki az ajándékokat. Találomra kiszedtem egyet a nagy halomból.
A doboz nagyon szép pohár alátéteket tartalmazott. Üvegből volt és bele volt vésve hogy "Kedvenc fiatal szerelmes párunk!" Gondolom a Red Bull csapattól kaptuk ezeket. Az ajándékot félre tettük majd most Seb vett ki egyet a nagy halom közül. Ebben a dobozban egy óra volt ami nagyon-nagyon szép volt. Már az utolsó ajándékot vettem el az asztalról. Ebben egy fotó album volt amin ez  cím állt: "A szerelem mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi!" Felnyitottam az albumot amiben fotók voltak. Ahogy megláttam az elsőt tudtam hogy ezt Andi csinálta. rengetek kép volt benne olyanok is amiket nem is tudtam hogy készített. Az első kép amikor a baba üzletben vásárolgattunk. Az utolsó kép pedig az esküvő napja volt. Elmosolyodtam ezen a szép gesztuson. Az ajándékok felbontása után behozták a tortát is. Nagyon szép volt gondolom nagyon sok munka volt benne.

A torta.

-Várjuk. Ez hiányzik róla!-szaladt ki a tömegből Stu és tett a tortára egy díszt. Sebbel elmosolyodtunk ezen a gesztuson. Nagyon aranyos volt tőle. A kezünkbe vettük a kést és felvágtuk az első szelet tortát.

A torta dísz.

2012. október.17.

Már a mentőben ülők és épp úton vagyunk a kórházhoz. Megindult a szülés is. Seb is már úton van Heikkivel. Andi van mellettem és az orvosok. nem sokkal később beértünk a kórházba engem pedig egyenesen a szülő szobába toltak. a fájások óránkén lettek erősebbek. 2 óra telt el és Sebék még sehol sem voltak. Kezdtem ideges lenni.

-Adni. Hol vannak már?

-Az előbb hívott Heikki. Dugóba keveredtek de egy fél óra és itt lesznek.

-Nem vagyok benne biztos hogy kihúzom még fél óráig. Egyre erősebbek a fájdalmak!

-Nyugi tudom hogy itt lesznek. Seb megígérte hogy eljön és tudod hogy Ő betartja a szavát.

A fájások már minden 10 percenként erősödtek. éreztem hogy már nincs sok hátra. Az utolsó 10 percben már vittek is a szülészetre. Az orvosok már bent voltak. Kicsit be kell hogy valljam féltem ettől az egésztől. és az sem segített hogy Seb nincs mellettem.

-Kezdhetjük Kismama?-szólalt meg az orvosom.

-Még az apukára várunk!

-Azt hiszem a baba már nem tud többet várni!

A szülés megkezdődött és lassacskán Seb is betoppant.

-Itt vagyok Kicsim!-ült le mellém és fogta meg a kezem. 

A szülés nem tartott tovább fél óránál.A kicsi délután fél 4 után 5 perccel látta meg a napvilágot.

-Gratulálok! Kisfiúk született!-adta a kezembe a fiamat a nővér.

-A mi kisfiúnk!-pityeregtem.

Federico Vettel.

-Igen! A legifjabb Vettel!-mosolyodott el Seb és megfogta a kisfiú kezét. csak pár percig lehetett nálunk majd a nővérek elvitték engem pedig betoltak egy kórterembe.

-És mi lesz a kisfiú neve?-kérdezte meg az egyik nő vér. 

-Federico!-mondtuk ki Sebbel egyszerre a kisfiúnk nevét-Federico Vettel!-a nő vér ráírta a kór lapra a nevét.

Szerencsére csak 3 napig tartottak bent minket a kórházban.

-Gyere Kincsem!-vettem el a nő vértől a kisfiamat-Ott van apuci látod?-mutattam rá Sebire Fede pedig nyújtozkodni kezdett az apja felé.

-Gyere kicsim!-vettem el tőlem Seb a babát és komótosan bekötötte Őt.

-Olyan jó hogy végre hazavihetlek mindkettőtöket!-fogta meg a kezem Seb.

-Olyan jó hogy végre veled és a picivel lehetünk!-csókoltam meg.

Az úton végig a csöpp lurkót figyeltük mindketten. Mire hazaértünk Ő békésen aludt. A vadonat új gyerekszobába öröm volt bemenni.

-Egyedül csináltad?-néztem a falra amin Forma 1es autók fickándoztak.

-Kimi és Heikki segített!-nevetett.

-Nagyon szép lett!-dicsértem meg és adtam neki egy újabb csókot.

Másnap az én családom és Seb családja is meglátogatott. fede nagyon élvezte hogy a figyelem csak rá szegeződik. A szemeit határozottan Sebtől örökölte. A lányok körében már biztos nem lesznek gondjai!

2015. július. 3.

Fedevel Sebet várjuk haza. Épp az előbb lett vége a Kanadai nagydíjnak amin Seb első lett. fede nagyon élvezte a Száguldást. Ebben évben a kisfiúnk már a 3dik élet évét tölti. Miután vége lett a futamnak megengedtem neki hogy kint játszón az autójával. Ez amolyan kék Red Bull lógós (hála Sebnek és Heikkinek) tekerős autó. Fede nagyon szeret ezzel a játékával játszani. Már biztos hogy a tehetségét Sebtől örökölte. A dátumból láthatjátok hogy a mai nap van Seb szülinapja. Ez a győzelem sokat jelent neki de remélem hogy az én ajándékomnak is örülni fog. Nem egy méregdrága ajándék sőt..nem is került pénzbe. Kint ültem a hintán és Fedét figyeltem. minden mozdulatát szemmel tartottam. Úgy két órával később kocsi zajra lettünk figyelmesek. 
-App!-nézett az autó feljáró felé a kisfiúnk.
-Gyere Kicsim!-kaptam fel-Megjött apa!
-App!-hajtogatta ezt az egy szót egész végig Fede.
-Itt vagyok Kicsim!-jött velünk szembe egy fülig érő vigyorral Seb. Szorosan megölelt minket majd adott egy puszit Fede fejére nekem pedig egy csókot.
-Hiányoztatok!-ölelt meg minket még egyszer.
A nap többi részét Fedével töltöttük. Este közösen fektettük le. 
-Remélem tudod hogy nem felejtettem el hogy ma van a szülinapod!-suttogtam fülébe-És az ajándékod is megvan.
-Ugye tudod hogy nem fogadok el tőled semmi drága holmit.
-Tudom. Tisztában vagyok vele. Ezért nem vettem neked semmit. Ez sokkal másabb ajándék lesz.
-Kíváncsivá tettél!-tűrt el egy tincset a fülem mögé.
-Rendben. Tessék!-adtam a kezébe egy dobozkát. Seb vetett rám majd a dobozkára egy pillantást. Kinyitotta azt majd rám emelte a tekintetét.
-Ez komoly?
-Igen. Ismét gyarapodik a családunk!-mosolyogtam.
-Lüszi ezt el sem hiszem! Ennél szebb szülinapi ajándékot még soha életemben nem kaptam! Szeretlek!-csókolt meg...

Nos hát ez a mi kis történetünk...úgy tűnt ebből a románcból sem lesz semmi de aztán a dolgok megváltoztak..teljesen beleszerettem ebbe a srácba. Már el se tudom képzelni az életem nélküle és a gyerekek nélkül. Ez nem az a szerelem első látásra történet volt..nem cseppet sem..elsőnek utáltuk egymást majd idővel megbarátkoztunk a másikkal..ebből a barátságból pedig egy életre szóló szerelem lett...♥♥♥