~A cockpitten kívül~

Sziasztok! Sikerült összeraknom egy épkézláb részt..nem túl hosszú de most csak ennyire telt..sajnálom..remélem azért tetszik és már csak arra várok hogy beinduljanak az események és legyen mit leírnom..Jó olvasást mindenkinek! Puszii♥

És egy kép nő nap alkalmából:))

(ui: Aki akar nézzen be megpróbálkoztam egy új történettel persze ez is az FC Barcelonáról szól!http://katalanszerelem.blogspot.com/ )

~Harmincnegyedik~

Az utolsó 10 percet végigizgultam. Örültem hogy Seb pályán van még akkor is ha csak az utolsó pár percekre engedték ki. Jobb mint a semmi. Seb Alonso Schumacher és Räikkönen volt pályán az utolsó percekben. Végül Kimi nyert a második Alonso a harmadik pedig Senna lett. Seb maradt az utolsó helyen. Visszajött a boxba majd a fiúk visszatolták. Kiszállt a kocsiból és mindenkinek megköszönte a kemény munkát. Chrsitian jött be a boxba és egy kis figyelmet kért.
-Srácok. Úgy gondolom hogy elmondhatjuk hogy egy remek hetet heteket zártunk. Mindenkinek köszönjük a kemény munkát és reméljük hogy az éved további része gond mentes lesz. Mindannyian azon leszünk hogy ebben az évben is mi legyünk a legjobb csapat és reméljük valamelyik pilótánk ismét elhódítja az egyéni címet is. Tehát!-jelentek meg a büfés lányok kezükben tálcákkal a tálcákon pedig pezsgős poharak voltak-Igyunk a sikeres évre! És az egész csapatra!-vett el egy poharat majd megemelte. Mindenki elvett a tálcáról egy-egy poharat és koccintottunk. Ez amolyan kis futam előtti össze jövetel volt ami mindenkinek jót tett. Kicsit későre járt már ezért elbúcsúztunk a többiektől.
-Fáradt vagy?-kérdezett rá Seb már a liftben.
-Kicsit. Hosszú volt a mai nap!-nyomtam el egy ásítást. Felmentünk lezuhanyoztunk majd ágyba dőltünk. Reggel Sebi mellkasán ébredtem. Nem akartam felébreszteni ezért óvatosan kibújtam a karjai közül. Ma utazunk vissza Svájcba. A csapat többi tagja Keynesbe megy mi pedig kaptunk pár nap szabadságot.

A ruha.

Összedobtam egy könnyű reggelit majd elmentem letusolni és felöltözni. Mikor végeztem már fél 10 volt. 1 óra múlva indul a repülő így jobbnak láttam ha felébresztem a még mindig aló páromat.
-Sebii!-kezdtem cirógatni az arcát-Sebii. Ébredj. Hasadra süt a nap!
-Muszáj?nyöszörgött.
-Hát ha azt akarod hogy egyedül utazzak Svájcba akkor felőlem még aludhatsz!-keltem fel az ágyról de Seb elkapta a kezem és visszahúzott.
-Hé jól vagy?-nevettem.
-Hiányoztál!-puszilt meg.
-Te is de máskor ne hozd rám a szív bajt!Éhes vagy?-néztem rá.
-Nagyon!
-Akkor gyere együnk!-keltem fel és húztam Sebet is magammal. Miután megreggeliztünk Sebet elküldtem zuhanyozni. Összeszedtük a bőröndjeinket elbúcsúztunk még pár embertől majd a gyári kocsival a repülőtér felé vettük az irányt.
-Remélem nem lesznek fotósok!
-Ne bízd el magad. Egy csomó pilóta ma utazik vissza. Nem csodálnám ha tele lenne velük az épület!-Sebnek igaza lett. Az épület nyüzsgött a fotósoktól újságíróktól.
-Utálom amikor igazad van!-duzzogtam-Muszáj bemenni?
-Ha kirángattál az ágyból egészen idáig akkor igen muszáj!-vigyorgott-Gyere!-fogta meg a kezem. Szerencsére csak pár fotós szúrt ki minket. Gyorsan leadtuk a csomagjainkat majd felszálltunk a repülőre.Bő 1 óra utazás után a repülő sikeresen landolt Svájcban. Hívtunk egy taxit és hazafelé fuvaroztattuk magunkat.
-Seb üres a hűtő!-jelentettem ki miután benéztem az említett helyre.
-Akkor irány vásárolni!-jelent meg mellettem. Autóba ültünk és bementünk a helyi bevásárló központba. Megvettünk minden szükséges holmit majd hazafelé vettük az irányt. Összedobtam egy könnyű vacsorát. Miután megvacsiztunk megnéztünk egy filmet. Én persze elaludtam a film közben. A két szabadnapunk szinte egybefolyt. Az utolsó napon már mindketten nagy rohanásban voltunk. Sebnek egy csomó interjút kellett adni a svájci illetve a német lapoknak. Az összes interjút nekem kellet előkészítenem és ott is kellett lennem. Emellett pedig akadt más dolgom is. Apa ismét egy kisebb munkával bízott meg ami nagyon sok időmet elvette de megérte mert végeztem vele és így nem kellett a munkát magammal vinni Keynesbe vagy Ausztráliába. Két nap szabadság után utaztunk vissza Keynesbe. Volt még pár megbeszélés ellenőrzés. Ezekre szükség volt. Nem akarunk hibát a jövőheti Ausztrál nagydíjra.
-A "B" autóval megyünk Ausztráliába!-mondtam Sebnek miközben már a bejárat felé sétáltunk.
-Jó ötlet-e?-nézett rám.
-Adrian szerint minden remekül fog működni. Nem kell tartanunk a meghibásodástól.
-Reméljük igaza lesz!
Beérve a gyárba Sebet rögtön megbeszélésre rángatta a még mindig dolgozó Britta.
-És meddig leszel még a köreinkben?-ültem le vele egy asztalhoz ebédelni.
-Az Ausztrál nagydíj végéig maradok. Aztán visszautazom Frankfurtba és már csak azt várom hogy megszülessen a pici!-tette a hasára a kezét.
-És lehet már tudni hogy fiú lesz vagy lány?-kérdeztem rá.
-Elvileg fiú.
-Én mindig is fiút akartam!-mosolyodtam el-És gondolkodtatok már azon hogy mi lesz a neve?
-Van már pár ötletem. Ha lány akkor Emma vagy Gabriella. A két név közt vacillálunk. Ha fiú akkor pedig egyértelműen Daniel lesz a neve. Egyébként gondolkodtál már a gyermek vállaláson?
-Néha. Tudod olykor elszoktam képzelni a jövőmet amiben mindenféleképpen szerepel a család és a gyerekek. Már 22 éves vagyok azt gondolom hogy lassacskán itt lesz az ideje a gyerek vállalásnak.
-És ha fiad lenne milyen nevet adnál neki?
-Ezen már nagyon sokat gondolkodtam. Tudom mivel én Magyaroszágon nőttem fel sok szép nevet hallottam. De engem valamiért a Gerard név fogott meg és a Federico.
-Gerard..hm..valami híres focistát is Gerardnak hívnak nem?
-Igen onnan jött a név!-mosolyogtam. Még beszélgettünk egy keveset majd kaptam egy hívást Anditól. Ezért el kellett rohannom. Bementem a dolgozó szobánkba és hát nem kicsi meglepetés fogadott.
-Segítened kell mert komolyan mindjárt megbolondulok!-dobott arrébb egy papír kupacot.
-Nyugi itt vagyok!-összerendeztük a sok papírt és helyreraktuk őket. 
-Baj van!-esett szinte be az ajtón Heikki.
-Mi van Heikki?-néztem rá.
-Hanna itt van!-fújta ki a bent tartott levegőt.
-MII???-pattantam fel a székből.
-Jól hallottad. Nemrég érkezett.
-És most hol van?-kezdtem fel-alá járkálni.
-Sebbel veszekszik a pihenő szobában. Muszáj odamenned. Hanna akkora botrányt csinált már így is.
-Odamegyek!-kirohantam a szobából és Seb pihenő szobája felé vettem az irányt.
-Hanna bent van?-kérdeztem az ajtó előtt toporgó Brittát.
-Nem az előbb cipelték el a szerelő srácok. Alig lehetett kihozni onnan! Seb pedig azóta nem válaszolt. Kopogtattam már a telefonján is hívtam de nem. Könyörgöm imádkozd ki onnan. Chrsitian attól fél hogy valamit csinált vele Hanna. 
-Akkor megölöm a nőt!-szorult ökölbe a kezem.
-Próbálj meg bejutni addig én beszélek Chrissel!-megvártam míg Britta eltűnik majd Seb ajtója felé fordultam.
-Sebastian. Nyisd ki légyszíves!-hiába beszéltem,kopogtam vagy inkább dörömböltem az ajtón Seb nem nyitotta azt ki.
-Seb. Én itt vagyok neked...nekem elmondhatsz mindent tudod...csak annyit kérek hogy nyisd ki. Már mindenki nagyon félt téged!-választ megint nem kaptam. Hirtelen női hangokat hallottam meg a folyosó végén. Rögtön arra kaptam a fejem.
-TE!!-sziszegte-Te vagy a hibás! Csak is te tehetsz mindenről. Te vagy a hibás azért mert Seb elhagyott. Miattad nem boldog!-vágta a fejemhez.
-Nem tudom miről beszélsz. Te! Csakis te tehetsz arról hogy Seb anno padlón volt. Te csak kihasználtad őt. Én viszont szerettem sőt szeretem. Jobban mint te bármikor is szeretted.
-ne essünk túlzásokba!-nevetett fel gúnyosan-Most azonban hogy tudd-jött közelebb-Visszaszerzem magamnak..már csak pár kedves szó és újra visszajön hozzám. És akkor neked fel is út le is út. De előbb még ennél is jobban megkeserítem az életed.
-Utállak Hanna! Tiszta szívemből!-vágtam a fejéhez.
-Ez kölcsönös kicsi szívi!
-TŰNJ EL HANNA-ordibáltam vele.
-Nem adom meg neked ezt az örömöt. Készülj..pár nap és csomagolhatsz...mert a Red Bullnál véget fog érni a karriered..örökre..-nevetett fel ördögien.Közben megjelentek a szerelők és elrángatták Hannat.
-Jól vagy?-jött oda hozzám Stu.
-Nem!-ráztam a fejem majd legördült egy könnycsepp az arcomról.
-Jaj Kicsi lány. Ne foglalkozz vele..tudod hogy nem normális!-utalt Hannára.
-Félek hogy igaza lesz..félek hogy nem kellek már Sebnek..
-Emiatt ne fájjon a fejed..a a dilis odabent biztos hogy nagyon szeret téged..hidd el előbb vagy utóbb ki fog jönni..de ahogy ismerem előbb lesz.
-Remélem igazad lesz. És köszönöm hogy meghallgattál Stu!-öleltem meg a szerelőt.
-Ugyan. Próbáld meg még egyszer kiimádkozni. Sok sikert!-hagyott ott. vettem egy mély levegőt majd az ajtóhoz mentem és kopogtattam.
-Seb..szükségem van rád..könyörgőm nyisd ki!-kezdtek potyogni a könnyeim de válasz nem jött. Leültem az ajtó elé és csak sírtam. Féltem elképesztően féltem...féltem hogy itt hagy Seb és attól is hogy Hanna bosszút áll. A sok sírás el álmosított már csak másnap ébredtem fel az ágyban. Várjunk csak ágyban?? De hogy kerültem én az ágyba. Óvatosan kinyitottam a szemem és körbenéztem...Seb szobájában voltam..de hogy kerültem ide? Felületem és körbenéztem..sehol senki. A szoba viszont nem volt a legjobb állapotban... a székek felborítva és az asztal is...pár dolog össze volt törve és ruhák szanaszét. Egyedül az ágy volt egyben és rendben. Felkeltem és körbenéztem a szobában de Seb sehol nem volt. Összeroskadva ültem vissza az ágyra..mért pont velem történik mindez?? Mért nincs itt mellettem Seb? Mért nem mondja azt hogy szeret? Túl sok a miért..nagyon sok.. Összeszedtem magam felvettem az ágyról a takarót amin még tisztán lehetett érezni az Ő illatát. Magamra terítettem és kimentem a kis helységből. Visszacsoszogtam a dolgozó szobához  és az ott lévő ágyra feküdtem le. Nagyon egyedül éreztem magam..Hosszas egyedüllét után nyitódott az ajtó és egy nem éppen vidám Andi jött be.
-Sajnálom csajszi..tényleg..pedig én nem ezt akartam..!-hajtotta le a fejét.
-Miről beszélsz Andi? Mit nem akartál?-zavarodtam össze.
-Tegnap Seb..szóval amíg te aludtál addig Seb...ezt neked hagyta itt. Ha ezt elolvasod mindent megfogsz tudni..légy erős..és ne feled..mi mindig itt leszünk neked. Ha szükséged van valakire akkor csak szólj!-felállt és kiment. Nagyon összezavart nem tudtam hogy mit gondoljak és mit ne...kezembe vettem a fehér borítékot amire az én neme volt írva..Seb írása..100 közül is felismerném.. Kinyitottam és kivettem a benne lévő levelet. be kell hogy valljam féltem a tartalmától..végül erőt vettem magamon és szétnyitottam a lapot...
"Kedves Lüszi!....