~ A cockpitten kívül~

Sziasztok:)) Itt is vagyok a frissel így korán reggel. Tegnap elfelejtettem felrakni de ma már itt van. Remélem tetszik és megdobtok pár hozzászólással. Jó hétvégét mindenkinek:)) Puszii♥

Sebas♥

~Huszonötödik~

Fél óra kocsikázás után megérkeztünk a repülőtérre és elfoglaltuk a helyünket. Megvártam míg felszáll a repülő majd elővettem a laptopomat.
-Akarsz hallani valami vicceset?-néztem Sebre mert a hírek között olyanra bukkantam amitől még nekem is mosolyra húzódott a szám.
-Persze!-fordult felém.
-Webbert nem ismerték fel a pályán dolgozok és alig akarták beengedni aztán mire nagy nehezen elmagyarázta hogy ki is Ő beengedték!-kuncogtam.
-Nem lettem volna a helyében!-mosolygott Seb is.
-Én azért megnéztem volna a fejét.
-Azt én is!-mosolygott.
-Egyébként beszéltél már Tommival?-fordultam felé.
-Nem még nem. Majd ha leszállunk felhívom.
-Értem!-az út többi részében már nem igazán beszélgettünk. A gép aztán leszállt Seb pedig elintézte a hívást.
-Na mit mondott Tommi?-néztem rá.
-Azt mondta hogy van egy barátja aki ezzel foglalkozik és most pont nincs munkája.
-Akkor lehet hogy meg is van a helyettesem!-mosolyogtam.
-Lehet. De mehetünk?
-Igen megvan mindenem.
-Akkor nyomás!-fogta meg a kezem.  Fogtunk egy taxit majd Seb lakásáig fuvaroztattuk magunkat. Behurcoltuk a bőröndöket.
-Gyere körbevezetlek a lakásban!-fogott meg. Elsőnek a nappalit mutatta meg aztán a konyhát majd a fürdőt és végül a hálószobát.
-És ez itt a hálószoba!-nyitotta ki az ajtót.
-Szép!-fordultam körbe.
-Felavathatnánk!-kajánkodott.
-Benne vagyok!-mentem bele a játékba!
Seb magához húzott majd felemelt és meg sem állt velem az ágyig.(...)
Reggel boldogan ébredtem fel és még boldogabb lettem mikor ránéztem a mellettem békésen szuszogó Sebre. Kimásztam az öleléséből lezuhanyoztam felöltöztem hagytam neki egy cetlit hogy elmentem a boltba. Kicsit gondban voltam a közlekedéssel de aztán valahogy csak eltaláltam egy bevásárló központig. Vettem egy csomó holmit majd miután kifizettem bepakoltam az autóba és visszamentem a lakásba.
-Kicsim!-jött elém Seb-Már mindenhol kerestelek. Jól vagy?
-Persze csak boltban voltam de hagytam egy cetlit a hűtőn.
-Elhiheted hogy az utolsó hely ahol kerestem volna az a hűtő.
-Bocsi nem akartalak megijeszteni!-bújtam hozzá.
-Jaj te nő személy!-ölelt szorosan-És mit hoztál?-nézett a szatyrokra.
-Ezt azt. Mit szeretnél reggelire?
-Mondjuk téged?-csókolt meg.
-Az most nem fog összejönni. 1 óra múlva jelenésed van. Emlékszel?
-Persze. Akkor mondjuk kaphatok reggelire rántott sajtot?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Kaphatsz!-indultam el a konyha felé-És mit akarsz felvenni?
-Fogalmam sincs!-huppant le a székre.
-Akkor majd segítek!
-Angyal vagy!-karolt át és adott az arcomra egy puszit. A rántott sajt is lassacskán elkészült és még dobtam hozzá egy salátás tálat is. Megreggeliztünk aztán elküldtem Sebet zuhanyozni. Majdnem engem is magával rántott de sikerült megmenekülnöm a karjaiból. Előhalásztam a szekrényben lévő öltönyét. Nem volt gyűrőtt ezért nem kellett kivasalnom.
-Na milyen?-állt meg előttem.
-Remek. Többet kéne öltönyt hordanod.
-De az nem kényelmes. De most rohannom kell! Biztos nem jössz velem?
-Nem. Nem hiányzik a média felhajtása. De nézni fogam a tévében nyugi.
-Rendben. Szeretlek!-csókolt meg.
-Én is. És vigyázz magadra!
-Rendben. Szia
-Szia!-majd beült a kocsiba és eltűnt. Visszamentem a konyhába hogy készítsek magunknak valami ebédet. Csirkét sütöttem és hála istennek nem égettem oda. Csináltam hozzá krumplit majd miután végeztem leültem a tévé elé. Láttam ahogy Seb átveszi a díjat és még egy kicsit meg is hatódott.


 Mondott egy rövid beszédet majd megrohamozták az újságírók. Mivel többre nem voltam kíváncsi kinyomtam a tévét és kezembe vettem a laptopomat. Megnéztem az üzeneteimet.Anditól kaptam egy új e-mailt amit meg is nyitottam.
"Baj van csajszi. Vissza kellene utaznom Magyarba mert van egy kis baj otthon. Az a probléma hogy a munkával még nem végeztem. Mi legyen?"
Visszaírtam neki hogy nyugodtan mennyen el Magyarba majd én megcsinálom a munkát amit átküldött e-mailben. Neki is láttam mert nem kevés volt belőle. Fél3-re végeztem is mindennel. Felkeltem és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Akkor jöttem rá hogy Seb még itthon sincs. Hol lehet? Előhalásztam a telefonomat majd tárcsáztam a számát.  A 10dik csengésre végre méltóztatta felvenni.
-Hol vagy?-szóltam bele a telefonba.
-Mögötted!-hallottam meg a hangját.
-Hogyhogy ilyenkor?-néztem rá.
-Elhúzódott a találkozó.
-Értem. És milyen volt?
-Remek. Annyira jó volt átvenni a díjat. Hatalmas megtiszteltetés volt.
-Elhiszem. Éhes vagy?
-Nagyon.
-Akkor gyere együnk!-húztam be a konyhába.
-Hogy ízlett?-néztem rá mikor befejeztük az étkezést.
-Nagyon finom volt.
-Ennek örülők.
A nap folyamán csak lustálkodtunk beszélgettünk majd időben lefeküdtünk hogy másnap reggel fel tudjunk ébredni.

××

Másnap reggel 9-kor indultunk Seb szüleihez. Kicsit izgultam amit Seb is észrevett.

-Nyugi. Nem esznek embert.

-Tudom. Remélem tetszeni fogok nekik.

-Biztos. És nyugi. Én itt vagyok veled!-fogta meg a kezem. Pár perc múlva egy takaros kis családi ház előtt álltunk meg. Seb kiszállt az autóból majd kinyitotta nekem is azt. Kiszálltam és körbenéztem. Nagyon otthonos volt a hely. A ház felé fordultam és akkor vettem észre hogy az ajtóban már egy nő vár minket gondolom Ő Seb anyukája. Seb megfogta a kezem majd befelé vettük az irányt.
-Szia Anya!-ölelte meg a nőt.
-Szervusz kisfiam. De rég láttalak. Már nagyon hiányoztál!-ölelgette meg fiát én pedig elmosolyodtam.
-Anya had mutassam be neked a barátnőmet Lüszit.
-Csókolom. Lüszi Ecclestone vagyok!-nyújtottam a kezem.
-Jaj kicsim ha megkérhetlek tegeződjünk. Egyébként én Heike vagyok. Nagyon örülők hogy megismerhettelek.
-Én is!-mosolyogtam.
-De ne ácsorogjatok itt. Gyertek  beljebb!-terelt minket be. A ház belül nagyon otthonos volt.
-Sebas!!-szaladt Seb felé egy kisfiú. Na jó már volt legalább 11 éves.
-Fabi. Öcsi!-pacsizott le a kisfiúval.
-És te ki vagy?-fordult felém.
-Lüszi Ecclestone! A bátyád barátnője!-mosolyogtam az említett férfira.
-Én Fabian vagyok!-mutatkozott be-De hívj csak Fabinak!
-Rendben!-mosolyogtam a fiúra.
-Merre vannak a többiek Öcsi?
-Apa a garázsban a nővéreim meg nincsenek itthon!-rántott vállat majd felment az emeltre.
-Kijössz velem?-fordult felém Seb.
-Persze!
Kimentünk a kertbe majd onnan a garázsba. Épp szembe jött velünk Seb apukája így nem kellett beljebb mennünk.
-Fiam!-ölelte meg Sebet.
-Szia Apa!-mosolyogott a németem.
-És ki ez a szép kislány veled?-nézett rám.
-A barátnőm. Lüszi Ő itt az apám Norbert. Apa Ő itt pedig Lüszi!
Miután Norberttel is megismerkedtem és váltottam pár szót visszamentünk a házba. Seb megmutatta a régi szobáját ami nagyon cuki volt. Autók a falon és néhol poszterek. Aztán lementünk a konyhába megebédeltünk. Heike remekül főz az biztos. Annyit ettem mint még soha.
-Komolyan ilyen finomat már rég ettem. Ha így folytatom el fogok hízni!-nevettem.
-Én úgy is szeretni foglak!-húzott magához egy csókra-Mi lenne ha körbevezetnélek Heppenheimben?
-Benne vagyok. Csak had öltözzek át.
-Nők!-forgatta meg a szemit.
-Csak két perc!-adtam neki egy puszit majd kerestem magamnak egy normális göncöt.

A ruha.

-Ez jó lesz?-néztem rá.
-Tökéletes! Gyönyörű vagy!
-Köszönöm!-csókoltam meg.
-Akkor induljunk is!-fogta meg a kezem majd elindultunk körülnézni. Megmutatta Heppenheim nevezetességeit végül bementünk a közeli füves pályára.
-Szólhattál volna hogy más cipőbe jöjjek és akkor focizhattunk volna.
-Szeretsz focizni?-nézett rám.
-Inkább nézni szeretem de néha szoktam játszani is.
-Mi lenne ha mást csinálnánk?
-Mire gondolsz?-néztem rá.
-Erre!-kapott fel.
-Seb!! Tegyél le!-sipákoltam-A fejembe fog szállni a vér. Légyszi tegyél már le!-ütöttem a hátsóját majd pár perc múlva már éreztem a lábam alatt a talajt-Hülye vagy!-ütöttem meg.
-Tudom!-nevetett. Aztán tovább sétáltunk kézen fogva. Kicsit későre járt már ezért visszamentünk a családi házba. Külön-külön lezuhanyoztunk majd ágyba bújtunk. Hosszú volt ez a mai nap.