~A cockpitten kívül~

Sziasztok:) Meghoztam az új részt. A következőt is megírtam már tehát ha összejön a 6 hozzászólás akkor hozom is:)) Új szereplő tűnik fel a történetben ;) Remélem tetszeni fog:)) Jó olvasást! ;)♥

~Tizennyolcadik~

A repülőutat mindenki végigaludta. Az egyik asszisztens ébresztett fel mindenkit. Komás fejjel hagytuk el a repülőgépet. Szerencsére fotósok még a közelbe se voltak aminek nagyon örültem. A telefonom kezdett csörögni. Alig tudtam felvenni annyira elszórakoztam a bőröndökkel.
-Halló?-szóltam bele.
-Én vagyok! Pár perc és megérkezem Milton Keynesbe!-válaszolt az unoka tesóm akiről teljesen elfeledkeztem.
-Akkor megvárlak a reptéren én is most érkeztem.
-Rendben. Szia!-tette le a telefont. Odamentem a fiúkhoz akik már csak rám vártak.
-Na mehetünk?-tűrelmetlenkedett Chris.
-Ti mehettek de én maradok. Unoka testvéremnek nemsokára leszáll a gépe é megígértem neki hogy megvárom.
-Miért jön ide?-kérdezte Seb.
-Nekem fog dolgozni. Ő lesz az asszisztensem vagy valami hasonló.
-Rendben. Akkor mi megyünk is! Seb te maradsz?-kérdezte meg Britta.
-Maradok!-bólogatott.
-Akkor mi megyünk!Sziasztok!-köszöntek majd kifelé vették az irányt. Mi Sebbel leültünk az egyik padra és vártuk hogy a Magyarországról jövő repülőgép befusson.
-És milyen a kapcsolatod az unoka tesóddal?
-Jó. Nagyon jó. Már már testvérei.Tudod kiskorúnkban rengeteget játszottunk együtt minden nap. Aztán ahogy felnőttünk egyre kevesebbet találkoztunk de azért találkoztunk. Mindig megértettük egymást bár az ízlésünk kicsit eltérő volt.
-És hasonlítotok egymásra?
-Nem mondanám.Mára már külsőre egyel talán nem. Kiskorúnkban nagyon hasonlítottunk egymásra de ahogy felnőttünk már teljesen mások lettünk. De az ízlésünk hasonló és a természetünk is. Bár én csúnyábban beszélek mint Ő de az nem lényeg!-mosolyogtam.
-Mostanában már nem is beszélsz csúnyán.
-Igaz!-ekkor bemondták hogy a gép leszállt.
-Gyere keressük meg!-fogtam meg a kezét és befelé húztam. Pár perc keresgetés után kiszúrtam a barna haját.
-Ott van!-mutogattam és Sebet húzni kezdtem.
-Lüsziii!-ugrott a nyakamba.
-Andiii! Ha megkérhetném ne fojts meg.
-Ja bocsi csak annyira rég láttalak. Sokat változtál.
-Te is. Még barnább lettél mint voltál!-kuncogtam.
-Te meg szőkébb!-nos igen ezzel szoktuk egymást ugrani.
-Andi had mutassam be neked Sebastiant. Seb Ő itt az unoka tesóm Andi.

Andrea Coleman.

-Sebastian Vettel!-nyújtotta párom a jobbját.
-Andrea Coleman!Örülők hogy megismerhettelek.
-Én is. Lüszi már elég sokat mesélt rólad.
-Tényleg?
-Igen!-bólogattam-De szerintem mennyünk mert a végén még a fotósok is idetalálnak!-felkapta mindenki a csomagját és kifelé indultunk. A srácok itt hagyták az egyik kocsit amibe bepakoltunk és a gyár felé indultunk. Én Andival hátra ültem és beszélgettem. Seb néha ránk pillantott a visszapillantóból. Párszor találkozott pillantásunk és ilyenkor mindig összemosolyogtunk. Fél óra autókázás után megérkeztünk a gyárba.
-Hogy tetszik a hely?-kérdeztem rá uncsi tesómnál.
-Hát szép kék. És bikás!-nevetett fel-Látszik hogy Red Bull. Emlékszel kis korodban hogy megvoltál halva a Red Bullért??
-Persze hogy emlékszem.Anno minden Red Bullos volt a szobámba.
-Meg Vetteles!-motyogta el-Upsz!-vette észre magát Seb pedig nagy vigyorra húzta a száját.
-Mondtam már hogy mennyire imádlak??-tettem fel a költői kérdést.
-Még nem!-nevetett fel.
-Na gyere Mrs. Nagy száj megmutatom a szobád!-toltam előre-Később találkozunk!-fordultam Sebhez és adtam neki egy csókot.
-Ti együtt?-hüledezett Andi.
-Igen.
-Mióta? És mért nem mondtad el??
-Tegnap óta. És azért mert nem volt időm.
-Ijjj. Ez olyan jó. És hogy csókol?
-Mármint Seb?
-Nem Horner. Jó hogy Seb.
-Jól. Nagyon jól. De te mióta tudod Horner nevét?
-Ha már idejövök dolgozni akkor kicsit muszáj tisztában lennem avval hogy kik is dolgoznak itt.
-Igaz. Tessék itt a szobád ahol az enyém. Bőven elférünk ketten meg hát nem is volt kiadó szoba máshova meg nem akartalak vinni.
-Nekem megfelel ez is. Segítesz kipakolni?
-Ahha. Addig is mesélhetsz!-rengeteg mindenről beszélgettünk. Szóba került Tamara és az egész Forma 1. Andi családja és barátja és a többi. Miután kipakoltunk úgy döntöttem bemutatom pár embernek Andit. Hamar túl voltunk a bemutatkozáson már csak a szerelők maradtak.
-Közlőm elég nagy nőcsábászok. Főleg Stuart.
-Úgy sincs senkim!-rántotta meg a vállát.
-Fiúk! Hoztam nektek egy hölgyeményt. Ha lehet ne másszatok rá. Andi nem lenne baj ha itt hagynálak velük? Megbeszélésre kell mennem.
-Nem nem baj. Már nagyjából ismerem a járást és talán Ők sem fognak megenni!-mutatott a fiúkra.
-Rendben. Akkor sziasztok! Ben-fordultam oda az egyik szerelőhöz-Ha megkérlek odafigyelsz Andira?
-Persze nem akadály.
-Köszi!
A megbeszélésen szétuntam a fejem. Nem csak én voltam ezzel így Seb is látszólag unatkozott. Mivel egymással szembe ültünk és nem tudtunk kommunikálni ezért kicsit megrúgtam a bokáját. Rögtön rám kapta a fejét. A megbeszélés nagy nehezen véget ért aminek nagyon örültem.
-Andit merre hagytad?-érdeklődött már a liftben.
-A szerelőidnél. Remélem nem másztak rá.
-Hát nem lennék benne biztos!-kuncogott.
-Ilyen perverz szerelőid lennének??
-Nem azok..csak egy kicsit.
-Hee. Akkor te is az vagy?!!
-Én ugyan nem.
-Hát ezt nem veszem be. Akinek olyan nevű kocsija van mint Mocskos Lizzie vagy Kinky Kylie.
-A kocsijaimat ne bántsd. Ha így fojtatod rólad nevezem el az RBR8-ast.
-És milyen nevet adnál neki? Mocskos Lüszi?
-Lehetséges!-lopott egy csókot.
-Dilis vagy.
-Tudom. Szeretlek!-ezt most mondta ki először.
-Én is!-adtam neki egy csókot. Mikor beértünk a szerelő garázsba mindenki Andi köré volt gyűlve. Nagy nehezen sikerült levakarnom róla a fiúkat.
-Vége is a megbeszélésnek?
-Is? Már vagy 4 órája elmentünk.
-Ennyire elment az idő?? Jó társaságban gyorsan múlik az idő. És van valami tervetek estére?
-Még nincs!-néztem Sebre-Mért neked van?
-Nincs. De holnap elmehetnénk várost nézni. Még nem jártam itt és körbevezethetnél.
-Képzeld még én sem voltam a városban. Majd Seb körbevezet minket!-mosolyogtam.
-Honnan veszed hogy ismerem a várost?
-Gondolom. Hisz már parádéztatok is itt. Úgyhogy te leszel az idegen vezetőnk.
-Akkor ezt megbeszéltük. Viszont én most inkább lefekszem. Hosszú volt a mai nap. Sziasztok!-adott nekünk két-két puszit majd bement a szobába.
-Alszol ma velem?-kérdezte meg Seb.
-Hát nem is tudom-húztam az agyát-Tudod van nekem saját ágyikóm is.
-Ne csináld már.
-Jó legyen. Alszom veled!-átvittem pár cuccom Seb szobájába majd elmentem zuhanyozni. Utánam Ő ment de mire visszaért én már bevágtam a szunyát pedig meg akartam várni. Azt még éreztem hogy a karjaiba zár és ad egy puszit.Aztán már csak reggel ébredtem meg.