~A cockpitten kívül~

Sziasztok! Megjöttem a frissel. Ebben a részben jön a fordulat:)) Remélem tetszeni fog:)) Puszii♥ Jahm és köszönöm a kommenteket:))

~Tizenhetedik~

-Szia!-ültem le mellé.
-Szia. Mehetünk?
-Igen!-bólogattam.
-Hova is megyünk?-érdeklődtem még az épületben.
-Az titok!-mosolyodott el. Majdnem kiértünk mikor valaki megszólított bennünket.
-Hova-hova fiatalok?-hallottuk meg a hátunk mögött Christian hangját. Ránéztem Sebre hogy most akkor hogyan tovább.
-Csak levegőzni megyünk!-hazudott Seb. Elég gyengén szerintem.
-Ilyenkor?-faggatózott tovább Chris. Sejt valamit.
-Igen máskor nincs időnk. Meg amúgy is ilyenkor szebb a kilátás!-jöttem most én de ahogy felfogtam hogy mit mondtam. Jobb a kilátás?? Milyen kilátás??? Itt vagyunk a pályától nem messze alig van valami a közelbe és szebb a kilátás!! Szép volt Lüszi.
-Öhhmm..rendben. De ne maradjatok sokáig. Nem jönne jól ha valamelyik ötök beteg lenne!-ment el Chris.
-Jobb a kilátás?-nézett rám Seb.
-Hagyjál békén. Jobb nem jutott az eszembe. De az a lényeg hogy lekopott nem?
-De!-nevetett fel.
-Különben is a te hibád az egész!-mutattam rá.
-Mért?-háborodott fel rögtön.
-Mert te akartál találkozni és te akarsz elvinni valahova!-mosolyogtam bájosan.
-Felőlem maradhatunk is!
-Most már mindegy. Ha már itt vagyunk akkor menjünk!-beültünk a kocsiba bekötöttük magunkat majd Seb elindította a kocsit.
-ÉS hova is megyünk?-próbálkoztam újra.
-Titok!-nevetett fel.Majd megörültem a kíváncsiságtól de Seb nem mondott semmit. Fél óra kocsikázás után aztán végül megérkeztünk arra a bizonyos helyre.Kiszálltunk a kocsiból én pedig elámultam. Nem tudtam hogy Jerez ilyen szép is tud lenni.

Jerez este fele. Jobb képet nem találtam.

-Hogy tetszik?
-Ez gyönyörű!-forogtam körbe.
-Gondoltam hogy tetszeni fog!-nevetett fel.
-Jártál már itt?-néztem rá.
-Párszor. Elsőnek akkor amikor kicsi voltam. Apa elhozott ide versenyezni és másnap körbejártuk a várost és akkor bukkantam rá erre a helyre. Amikor tehetem ellátogatok ide.
-Ez szép!-mentem oda hozzá. Belebújtam az ölelésébe és úgy néztük tovább a tájt. Rég éreztem magam ennyire jól és ennyire nagy biztonságban. Olyan mintha Seb mellett megtaláltam volna a másik énem. Ez most úgy hangzott mintha egy elcsépelt nyálas filmből idéztem volna de akkor is. Tényleg így érzem ami furcsa mert én még soha nem éreztem ilyet vagy ehhez hasonlót. Seb mindig ott van velem mindig fel tud vidítani.
-Seb!-emeltem fel a fejem és belenéztem a tengerkék szemeibe.
-Hm?
-Kérdezhetek valamit?
-Már megtetted de persze nyugodtan!-mosolyodott el én pedig megforgattam a szemeimet.
-Mi van köztünk?-tértem rá a témára.
-Tudod sokat gondolkodtam már ezen de nem jutottam túl sokra.
-Valahogy így vagyok ezzel én is. De most komolyan. Ha barátok lennénk simán csak barátok akkor nem állnánk itt ölelkezve és nem csókolóznánk. Elvégre a barátok nem szoktak.
-Jut eszembe már rég kaptam csókot!-húzta egy féloldalas vigyorra a száját majd arca közeledett az enyémhez. Nem ellenkeztem hagytam hogy az érzelmek irányítsanak.
-Szóval akkor nem vagyunk barátok!-állapította meg a csók végén.
-Nem azok nem!-mosolyodtam el.
-Akkor?? Együtt megpróbáljuk?-be kell hogy valljam kicsit tartok ettől. Több ok miatt is. Ha ezt megtudja Tamara akkor nekem végem. A karrieremnek is és búcsút mondhatok az F1-nek is. De ha szeretem Sebet? Ő fontosabb mint Tamara vagy bárki...
-Próbáljuk meg!-egyeztem bele végül. Seb hatalmas mosolyra húzta a száját és adott egy csókot. Visszaindultunk a hotelba mert már kezdtünk fázni. Már a szobánk ajtói előtt álltunk minő meglepetés hogy egymással szembe van a szobánk.
-Jó éjt!-adtam neki egy csókot.
-Neked is. Álmodj velem!-nyomott még egy csókot a számra. Beérve a szobámba majd kicsattantam az örömtől. Még ugrálni is tudtam volna de nem tettem mert elég fáradt voltam. Egy gyors zuhany után bedőltem az ágyba. Reggel arra ébredtem hogy valaki csókokkal halmoz el. Elmosolyodtam és kinyitottam a szemem és találkoztam Seb gyönyörű kék szemeivel.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Most már az!-nevettem és lehúztam magamhoz egy csókra.
-Honnan van kulcsod?-néztem rá.
-Titok!-puszilt meg.
-Nem szeretem a titkokat!-ültem fel az ágyban.
-Azt észrevettem!-kuncogott. Kiszálltam az ágyból előhalásztam a ruháimat és bementem a fürdőbe. Mikor végeztem Seb az ágyon ült és tévézett.
-Kész vagyok!-álltam meg előtte.
-Gyönyörű vagy.
-Ne túlozz!-pirultam.
-Nem túlzok. Ez az igazság.
-Köszönöm!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Mehetünk?
-Igen!-húztam magam után a bőröndjeimet de Seb elvette tőlem amiért kicsit morcos is lettem. A liftben csak ketten voltunk amit ki is használtunk. Annyira csókolóztunk hogy észre se vettük hogy megáll a lift és valaki beszáll vagyis valakik.
-Ti most együtt vagytok?-hallottunk meg Adrian hangját. Persze rögtön szétrebbentünk de ennek már mindegy.
-Hát...nos..igen!-vakarta meg a fejét Seb. Olyan aranyos volt.
-Gratulálunk!-szólalt meg Chris. azt mondta hogy Gratulálunk???? Hát nem kicsit lepődtem meg..azért mást vártam a főnöktől de kellemesen csalódtam benne.
-Köszönjük!-mosolyogtunk Sebbel.
-És mióta tart a ti kis románcotok?-faggatózott Chris.
-Tegnap óta tehát még elég friss!-adtam meg a választ. A lift megállt és mi elindultunk a repülőtérre. Mikor odaértünk elég sokan voltak főleg fotósok.
-Szerinted kiszúrnak?-sétált mellém Seb.
-Ebben a Red Bullos felsőben és a sapiban tuti!-nevettem.
-Igaz!-nem tévedtem sokat Sebet rögtön kiszúrták vele együtt pedig Adrianékat is és engem is. A gépek csak úgy kattogtak én pedig már kettőt láttam mindenből. A riporterek hülyébbnél hülyébb kérdésekkel bombáztak persze senki nem válaszolt. Nagy nehezen eltaláltunk a Red Bull magán gépéig és felszálltunk. Mindenki elfoglalta a helyét én Seb mellé ültem velem szembe Britta ült és nyomkodta a telefonját.