~A cockpitten kívül~

~Tizenhatodik~

-Mehet?-kérdezett rá Seb.
-Felőlem!-rántottam meg a vállam.
-Akkor rajt!-majd elindultunk. Egy ideig Seb vezetett nem sokkal de a végére beértem és fej-fej mellett haladtunk. Annyira egymás mellett haladtunk hogy sikerült összeakadnunk és elesnünk viszont most é estem Sebre. Hatalmas nevetésbe törtünk ki mind a ketten.
-Nyertem!-szólaltam meg.
-Szerettél volna nyerni Szívem!.nevetett fel Seb.
-Nem is. Fogadd el nyertem!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Leharapom!-fenyegetett meg játékosan.
-Nem mered!-nyújtottam ki újra a nyelem de nem volt igazam. Mikor észbe kaptam már én voltam alul Seb pedig felettem.Kezdtünk belejönni a dolgokba mikor a telefonom megcsörrent.
-Hagyd!-szólt Seb két csók között. Aztán az Ő telefonja is megszólalt.
-Ezt nem hiszem el!-gördült le rólam és felvette a telefont. Két percet beszélt aztán dühösen lecsapta a telefont.
-Rossz hír?-néztem rá.
-Nem csak meg kell jelennem 2 perc múlva Christiannál. Megbeszélés!-forgatta meg a szemeit. Mára végeztünk az edzéssel mondjuk nem lehetett annak nevezni de mindegy. Reggel szörnyű fejfájással ébredtem és nagyon morcos is voltam. Nagy nehezen eltaláltam Seb boxába ahol mindenki sürgött forgott. Seb megfutotta az első köröket de valami nem stimmelt az autóval. Mikor visszatolták akkor rájöttünk hogy elektronikai problémánk van. A szerelők rögtön hozzákezdtek a javításnak. Seb nem volt túl boldog. Nagyon sokáig vesztegeltünk a boxban és ez senkire sem volt jó hatással.
-Mi lesz már!-dobolt idegesen az asztalon Rocky.
-Rocky. Nyugi van! Ők megtesznek mindent.
-Tudom de akkor sem akar összejönni. Eddig 2 darab kört tudtunk menni. Kettőt. Ha így fojtatjuk akkor a mai napot akár dobhatjuk is a szemétbe.
-Igaza van Rockynak!-ült le az egyik székre Adrian. Még 11 órakor is a hibát javították a fiúk és én is kezdtem kicsit kétségbe esni.
-Hogy vagy?-ültem le Seb mellé.
-Remekül-szólt ironikusan-A kocsim nem működik már több órája egy helyben ülők de még mindig azt az átkozott problémát javítják. Komolyan ennél már csak rosszabb lehet!-sóhajtott fel.
-Nyugi! Megoldják a fiúk!-tettem a kezem az övére.
-Kész vagyunk!-kiáltott fel Stu. Seb rögtön bepattant az autóba és mindenki újra a munkára koncentrált.Nem csak mi küszködtünk gondokkal hanem a Ferrari is. Bár már nagyjából működik a kocsi még mindig nagyon le vagyunk maradva. Már 3 óra is elmúlt mikor még csak a 18-dik körét futotta Seb. Viszont mostantól mindenki a tökélyre hajt. A feladat. Minnél több kör megtevése. Pár gyors kör aztán lassú majd így tovább. Időközben nekem el kellett mennem ugyanis apu keresett.Minő meglepő hogy Ő is itt van Jerezben.
-Kerestél?-mentem be az irodájába.
-Igen! Ülj csak le!-mutatott a székre én pedig leültem-Szóval lenne még pár dolog amit meg kéne csinálnod. Tudom hogy kicsit sok de muszáj lenne. Csak pár papírt kéne átfutnod. Semmi extra.
-Rendben. A papírokat ha megkérlek elviteted a dolgozó szobámba?
-Igen És köszönöm. Pár perc múlva ott lesznek. És jó lenne ha mondjuk egy hét múlva végeznél velük! Rendben?
-Mindent el fogok követni. Szia Apa!-léptem ki az irodából. Visszanéztem a boxba és láttam hogy Seb már a negyedik és sorra futja a köröket.
-Hogy haladtok?-mentem oda Rockyhoz.
-Jól. Kezdünk feljönni. Nem maradsz?
-Nem. Dolgom van apa rám sózott egy csomó melót. Majd 5 óra fele benézek. Szia Rocky!-intettem a verseny mérnöknek!
-Viszlát Lüszi!-intett Ő is. Bementem a dolgozó szobámba ahol egy asszisztens vagy valami hasonló pakolta le a mappákat.
-Ez az össz?-mutattam a mappákra.
-Nem. Még 10 ilyen van!
-Mennyi?-majdnem megszédültem mikor meghallottam hogy még 10 ilyen van..
-10. Hozom is őket!-miután lepakolt a hölgyike távozott is.Én pedig csak bámultam a nagy papír tömböket. Ekkor viszont egy terv jutott az eszembe. Tárcsáztam a Kuzinom számát aki két csörgés után fel is vette.
-Halló?-szólt bele természetesen magyarul.
-Andi. De örülők hogy felvetted. Van már munkád?
-Lüszi. Örülők hogy hívtál. Egyébként még nincs!-lett szomorkás.
-Akkor mától van.
-Mi?? Tényleg??
-Igen. Mától mellettem dolgozol mint asszisztens.
-Ez most komoly?-sikítozott.
-Igen. Foglalok neked jegyet holnapra ide Jerezbe. Vagy inkább Milton Keynesbe?-kezdtem gondolkodni. Holnap még itt leszünk aztán utazunk is vissza Keynsbe-Inkább Keynesbe. Holnap délben indul a gép Magyarországról és kB. hat óra fele ott lesz Milton Keynesbe. Ne pár hétre pakolj. Ja és ha lehet ne késs le a gépet!-nevettem bele a készülékbe.
-Nem fogom elhiheted. És köszönöm. Életmentő vagy!-hálálkodott.
-Neked bármikor. Most viszont mennem kell. Majd hívj ha Keynes közelébe leszel.
-Rendben. Szia! És még egyszer köszönöm!
-Nincs mit! Szia!-tettem le a telefont. Felkaptam egy papír kupacot és elcipeltem a szobámba hogy ott tudjak dolgozni ugyanis a boxokban nagy volt a nyüzsi és ez behallatszott a dolgozó szobába is. Bekapcsoltam a tévét háttér zajként, komolyan ennyi erővel maradhattam volna ott is de mindegy a laptopomat is elindítottam majd nekiálltam gépelni. A tévében épp a Forma 1-ról volt szó. Rögtön abbahagytam a gépelést és a tévére koncentráltam. Pár interjú erejéig mutatták Christiant és Adriant is és néha Sebet is. Fél 6-kor abbahagytam amit csináltam és lebattyogtam a Home-ba.
-Stu!-állítottam meg a velem szembe jövő szerelőt-Nem láttad Sebéket?
-De az előbb mentek el nyilatkozni a sajtónak.
-Egyébként Seb hányadik lett?
-Negyedik.Ja és már holnap reggel utazunk vissza Keynesbe.
-Mért? Nem úgy volt hogy csak holnap után?
-De de Adrian szerint minél hamarabb visszamegyünk annál többet tudunk foglalkozni az új autóval.
-Igaz. Köszi Stu!-majd otthagytam. Kértem magamnak egy amolyan ebéd&vacsi szerűséget hisz még ma ebédet sem ettem.Miután végeztem Seb vágódott le a velem szemben lévő székre.
-Van valami programod estére?
-Még nincs!
-Akkor mostantól van.
-Mégis mi?-néztem rá.
-Titok. Találkozzunk fél óra múlva ugyanitt. Rendben?
-Nos...mit veszthetek. Rendben!-egyeztem bele.
-Melegen öltözz!-fordult még vissza majd eltűnt. Felmentem a szobámba és felöltöztem elég melegen. Lementem a büfébe ahol Ő már az asztalnál ült velem szembe.