~A cockpitten kívül~

Sziasztok:)) Itt a friss immár Jerezből:P A folytatásról annyit ha összegyűlik az 5 komment akkor még ma(legfeljebb holnap) hozom. Jó olvasást:)) Puszi♥

~Tizennegyedik~

Reggel eléggé nyúzottan ébredtem és kicsit nyögős is voltam ami meg fog látszani rajtam. Elvonszoltam magam az irodámig leültem a számítógép elé megittam a Red Bullomat és nekiálltam válaszolgatni az e-maileknek.  Mikor végeztem és elküldtem az e-mailt már javában elkezdődött a teszt Jerezben de a fiúk még sehol nem voltak.
-Hol vagytok?-hívtam fel Sebet aki alig akarta felvenni a telefont.
-A szimulátor szobában! Mért hol kéne lennünk?
-Az irodámban már vagy fél órája meg a teszt!
-Ja azt elfelejtettük. Két perc és ott vagyunk!-majd letette a telefont. Két perc sem kellett már meg is érkezte a fiúk.
-Rendben. Akkor Chris szerint az első napunk jó volt Jerezben és sok adatot gyűjtöttünk ami még jól jöhet. Most elég hideg van a pálya csak 6-fokos. Jelen pillanatban Webber a második 1:24.821-es idővel. Jó akkor most már első de most piros zászló van. Addig itt vannak az eddig megtett körök nézegessétek!-adtam a kezükbe pár papírt. A délutánunk nagyon hamar eltelt. Fél 12-kor hagytuk abba az elemzést hiszen mennünk kellett a repülőgépre.
-Rocky?-kérdeztem meg Sebtől.
-Nem tudom nem láttam de szerintem minnyárt befut!-igaza lett a francia verseny mérnök is megérkezett és felszálltunk a gépre ami Jerezbe visz minket. Rocky rögtön bevágta a szunyát míg én majdnem meghaltam annyi munkám volt.
-Nem kéne pihenned?-ült le mellém Seb.
-Nem tudnék. Annyi munkám van hogy ha akarnék se tudnék vele végezni.
-A munka ráér!-csukta le a laptopomat.
-De ne!-nyúltam a készülék után de Ő nem adta vissza-Mondtam már mennyire utállak?-néztem rá de persze ezt nem gondoltam komolyan, fáradt vagyok még a poénjaim is rosszak.
-Még nem de ez most elismerésnek veszem!-nevetett fel. Morcosan dőltem hátra az ülésben és rögtön elaludtam. Arra ébredtem hogy Sebastian karjaiba fekszem és Ő is alszik még ahogy Rocky is. Nagy nehezen kimásztam Seb öleléséből és bekapcsoltam a laptopomat. Jerezben nem lett melegebb aminek nem örültem. Nem szerettem a hideget és Milton Keynesben elég jó idő volt most meg mennyek át Jerezbe ahol eléggé hideg van. Az állás nem sokat változott Mark hol első volt hol negyedik netán harmadik. A telefonom mellettem csörögni kezdett és ezt az alvók sem díjazták így gyorsan felvettem.
-Halló?
-Lüszi mikor érkeztek?!-szólt bele a telefonba Chris.
-Szia Chris. Hát olyan 1 óra múlva landol a gép és még kb. olyan fél órás az út tehát egy és fél óra vagy kettő.
-Remek. Sebék?
-Épp az előbb ébresztetted fel őket!-nevettem fel.
-Ki én biztos nem!-nevetett-Amin a közelben lesztek csörögj rám rendben?
-Rendben. Szia Chris!-nyomtam ki a telefont.
-Mit akart?-dörzsölte meg a szemét Seb.
-Csak érdeklődött!-nevettem. A fél órás repülőút nagyon hamar eltelt. Megérkeztünk a repülőtérre ahol egy csomó fotós volt.
-Fu de utálom ezeket!-tettem fel a napszemüvegemet.
-Nyugi!-fogta meg a kezemet Seb majd a kijárat felé kezdett húzni a vakuk pedig folyamatosan kattogtak. Miután kiértünk gyorsan bepattantam az autóba Seb mellé.
-De utálom ezeket!-vettem le a napszemüvegem.
-Ezt már mondtad!-nevetett fel a szőke német.
-Ne szólj be inkább induljunk.
-Igenis!-majd elindította a kocsit.Már nem voltunk messze Jereztől így felhívtam Christ is.
-Seb siethetnénk?-néztem rá.
-Mért?-nézett rám furán.
-Pisilnem kell!
-Ja az más!-nevetett.
-Az utat figyeld ne nevess!-löktem meg. Ahogy odaértünk még az újságírók és a fotósok sem érdekeltek átszáguldottam rajtuk és meg sem álltam a mosdóig. Mire kiértem már Sebék is benn voltak. Elkértem a szoba kulcsomat és lepakoltam a szobámba.
-Úgy látszik egymással szembe lesz a szobánk!-jött be kopogás nélkül Seb.
-Téged nem tanítottak meg kopogni?
-Abban soha nem voltam jó!-rántott vállat.
-Akkor mi vagy jó?
-Az autó versenyzésben, a vezetésben és ebben!-csókolt meg.
-Miből gondolod hogy ez is megy neked?-nevettem fel a csók végén.
-Tudom!-ült le az ágyra.
-Egó!-nevettem fel.-Egyébként csak nyugodtan helyezd magad kényelembe!
-Megvolt!-nevetett fel.
-Egyébként holnap meglátogathatnád az edző termet.
-Holnap? Mikor holnap egész nap a kocsiban fogok ülni.
-5 után te barom!-dobtam meg egy párnával.
-Szóval barom vagyok??-állt fel és közeledett felém.
-Az!-nevettem fel majd elkezdtem futni. Át az ágyon be a nappalinak mondható helységbe aztán át a konyhán végül mikor majdnem beértem a mosdóba elkapott.
-Seb tegyél le!-kértem meg.
-Az most nem fog összejönni!-majd egyszerre zuhantunk az ágyra persze úgy hogy én kerültem alulra. Átkaroltam Seb nyakát majd lehúztam magamhoz egy csókra amiből több lett. Már kezdtünk belemelegedni mikor valaki berontott a szobámba kopogás nélkül.
-Opsz! Bocsi nem akartam megzavarni semmit!-kuncogott az ajtóban Britta. Igen még a tesztekre Britta is eljött velünk-Folytassátok!-majd becsukta maga mögött az ajtót én pedig nevetésbe törtem ki.
-Ez tényleg csak velünk fordulhat elő!-ültem fel miután Seb leszállt rólam.
-Egyébként-jött be ismét Britta-Seb Chris keres. És örüljetek hogy én jöttem be nem Chris!-nevetett fel majd megint elment.
-Menned kell!-néztem Sebre.
-De én nem akarok!-durcizott be.
-Na indulj!-húztam fel a kanapéról nyomtam egy puszit az arcára majd kitessékeltem a szobából. Mivel ma már nem volt semmi dolgom egy gyors zuhanyzás után befeküdtem az ágyba és kicsit elgondolkodtam. Mi is van köztünk Sebbel mert hogy nem barátság az biztos. De még nem is szerelem. Ahhoz egy kicsit több idő kell. ÉS mi lesz ha tényleg beleszeretek?? Akkor választanom kell a munkám és Seb között ami nem lesz egyszerű. De ez még a jövő zenéje.