~A cockpitten kívül~

Sziasztok:)) Itt is van a friss ami most hosszabb lett mint az átlag:)) Örülnék pár hozzászólásnak is:)) Komment határt nem szabok hisz nem tudom mikor tudok géphez ülni. Élvezzétek ki a szünetet és legyetek rosszak:P♥

~Tizenegyedik~

A mi kis csókunk óta már 2 nap telt el. Ebben a két napban ki se mozdultam. Szerencsére Chris bevette hogy beteg vagyok így kaptam pár nap szünetet aminek nagyon örültem. Persze a telefonom megállás nélkül csörgött. Hol Ő hívott hol más. Ezekben a napokban teljesen más lettem. Eddig mindig leplezni próbáltam az érzelmeimet ami nagyjából sikerült is. De a történtek megváltoztattak. Már nem akartam az a kemény csaj lenni. Úgy fogok holnap ebből a szobából kimenni mintha nem is én lennék. Egy kiadós alvás után már fél 7-kor a dolgozó szobámban voltam. Teljesen el vagyok havazva. Egy csomó munka hárult rám amit muszáj megcsinálnom. Délután kettő órakor voltam azon a ponton hogy muszáj ennem mert meghalok az éhségtől. Lementem a büfébe ahol csak páran voltak. Kértem magamnak egy szendvicset majd miután távozni készültem sikerült nekimennem valakinek.
-Bocs! Nem direkt volt!-néztem fel a kék szemekbe ahol aggódást és féltést véltem felfedezni.
-Semmi baj. Jól vagy már több nap óta nem is láttalak?!-kérdezte.
-Megvagyok. De most muszáj mennem!-kerültem volna ki de megfogta a kezem így megállásra kényszerített.
-Lüszi. Ne csináld ezt. Én sajnálom ami aznap történt de tudnod kell hogy nem bántam meg.
-Seb az csak egy véletlen volt semmi több.
-Nem nem volt az. Én a kezdetektől nem úgy tekintek rád mint egy barát. És ez egy jel volt.
-Seb kérlek ne feszegessük tovább ezt a témát. Ami megtörtént az megtörtént zárjuk le rendben?!
-Tényleg ezt akarod?
-Igen!-fájt kimondanom ezt a szót de muszáj volt. Elvettem a kezemet a kezéből és elindultam kifele de az ajtóban megtorpantam.
-Te mit keresel itt?
-Jaj húgi húgi húgi. Nem állapodtunk mi meg valamiben?-szólt fennhangon.
-Miről beszélsz Tamara?
-Csak arról hogy még csak véletlenül se szeress bele Vettelbe mert rossz vége lesz a dolgoknak!-jött közelebb.
-Abba szeretek bele akibe akarok nem te fogsz nekem parancsolni!
-Ne legyél ekkora szajha. Amit én mondok az mindig úgy van. Vagy talán szóljak anyának aki szól apának és tudod mi lesz akkor igaz?-húzta gonosz vigyorra a száját.
-Meg ne próbáld vagy..
-Mi lesz? Talán szólsz a drágalátos németednek?
-Annál rosszabb lesz hidd el!-sziszegtem a pofájába.
-Nem félek tőled. Előbb ijedek meg egy kutyától mint tőled!-nevetett fel gúnyosan.
-Rohadj meg te utolsó szar házi kis kurva!-indultam el de elkapta a kezemet.
-Még egy ilyen beszólás és véged!
-Most meg kellett volna ijednem? Vagy félnem kéne?!
-Igen félned kéne mert van mitől!!-na ekkor már nagyon ideges voltam. Már megtéptem volna ha valaki nem kap el hátulról és húz el onnan. Én próbáltam kiszabadulni a kezek fogságából de nem ment.
-Eresz már el!-kapálóztam.
-Minek hogy neki menny??
-Igen.
-Ezt felejtsd el!-cipelt el egészen a szobájáig.
-Most mért kellet elrángatnod??? Meg tudtam volna védeni magam!!-kiabáltam s közbe már a könnyeim is elkezdtek hullni.
-Úgy hogy nekimész a testvérednek? Tudod te hogy ebből mekkora botrány lett volna?
-Jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé! De akkor is megtépem!-indultam volna el megint ha nem kap el ismételten.
-Lüszi! Nyugodj meg hallod?-kért lágyan és szembefordított magával.
-De hogy nyugodjak meg ha a saját testvérem ilyeneket csinál??!! Bármikor ki....-a mondat közepét viszont nem fejeztem be.
-Bármikor mit csinálhat?-nézett rám Seb nagy szemekkel.
-Semmit tényleg semmit. Nem fontos!-próbáltam terelni a témát.
-Lüszi! Mondd el kérlek!-nézett rám olyan kisfiúsan cukin.
-Semmi tényleg nem fontos.
-Ha nem lenne az akkor nem akartad volna megtépni és nem sírtál volna!
-Tényleg nem fontos!
-Ezt nem veszem be. És addig nem engedlek el amíg nem válaszolsz a kérdésemre!-nézett rám full komolyan.
-Muszáj?
-Igen. Tudni akarok mindent. Tudod a barátság fő alapja az őszinteség.
-Mi?? Mi lettél te valami költő vagy ilyen igazmondó valaki?-néztem rá hülyén.
-Komolyan már hiányzott a beszólásod!-nevetett fel.
-Hát bocsi de ezt muszáj volt.
-Visszatérve az eredeti témánkhoz. Min vesztél össze Tamarával.
-Tudod az úgy kezdődött-ültünk le vagyis Seb ült le a fotelba én pedig az  ölébe-Tamarával már kiskoromban nem volt jó a kapcsolatom. Egy suliba jártunk bár Ő két osztállyal felettem. Mindig kihasznált kicsúfolt lejáratott a barátaim előtt. Kis királynőnek érezte magát. Nem csoda hisz Ő volt vagyis még máig is Ő anya kedvence. Anyánál akkor szakadt el az a bizonyos cérna mikor nem szeretett kislánya lett a bál királynő hanem én. Tamara majd meghallt a féltékenységtől anya pedig forrt a dühtől!-már egyre szorosabban ölelt - Egyedül apa örült annak hogy én nyertem a címet. Aztán fokozatosan jöttek a balhék. Végül idekerültem a Forma 1-be ahova természetesen Ő is követett. És most nem tetszik mindaz neki hogy én vagyok apuci kedvence és hogy mindenkivel jóban vagyok.
-Mért érzem úgy hogy nem mondtál el valamit?
-Te átlátsz rajtam vagy mi?-néztem rá csodálkozva.
-Mondjuk úgy hogy kiismertelek. Szóval mit nem mondtál el?