~A cockpitten kívül~

Sziasztok:)) Ahogy ígértem itt a friss köszönöm szépen a kommenteket:) Csak annyit hogy mostantól egy kicsit más irányba dől a történet és több lesz az izgalom:DD Jó olvasást:)) Jahm komment határ 5 :$$$

~Tizedik~

"Remélem a kívánságomról nem feledkeztél meg:D"-jött az üzenet Tőle.
"Nyugi nem felejtettem el holnap be is hajthatod rajtam!:$"-írtam vissza neki. A választ már nem vártam meg ugyanis Britta épp végzett.
-Na?-mentem oda hozzá.
-Sikerült! Terhes vagyok!-örvendezett.
-Gratulálok!-öleltem meg-Megérkezik pár hónap múlva a kis Red Bullos srác!-nevettem.
-Igen. De miből gondolod hogy fiú lesz?
-Csak egy megérzés volt. De lehet hogy lány lesz!
-Lehet. De mennyünk vissza későre jár!-Britta elfuvarozott a lakásomig Ő pedig még visszament a gyárba. Másnap reggel fitten és boldogan ébredtem. Britta a reggel folyamán bejelentette hogy terhes és a szezon kezdete előtt elmegy a Red Bulltól. Kicsit szomorú voltam hiszen olyan jól kijöttünk egymással és most elmegy. Egyedüli nőként maradok a Vettel részlegben. Ebédnél azonban olyan ötlettel állt elő amitől nem kicsit lepődtem meg.
-Tudod mondtam tegnap hogy keresem az utódomat. És már tudom is ki az. Lüszi szeretném ha te lennél az aki elvállalja ezt a feladatot.
-Mi?? Hogy én??
-Igen te! Szerintem tökéletesen megállnád a helyed és amúgy is jól kijöttök Sebbel ennél több meg nem is kell.
-Hát nem is tudom.
-Mond hogy elfogadod!-nézett rám boci szemekkel.
-Jó rendben benne vagyok!
-Remek. Ja és ha lehet akkor közöld már te Sebbel. Oké?
-Még valami óhaj sóhaj?
-Semmi más. Köszi.
Mivel úgy is muszáj lett volna találkoznom ma Sebbel ezért kicsit előrébb hoztam a dolgot. Elbaktattam a szobámig majd miután bekopogtattam szinte rögtön ajtót nyitott.
-Szia. Zavarok?-néztem rá.
-Nem dehogy te sose zavarsz. Gyere be!-nyitotta kijjebb az ajtót.
-Hoztam neked egy jó hírt!-vigyorogtam rá.
-Miféle jó hírt?
-Csak azt hogy mától nemcsak a trénered vagyok hanem a sajtosod is!-vigyorogtam rá.
-Tényleg?-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Ühüm!
-Akkor üdv a csapatban!-nyújtotta felém a kezét de én inkább megöleltem. Magam sem érettem hogy miért tettem azt amit tettem de ez most csak úgy jött. Még beszélgettünk pár szót aztán nekem el kellett rohannom hisz még ezer dolgom volt. Christian volt olyan jószívű hogy adott nekem egy dolgozó szobát ahol dolgozhatok. Hálás voltam neki ezért. A nap végére hulla fáradtam kullogtam el a szobámig. Várjuk helyesbítek. Kullogtam volna el ha valaki meg nem állít.
-Épp hozzád készültem!-mosolygott rám. Még ilyenkor is van ereje mosolyogni??? Nem értem ezt az embert.
-Megtaláltál!-erőltettem magamra egy mosolyt-És mi járatban?!
-Azért jöttem hogy teljesítsd a kívánságom!-vigyorgott 1000 Wattosan.
-És mi a kívánságod?-álltam meg előtte.
-Ez!-húzott magához majd megcsókolt. Elsőnek lágyan,tapogatózva majd mikor én is visszacsókoltam amin még magam is meglepődtem. Lassan mélyítette el csókunkat. Mikor kitisztult a fejem rögtön észbe kaptam és rájöttem hogy ezt nem lenne szabad.
-Seb!-toltam el magamtól-Ezt nem kéne.
-Mért? Lüszi nézz rám!-emelte fel a fejem mert én elkezdtem a padlót szuggerálni-Miért ne lenne szabad?
-Mert én...én csak azért jöttem ide hogy dolgozzak nem azért hogy szerelmes legyek!-néztem rá.
-Tudom hogy azért jöttél ide de az emberek változnak...és mért ne lehetnénk együtt? Boldogok?
-Értsd meg Seb ez nem lehetséges.Sajnálom!-hagytam ott majd berohantam a szobámba és sírva bedőltem az ágyba. Ennek az egésznek nem szabad megtörténnie. Én nem lehetek szerelmes Sebbe. Én csak azért vagyok itt hogy a trénere legyek aki támogatja mindenben. Semmi több.